 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás az újonnan megalakuló kormányhoz
"A Természetvédők Szövetsége
aggodalommal olvasta az MTI április 23-án kiadott közleményében
annak a Baranya megyei tanácstagnak a szavait, aki elkeseredetten
javasolta: lakoltassák ki a veszélyes hulladékokkal terhelt
falvakat, mert jelenleg ez a megoldás látszik a legolcsóbbnak. A
szövetség megítélése szerint ha a ma még szokásos módon folytatódik
az ország környezetvédelmi gondjainak a megoldása, akkor az egész
ország kiürítése is valóban olcsóbb lesz, mint a termelés okozta
környezeti veszélyek elhárítása.
"
SZER, Magyar híradó:
Mit ad át az állambiztonsági szolgálat?
"A Belügyminisztérium a közeljövőben nyugati gépkocsikat
vásárol.
Jelenlegi kocsiállományuk öreg, elavult. 1.300 darabot kellene
az idén leselejtezni, pénzük - Ladában mérve - 760 darabra van, és a
Merkur összesen 380-at igazolt vissza. Ezért úgy határoztak, részben
saját költségvetésük terhére, részben az átszervezés miatt
felszabadult épületeik eladásából - például a III/3-as épület - 3 év
alatt háromezer darab nyugati gépkocsit vásárolnak. Rövidesen
megjelenik a tender kiírás egy nagy külkereskedelmi vállalatunkon
keresztül, de máris sok ajánlatot kaptak például a Fordtól is. Nagy
esélye - talán legnagyobb esélye - a Toyotának van, mely a
mentőtender megnyerésével egy szerelőparkot, egy technikai hátteret
is telepít Magyarországra.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Milyen házmester kell?
|
----------------------
München, 1990. április 26. (SZER, Figyelő) - Házak, mesterek
nélkül, avagy: tavalyi szemét a liftben. A Figyelő mai műsorával
arra keresünk választ, hogy kinek miért és milyen házmester kell.
Felolvassuk Hajnal László Gábor dokumentum összeállítását és az
idézetekhez fűzött kritikai észrevételeit.
- Házmesterország ez - összegezte csonkíthatatlan tömörséggel
véleményét az ismert költő, de ezt a versét ritkán idézték, pedig a
téma kimeríthetetlen ötletek, jelenségek forrása. És, ha valaki
egyszer majd rászánja magát annak vizsgálatára, hogy Európa
különböző államaiban, de legfőképpen hazánkban, mondjuk a múlt
század közepe tájától kik is voltak, lehettek, és miféle
feladatokkal megbízva - házmesterek, bizony a bőség zavara hatalmas
lészen.
A rohamléptékű városiasodás, a tömbbérházak gyors gyarapodása
hívta életre ezt az intézményt, hiszen a tulajdonosoknak a szükség
diktálta alkalmazásukat. Intézniük kellett a lakáskiadásokat,
összeszedték a lakbéreket, elvégezték a kisebb javításokat, kezelték
a liftet, nyitották, zárták a kaput, féken tartották a
randalírozókat, tisztán tartották a lépcsőházat és az udvart,
törődtek a kukásedények ürítgetésével, felügyeltek gyermekekre,
átvettek levelet, csomagot, ám mégsem örvendtek különösebb
népszerűségnek.
A kivételek itt is a szabályt erősítik. De az tény, hogy az
1871-es párizsi kommün leverése után szokás lett földrészünkön a
rendőrök és a házmesterek kapcsolata. Persze nem mindenki. Sőt az
első és második világháború idején számosan bújtatták az
üldözötteket, hazudtak a nyomozóknak és a kiváncsiskodó lakóknak,
viszont ennek fordítottja gyakrabban előfordult: föl- és
bejelentésekkel dokumentálták megbízhatóságukat. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 1. folyt.
|
Az 1919-es proletárdiktatúra napjai alatt kenyéradóikra a
módosabb polgárbérlőkre uszítgatták a vörösöket, majd az
ellenforradalminak nevezett korszak esztendeiben a felforgató
elemeknek látszókat figyelték, különös tekintettel a munkáskülsejű
személyekre, meg az úrféle vigécekre.
A német megszállás alatt szinte végletekig tágult a kör, s
hovatovább össznépi jócselekedet volt a gyanu közlése, bár - tegyük
hozzá sietve - inkább csak a városokban éberkedtek oly sokan.
Vidéken, falvakban kevesen mertek, akartak júdáskodni. Ám ez is
megváltozott az oroszok bejövetelét követően.
