 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A KDNP közleménye
"A Kereszténydemokrata Néppárt
országgyűlési képviselői május 2-án - mielőtt elfoglalnák a helyüket
a Parlamentben - reggel 8 órakor a budapesti Szent István
Bazilikában ökumenikus istentiszteleten vesznek részt, - ahogy
1947-ben is a kereszténydemokraták az Országgyűlés megnyitását
megelőzően tették. Az istentiszteleten megjelennek a Demokrata
Néppárt 43 évvel ezelőtti, külföldön és itthon élő képviselői, a
párt vendégei, akikkel a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői
együtt vonulnak be az új Parlament ünnepi ülésére .
A KDNP országgyűlési képviselői az istentiszteletre szeretettel
várják a párt tagjait, támogatóit, és minden hívő embert, aki
imáival is kész segíteni a Parlamentben kezdődő munkát."
SZER, A mai nap:
Az FKgP-n belüli nézeteltérések
"Végül is most vasárnap tartja a nagyválasztmányi ülést a
Független Kisgazdapárt, tegnap ugyanis a Budapesten összegyűlt
vidéki elnökök a korábbi határozat megváltoztatására kényszerítették
a központi vezetést. A döntés hátteréről és a Kisgazdapárton belüli
konfliktusokról tudósít Szekeres László:
A Független Kisgazdapártban újra dúl a háború. Szerdán délután
közzétette a párt sajtóirodája útján, hogy a hét végére tervezett
országos nagyválasztmányt gyakorlati okok miatt elhalasztják.
Csütörtökön már terjedt a városban a hír - amelyet este egy
sajtótájékoztatón közöltek -, hogy egy néhány helyi vezetőből álló
radikális csoport fellépésére, az ő követelésükre a nagyválasztmányt
mégis megtartják vasárnap."
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar gyorssegély Romániának - 1. folyt.
|
Így indult el Tóth István is, akinek emlékét nemcsak két árvája
őrzi, és azok is, akiknek kocsijában a stopposoknak álcázott secusok
bombája robbant. De áldozatot hoztak azok, akik éjjel-nappal
dolgoztak a gyűjtőhelyeken, és az a nyugdíjas néni is, aki az
ünnepekre félrerakott utolsó fillérjein vett egy kiló cukrot,
eltotyogott vele a Ó utcába és megvárta, hogy felrakják ajándékát a
teherautóra, és megvárta, amíg az elindul - nem bizalmatlanságból,
hanem mert lehetőségeihez mérten teljességében akarta érezni az
adakozás, a szeretet örömét.
És mennyivel gazdagabb lett az a kisgyerek, aki nagy szatyrot
cipelő szüleivel együtt jött, kezében a szenteste karácsonyfájáról
begyűjtött maréknyi szaloncukorral, és csak állt, szó nélkül nyújtva
azt a rakodó önkénteseknek, akik először nem tudtak mit kezdeni
vele, majd látva a gyerek várakozását kis dobozva téve tették a
többi csomag közé. Ez a gyerek talán nem is értette miről van szó,
de megtanulta az adás örömét.
Ilyen példát nagyon sokat lehetne felhozni. Egy kis faluban
láttam, amikor az utcán megállt a helyi szervezetek autója, szinte
minden házból tettek rá valamit. Ki egy kötény krumplit, ki ötven
forintot, s amikor az egyik tyúkját nem vették el - mert élő állat -
beszaladt és kihozott 10 tojást. És voltak olyanok is, akik
tehetségükhöz mérten ezreket adtak. Senki nem azt méricskélte,
ajándéka kihez jut el - magyarhoz, románhoz, vagy szászhoz -, a
lényeg az volt, hogy odajusson, ahol szükség van rá.
Az elmúlt évben Európa előtt kétszer vizsgázott emberségből az
ország. Először, amikor minden tiltakozás - és akkor még kiátkozás
ellenére - megnyitottuk a keletnémet menekülők előtt a határt, az
utat a szabadsághoz, és ez a tény sokkban hozzájárult az NDK
rendszerének megdőléséhez. Másodszor pedig most decemberben - és még
jelenleg is -, de igazán szükség akkor volt rá és azonnal, hiszen
kétszer ad, ki gyorsan ad. És a szegény mindig többet ad, mint a
gazdag, hiszen nem a fölöslegéből, hanem saját szükségletéből adja
azt. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|