Rendszerváltás és az MTI

	Főc.: A negyedik rend ünnepe Felc.: Május 1. centenáriuma
Budapest, 1990. április 27. péntek (MTI-Press) Mostanában baj van az ünnepekkel. Az emberek tétován állnak a tavaly készített idei naptárak előtt, s azont tűnődnek, ugyan mely pirosbetüs napokat kell feketebetüsnek tekinteniük. Biztos támad kétely nem kevesekben május 1-jét illetően is. Vajon ünnep-e még? Vajon olyan ünnep-e, mint eddig volt? Mindkét kérdésre viszonylag egyszerű a válasz. Május 1-je természetesen továbbra is ünnep lesz. Egyszersmind másként és mást fogunk benne és általa ünnepelni. Nyilvánvalóan nem a világproletariátus győzelméhez egyre nagyobb léptekkel történő közeledésünket, a munkásosztály és egyéb osztályok egyre szorosabb összefogását ünnepeljük. Nyilván nem atyaian integető, kisebb-nagyobb rangú, s formátumú vezetőkkel teli tribünök előtt fog elvonulni "erőt sugárzó" menetünk. De ünnepelni fogunk. Mert május 1-je nagy ünnep. 1923-ban ezt írta róla a kor egyik legismertebb magyar írója: "Ős ünnep: primitiv népek és gyermekek ünnepe: minden dolgozó szivének szent emberi álma. Ma még üldözik. De a tavaszt nem lehet kijátszani. Ha nem idézik meg, akkor is eljön. A jövő olyan, mint a hulló kő, nem lehet, hogy ne hulljon tovább. Ami benne van a történelem igazságtételében, annak el kell jönnie... Oh, fájdalmas, oh vakszív, vakagyú, vaköklű magyar Ha te egyszer meglátod, hogy ez a te ünneped: tiéd lesz az ország, a hatalom és a dicsőség. - Magyarország minden dolgozó kéz, minden munkás agy győzedelmes szolidaritása lesz. Ahol jog, szellemei érték és egy tiszta emberi morál törvényei fognak uralkodni. - Magyar demokrácia, magyar jövő, egyetlen magyar megváltás: Regnum Majale (Május királysága) - jöjjön el a te országod." alc.: Dolgozó kéz és munkás agy Ismételjük meg: a fenti sorok 1923-ban születtek. Négy esztendővel a Tanácsköztársaság leverése után. Egy olyan korszakban, amikor nagy volt e hazában a forradalmakkal kapcsolatos kiábrándulás. Szerzője az az író, aki nemcsak a Tanácsköztársasággal állt szemben, de akit a munkásosztályhoz sem fűztek különösebben erős kötelékek: Szabó Dezső. (folyt.) 1990. április 27., péntek 14:39
Vissza »

	Május 1. centenáriuma 2.
Szabó Dezső ennek ellenére azt jövendöli, hogy "Magyarország MINDEN DOLGOZÓ KÉZ, MINDEN MUNKÁS AGY szolidaritása lesz." S itt jutottunk el május 1-je ünneplésének lényegéhez. Mint ismeretes, május 1-jét szokás a munka ünnepének nevezni. Amikor Szabó Dezső a DOLGOZÓ KÉZ és a MUNKÁS AGY szolidaritásáról beszél, a munka dicséretét zengi. A munkának, mint teremtő erőnek, a munkának, mint értéknek az elismertetése hatalommal, dicsőséggel, vitézséggel szemben igen hosszú időre visszatekintő törekvés. A feudalizmus évszázadainak története nem egyéb, mint az iparosok, kereskedők, egyszóval a polgárság egyenjoguvá válási törekvéseinek története. Az értékteremtő polgárság a feudális rendi társadalomban azonos jogú taggá kíván lenni a katonáskodó nemességgel, illetve az értelmiségi-ideológiai funkciót betöltő papsággal. Ez számos vonatkozásban sikerült is neki, a teljes egyenjoguságot azonban természetesen nem érte el. Gondoljunk csak a német romantika nagy irójának, Heinrich von Kleistnek híres hősére, akit a mi Sütő Andrásunk is megelevenített drámájában, az "Egy lócsiszár virágvasárnapjában". Kohlhaas Mihályról van szó, erről a megalkuvást nem ismerő polgári figuráról, akinek a feudális önkény elleni lázadása okozza tragédiáját. Kohlhaas meg nem alkuvása, önbecsülése oly erős, hogy jogainak védelmében kénytelen-kelletlen rablóvezérré válik. A nemesség, a papság és a polgárság rendi jogaira természetesen a parasztság is igényt formál, ebbeli törekvéseit azonban elfojtják. Csupán Európa néhány területén, egy Svájcban, Tirolban és Skandináviában tudott renddé szerveződni a parasztság. A polgári forradalmakkal megszünik a rendiség, eltünnek a privilégiumok, a különféle kiváltságok. Magyarországon ez 1848-cal történik meg, amikor eltörlik a fent említett három rend előjogait. A NEMZET minden tagja hozzájutott a liberális polgári jogokhoz. Ezek: a törvény előtti egyenlőség, a népképviselet, a közös teherviselés, a személyes és dologi (tulajdonosi) szabadság. Mindez természetesen csak elvben érvényesül. A valóságos egyenlőség hiányai rövidesen látványosan mutatkoznak meg, amikor színre lép a "negyedik rend", a munkásság. A munkásosztály már a XIX. század első felében megfogalmazza emancipációs (egyenjogúsági) követeléseit, ám ezek sokáig süket fülekre találnak. (folyt.) 1990. április 27., péntek 14:41
Vissza »