- Maradjunk azonban a városokban és pörgessük vissza a
történelem kerekét odáig, amikor kétféle ember létezett: az, aki már
kézhez kapta a kitelepítési, deportálási határozatot, és az, aki
erre várt. A csengőfrásznak nevezett hónapokban senki sem lehetett
nyugodt. A módosabb lakása kellett az új rendszer támogatottjának. A
korábbi rezsim katona, rendőr és csendőrtisztjei, ha igazolták is
őket, számolhattak a hírtelen rámolással.
A hajdani hivatalnokok, arisztokraták, üzlet, gyártulajdonosok,
tehetősebb kereskedők, komolyabb pozícióban lévő értelmiségiek, de a
szorgalmas magánzók is összecsomagolt motyókkal lesték az utcát,
figyelték a postást és felriadtak az éjszakai fékcsikorgásokra. Csak
a házmesterek nem féltek.
A legsötétebb ügyekben résztvevők sem riadoztak a forradalmi
igazságszolgáltatástól, hiszen szoros kapcsolatot tartottak az
ÁVH-val és a nyomozóknak is csurrant-csöppent a feketézésekből, a
magyarországi "Szent Bertalan éjszakák", áldozatainak könyörtelen
kifosztásából, búsásodó haszonból. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 2. folyt.
|
Mert sokan, bízva tisztességükben, rájuk bízták a magukkal nem
vihető értéktárgyaik, ingóságaik jórészét, vagy odaadták fillérekért
a drága bútorokat, festményeket, szőnyegeket, étkészleteket.
Kétségtelen - és ezt hangsúlyozni kell - nem mindenki kótyavetyélte
el becsületét.
Ha most jelentkeznének a még élő tanuk, hogy a pincék, padlások
rejtett zúgaiból mennyi ágy, szekrény, asztal, bőröndökbe zárt ruha,
függöny, ezüst és porcelánféleség került vissza később jogos
tulajdonosaikhoz, teljesebb lehetne a házmesterekről formálódott
kép, hiszen a józanságukat a szó valódi értelmében is megőrzők
csapatához nemcsak néhányan tartoztak.
Az viszont más lapra tartozik, hogy amit láttak, hallottak,
abból - ismét lelkiismeretük szerint - valamennyit muszáj volt
elmondaniuk: figyelni a túl korán indulókat, az éjszaka érkezőket, a
napközben otthon téblábolókat. Kérdezgetni a vendégeket: hová,
kihez, miért? Vajon hányan kerültek vizsgálati fogságba, börtönbe,
csupán azért, mert a házmester felhívta rájuk a rendőrség figyelmét?
- Személyes emlékeim közé tartozik, hogy katonaviselt ifjúként
költöztem - persze albérletbe - Budapestre és a hetedik kerületi
körgangos nagy épület teljhatalmú parancsnoka úgy mutatkozott be:
"Lajos vagyok a felügyelő úr". Aztán oly elmélyülten olvasgatta,
lapozgatta a személyi igazolványomat, hogy kételkedni kezdtem annak
hitelességében, hiszen alig korábban kaptam vissza a kiegészítő
parancsnokságon. "Mért nem dolgozott idáig?" - kérdezte gyanakodva.
"A múlt héten szereltem le a seregből" - feleltem. "Az mindjárt más"
- ütötte fel a lakónyilvántartó könyvet, s amíg jegyezgette az
adatokat, arról dünnyögött: (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 3. folyt.
|
"Itten az a regula, hogy a kapukulcs csak a harmadik évtől jár.
Este 11-től 2 forint a belépő és hozzá egy pengő liftpénz. De
megválthatja az egész hónapot előre fizetve a százas feléért. Ebben
nincsenek benne a vendégek, viszont a kései és hajnali kimeneteket
nem kóstálom külön. Továbbá: a felvonóba muszájból sem rondíthat. És
hat havonként igazolást hoz arról, hogy tanul, dolgozik, vagyis nem
csavarog. A főbérlőjével pedig legyen elővigyázatos, mert kacifántos
egy öregasszony, mogorva, régimódi és örökösen finnyáskodik
".
