|
|
|
|
Európai vízumok: nem könnyű a kapunyitás (1.rész)
|
1990. április 4. szerda (MTI-Panoráma) - Annyira akarta
mindenki a kapunyitást, hogy végül egyöntetű döntéssel későbbre
halasztották a régóta várt tettet - körülbelül így lehetne
összefoglalni azt, ami a közép- és kelet-európai országok
állampolgárainak rövid időtartamú vízumaival kapcsolatban történt
Luxemburgban, az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsának legutóbbi
ülésén.
A formula nem irónikus: valóban a közös és kedvező döntés vágya motiválta azt, hogy a tizenkettek nem hoztak külön intézkedéseket például az NDK állampolgárainak javára, bár ez ,,nem került volna sokba,, - elvégre így is szabadon léphetik át a nyugatnémet határt. Ezt a szándékot De Michelis olasz külügyminiszter vétózta meg: egy ilyen lépés - fejtette ki - diszkrimináció lenne a demokrácia útján elindult többi közép- és kelet-európai ország irányában, szerinte már most hasonló kedvezményt lehetne biztosítani Csehszlovákia és Magyarország polgárai számára, s ezzel legtöbb minisztertársa elvben egyet is értett.
A vízumpolitikát éppen azért tűzték napirendre Luxemburgban, mert külön-külön a közösség több ország már tett, vagy tenni készül különböző lépéseket az érintett hét ország polgárainak vonatkozásában. A leglátványosabban Olaszország és az NSZK járt el, az előbbi eltörli a rövid időtartamú turistautakra vonatkozó vízumkényszert a magyar és csehszlovák állampolgárok részére, az NSZK Magyarországgal egyezett meg a vízumkényszer megszüntetéséről.
Párizs gesztusa nem megy ilyen messzire, de a 25 éven aluli fiatalok az összes közép-kelet-európai országban, illetve a Szovjetunióban bizonyára lelkesen fogadják majd, hogy ingyen és gyorsabban kapják meg a francia vízumot.
A belgák, hollandok, luxemburgiak a gyorsaság terén léptek: Mark Eyskens belga külügyminiszter Luxemburgban jelentette be, hogy - három hónapi kísérleti időtartamra - felfüggesztették az eddigi nehézkes eljárást, amelynek értelmében futárral küldték a közép-kelet-európai fővárosokból haza a vízumkérelmeket, s csak az igazságügyminisztérium engedélye után adták ki a beutazási engedélyt a látogatóknak, ami jobbára hónapokat vett igénybe. (Kivétel ezután is Albánia és a Szovjetunió). Ezentúl a helyszínen intézkednek, azaz a Benelux-nagykövetségeken is egy-két hét alatt kiadják a látogatóvízumokat, külön felgyorsítják a hivatalos utazók vízumainak ügyintézését, és bevezetik a csoportos (így olcsóbb) vízumot is, például együttesek, turistacsoportok számára. (folyt.)
1990. április 4., szerda 12:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Európai vízumok: nem könnyű a kapunyitás (2.rész)
|
E kétségkívül jelentős, ugyanakkor minden esetben az egyes közösségi országok szintjén megmaradó, és a közép-kelet-európai országokat nem egyformán érintő intézkedések nyomán merült fel a közösségben annak szükségessége, hogy összehangolják a vízumpolitikát.
Itt azonban már nemcsak a jószándékok estek latba, hanem a fékező tényezők is. A határellenőrzés az európai közösség építésének is az egyik legkényesebb kérdése. Eltörlését nemcsak Anglia ellenzi, méghozzá igen hevesen: más tagállamok sem lelkesednek. Indok van bőven: a terrorizmus, a kábítószercsempészet, az illegális munkavállalók beszivárgása kelt aggodalmat.
Ez magyarázza, hogy még a Benelux-országok, Franciaország és az NSZK által kötött schengeni egyezményt sem léptették eddig életbe, pedig a határidő 1990. január 1. volt: holott ennek értelmében nem az egész európai közösségben, hanem csak az öt aláíró között törölték volna el a határkontrollt.
A közösségbe szóló vízumkötelezettség feloldása valós szociális és biztonsági problémákat is felvet: ezért illette például heves szemrehányással Luxemburgban Genscher bonni külügyminiszter azt a minapi hozott keletnémet döntést, hogy eltörlik a vízumkényszert Törökország viszonylatában - az NSZK ugyanis fékezni akarja a török bevándorlást, ez a lépés viszont újabb kaput nyit a törökök számára. Így bonni aggodalmak is magyarázták, hogy Luxemburgban még az NDK előtt sem nyitották meg a közösség nagykapuját, noha az NSZK-beli kiskapun naponta 1-2 ezer keletnémet lép át a nyugati világba.
A franciák készek lennének a vízumkötelezettségek kölcsönös eltörlésére a közép-kelet-európai országokkal (a Szovjetunió kivételével), de csak azzal a feltétellel, ha a közösség országai közös listát állítanak össze a nem kívánatos személyekről, illetve sokoldalú megállapodást kötnek az ilyen személyek visszaküldésére oda, ahonnan beléptek területükre. Egyébként úgy látják, az NDK, Magyarország, Csehszlovákia esetében aránylag könnyű a döntés, de például a lengyelek közül túlságosan sokan kívánnak egyszerűen a jobb élet reményében a közösség országaiban maradni. Márpedig a liberálisabb vízumpolitikának, például de Michelis javaslata szerint, szigorúbb bevándorlási politikával kell párosulnia . (folyt.)
1990. április 4., szerda 12:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Európai vízumok: nem könnyű a kapunyitás (3. rész)
|
A kényes dosszié most az úgynevezett rodoszi csoporthoz került, amelyet az 1988 decemberi rodoszi csúcsértekezleten hozták létre: a tizenkét ország határellenőrzési döntéseit az egységes piac létrehozása keretében előkészítő megbízottakból áll. Így azok a belső határok feloldásának feladatán túl most a külső kapuk szélesre tárásának problémáit is örökölték. A minisztereknek májusra kellene a javaslatukat elkészíteniük, de a schengeni tapasztalat óvatosságra int.
Ha a tizenkettek meg is tették az első lépést a vízummentes Európa felé, ma még nehéz megjósolni, mikor jutnak el oda - és hol húzódnak majd a határai. +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. április 4., szerda 12:10
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|