	Május 1. centenáriuma 3.
A XIX. század második felében azonban ellenállhatatlan erővel hódítanak teret. A híres három 8-as körül folyik elsősorban a harc. A 24 órás nap hármas tágulásának eszméje érdekes módon évezredes múltra tekinthet vissza. A 871-től 900-ig uralkodó "Nagy" Alfréd, angol király elrendelte, hogy naponta nyolc órát munkával, nyolcat jámbor áhitattal, nyolcat alvással töltsenek alattvalói. Jóllehet, a szinte határtalanul hosszú munkanap megrövidítésének szervezett követelése szintén Angliában kezdődik, a munkások első győzelmüket Ausztráliában, Viktória államban érik el, ahol 1856-tól vezetik be a nyolc órás munkanapot, méghozzá április 21-kén és itt ez a nap válik ünnepé. alc.: Harci nap és munkásünnep A három 8-as és május 1-je összekapcsolása tulajdonképpen amerikai "találmány". Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert időről időre felbukkanak mik a feltételezések, amelyek ősi tavaszünnepekhez kötik ezt a munkáshagyományt, vagy az itáliai Lucca városa munkásainak 1531 május 1-jén vérbefojtott bérmozgalmához. Valójában arról van szó, hogy a múlt század második felében az USA-ban május 1-je olyasféle dátum volt, mint hajdan Magyarországon a mezőgazdaságban Szent Mihály napja. Vagyis a munkahely változtatások, az éves munkaszerződések megkötésének, illetve lejártának a napja. Így is nevezték: moving day - a költözködés napja. Amikor 1884 októberében a Chicagóban tartott szakszervezeti kongresszus napirendre tűzte a nyolc órás munkanapa kérdést, itt javasolták, hogy 1886. május 1-jétől legyen nyolc órás a napi munkaidő. 1886. május 1-jén azután különböző amerikai vásorosokban rendeztek tüntetéseket. A Michigan tó partján fekvő Milwaukee-ben a tüntetés olyan méreteket öltött, hogy a hatóságok egyre nagyobb rendőri osztagokat vetettek be, amelyek sortűze nyomán kilencen haltak meg. Chicagóban is áldozatokat követelt a tüntetés. Mindezek nyomán az 1889-ban alakult II. Internacionalé úgy határozott, hogy a nyolc órás munkanapért folyó harcot a munkásosztály egyenjogusítása fontos eszközének kell tekinteni. Azt is a nemzetközi munkásszervezet alakuló kongresszusán határozták el, hogy a nyolc órás munkaidőért folytatott harc jegyében 1890. május 1-jére nemzetközi megmozdulást kell szervezni. Magyar vonatkozásai is vannak a dolognak. (folyt.) 1990. április 27., péntek 14:42
Vissza »

	Május 1. centenárima 4.
A világ lapjai közül a Népszava közölte elsőként 1889-ben, hogy a munkások május 1-jét világünneppé kívánják avatni. Akár a történelem fintorának is tarthatjuk, hogy míg Magyarországon 1890-ben már ünnepeltek a munkások, az USA-ban május elsejét csupán olyan harci napnak tekintették, amelynek célja a nyolc órás munkaidő kivívása. Jól jellemzi az emancipációs gondolkodást a Népszava korabeli kérdése: "És miért ne lehetne a munkásoknak is saját ünnepük?" A II. Internacionálé majd csak a következő évben, 1891-ben nyilvánítja valamennyi ország munkásai évenként megtartandó ünnepének május 1-jét. Azt, hogy a munka világának, a munka népének már van saját, nemzetközi ünnepe, nehéz dolog túlbecsülni. Jellemző, hogy rendkívűl gyorsan reagál a munkáskérdésre a katolikus egyház is. 1891 május 15-én tesz közzé a "munkáspápa", XIII. Leó "Rerum Novarum" (Uj dolgokról) című enciklikáját, amellyel az osztályharc kibontakozásának kívánja elejét venni. Hogy mit jelent a munkásság egyenjogusodása-önérzetesedése szempontjából május 1-je, azt igen szemléletesen írja le a magyar Diner Dénes József: "Férfiak, nők, gyermekek vonulnak a házaktól övezett utcákon a szabadba, de mennyire más ez, mint a közönséges vasár- és ünnepnapokon. Most elvegyülnek a tömegben, nem parancsolja őket kitérőre a polgárság hivalkodó eleganciája a gyalogjárón, nem kell az úttesten a fényes járműveket kerülgetni. Övé, egészen övé az utca. Nem törődik azzal, hogy ellenséges földön jár, derülten, jövőjében bízva halad a maga utján. Ez a nap egészen az övé." Május 1-je tehát "minden dolgozó kéz, minden munkás agy" ünnepe. A fizikai és szellemi munka ünnepe. Fizika és szellem a munkásoké egyaránt. A "negyedik rendé" tehát. Ünnepnap, amely mindig aktuális marad, mert mint Rosa Luxemburg mondja, ha a "negyedik rend" az egész világon eléri egyenjoguságát, "akkor valószinűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak napját fogja ülni az emberiség." (MTI-Press) kl/pé 1990. április 27., péntek 14:43
Vissza »