Aztán még adott néhány tanácsot. Később a sarki borpincében
diskurálgatva előkívánkozott belőlem, hogy miért szólíttatja magát
felügyelőnek? Miért nem mester, házmester? A válasz
elgondolkodtatott: "Nem szeretem a mellébeszélést. Én nem vagyok
semmiféle szakma mestere. Villamoskalauzból lettem 47-ben
katonatiszt. Oszt a mundérból 59-ben kivetkőztettek. Ezt a helyet
kaptam lakásér és a Fő utcai munkahelyemen hozzászokott a fülem
ahhoz, hogy felügyelő úr. Ez rangosabb a házmester titulusnál. Ennyi
az egész."
Ezt a vallomást, érvelést azóta sem feledem, és 1981-ig
meglaktam néhány kerületet. Az újpesti bőrgyár környékétől a
hivalkodó budai lankákig. S volt alkalmam a hasonlítgatásokra, hogy
mi a különbség a házfelügyelők, valamint a drága öröklakások közös
képviselőinek magatartása között. A lényeget tekintve semmi. Csak ez
utóbbiak simulékonyabbak, de érdeklődésük sokrétű. Kíváncsiak a
politikai, gazdasági helyzetre vonatkozó magánvéleményekre is.
Továbbá a zsebük jócskán nagyobb. Hírtelenjében akadozott az
OTP-kölcsön folyósítása, szaporodtak a különféle adminisztratív
akadályok és susmusok keltek lábra, hogy... De a mocskolódás
ezerféle változatai jólismertek honunkban. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 4. folyt.
|
Pusztán azért tettük ezt a kitérőt, hogy emlékeztessünk a
létezőre: alig van, volt többlakásos ház - lehet ez tanácsi vagy
örök -, ahol nincsenek éber mesterek, önszorgalmú felügyelők, minden
lében kanál kotnyeleskedők. Házmesterország ez - sóhajtotta a költő
és a hatvanas évek békeviselt nemzedékének kobzosai olyan kégliről
álmodoztak, ahol:" nem szól ránk a házmester".
Napjainkban viszont síratják őket, mert a nyolcvanas évek közepe
tájától mind kevesebben vannak. Az első tömeges zúgolódás 1983
tavaszán kezdődött, amikoris híre ment: új munkafeltételek lesznek,
változik a bérezés. Iézünk egy akkori jelentésből:
- A házfelügyelők a jövőben nem a lakószobák száma alapján
kapják fizetésüket, hanem lakbérüket a vállalati dolgozókéhoz
hasonlóan állapítják majd meg. Besorolásuk betanított, illetve
szakmunkás lehet. Az alapbérnél az számít, hogy ki mennyi időt
fordít a házmesteri teendőkre és hogy milyen feladatai vannak.
Ezeket és a munkaidő-beosztást az IKV-val kötendő munkaszereződés
tartalmazza. A házfelügyelőnek csak addig kell a gondozásában lévő
épületben tartózkodnia, amíg a munkáját végzi. Ezen kívül ügyeleti
szolgálatra is kötelezhető, ha például az épületben lift van, ezt
ugyanis nem lehet felügyelet nélkül hagyni. A házfelügyelők
helyettest is kérhetnek szabad, illetve pihenőnapjukra, vagy
helyettesről kötelesek gondoskodnuk, ha nincsenek otthon.
Az ügyeleti szolgálatért készenléti díj jár. A
házmesterlakásokért június 1-jétől lakbért kell fizetni és ha
megszűnik a házfelügyelő munkaviszonya, egyúttal lakásbérleti
jogviszonya is megszűnik. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 5. folyt.
|
- A riadalom nem volt ok nélküli. De az intézkedők, ragaszkodván
a régi, jól bevált szokásokhoz, mélyen hallgattak a lényegről.
Nevezetesen arról, hogy Budapesten több mint 400 ezer lakás gazdái
az ingatlankezelő vállalatok, és pénzügyi alapjuk döntő hányadát az
államtól kapják. Szükségleteik alig egyharmadát fedezik a
lakbérekből származó bevételek és egyre nehezebb a tatarozásokra,
belső, külső felújításokra, karbantartásokra, hibaelhárításokra
elegendő összeget előteremteni.
Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy a házmesterek
javarésze megöregedett és teendőiket végezni képtelenek, de a lakást
elfoglalják. Gyengül az ellenőrzés, lazul a fegyelem, tárva a kapuk
éjjel is, nem működnek a liftek. Sokasodtak a gondok és néhány
helyütt kísérletképpen bevezették, hogy a házfelügyelői teendőket a
lakók bérlőközössége végzi. De ahol működik is ez a forma,
civakodások, gyanakvások, vádaskodások akadályozzák az
eredményességet.
Annyi bizonyos, hogy 1984-ben a Fővárosi Tanács adatai szerint
tíz és félezer házmestert tartottak nyilván, de ebből csak 5600
dolgozott. A 1213 házfelügyelői lakásból 5693-ban tartózkodtak
aktívan munkálkodók. Míg a többiben jóhiszemű jogcím nélküliek éltek
kirakhatatlanul.
A rossznyelvek szerint nem is lehetett firtatgatni, hogy netán
kérnének-e cserét, vagy érdekli-e őket más megoldás, mert maradásuk
fontosságát magasabb helyen mérlegelték. Ahol ezt nem látták
szükségesnek, ott tömbösítettek, ki mennyit bírt vállalni, persze
inkább papíron, hiszen valóban felügyelni, rendet tartani
képtelenség. Meg is szaporodtak a betörések, a bogarak is előjöttek
és takarékoskodtak a bérekkel, de évente sokmilliós kár keletkezik
abból, hogy a bérlőközösségek is elhanyagolják a tennivalókat.
(folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 6. folyt.
|
Senki nem tartja feladatának az omló vakolat javítgatását, a
kapualjak tisztogatását, a járdák söprését. Körülbelül 6 ezer házban
nincs felelős. És ez durván számolva 200 ezer lakás, és azt
szorozzuk meg negyvennel, az annyi mint 800 ezer fő. Budapest
lélekszámának közel fele tehet azt, amit akar. S noha kellemes az
ilyetén demokrácia, de valami hibádzik a hozzáállással. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 7. folyt.
|
A lehallgatási botrány járulékos részleteinek bemutatásakor
szóra bírták a belbiztonsági szolgálat informátorát, egy belvárosi
bérház felügyelőjét, Szabónét. A nagy fal kicsiny téglája nem
tagadta, hogy a rendőrséggel állandó kapcsolatot tart. De a gyanus
dolgok észlelésének jelentése különben is állampolgári kötelessége
mindenkinek. Tehát a házmesterországban nemcsak önkéntes feladat az
ilyesmi. Aki ezt elmulasztja, vét a törvény ellen.
Ami azt illeti, az asszonyság jól ismeri az életet. Talán azt is
tudja, hogy a Lakásbérlők Országos Egyesületének elnöke az a Szabó
Miklós, aki 1984-ben adta ki emlékiratait - vagy minek is nevezzük a
Csendes háború című könyvet - és ehhez Berecz János fogalmazott
előszót. A volt ÁVH-s ügynök visszatért bécsi szolgálatából, a
Magyar-Szovjet Baráti Társaság heti képeslapjánál, az Ország-Világ
szerkesztőségében lett rovatvezető. És az sem tulajdonítható a
véletlennek, hogy korábban ezt a sajtóterméket a házmesterek újságja
néven emlegették.
Vajon miért és hogyan lehetségesek az olyatén disputák,
miszerint az IKV-kat meg kell szűntetni, ne legyen különbség állami
és tanácsi tulajdon között. Ennek a véleménynek hírdetője az imént
említett Szabó Miklós és kardoskodásában, hogy a kommunisták így nem
tudják a vagyonátmentésre felhasználni a bérlakásokat, az a bökkenő,
hogy egyik napról a másikra 425 ezer lakás nyűgétől szabadulna meg
az állam.
A bérlők érdekeinek köntösébe öltöztetett követelések
rafináltságára jellemző, hogy jogos, létező panaszokkal lépnek a
nyilvánosság elé. De a megoldási javaslatokban igen sok a lóláb.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy valamennyi ülés veszekedéssel
végződik. És a közös nevezők keresése helyett mindig elnapolódik a
hasznosítható döntés. Pedig valamerre lépni kell, hiszen házmesterre
szerte a földkerekségen, New York-tól Münchenig, Párizstól
Budapestig - szükség van. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 8. folyt.
|
Különösen a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben lenne indokolt
a közös ügyek kézben tartása. A hírek szerint újabban gyakorta
kétszer csenget a díjbeszedő és sokszor másodszorra is hiába. A
késedelmesen vagy egyáltalán nem fizetők sora az utóbbi hónapokban
jócskán megszaporodott. E lajstromba egyre-másra állami vállalatok,
szövetkezetek ugyancsak felkerülnek. Mi az igazság? Hányan rövidítik
meg saját rosszul szervezett életvitelük, vagy immár
beoszthatatlanná zsugorodott jövedelmük miatt az államháztartást?
Mert ugyebár e pénzek egyrésze oda folyik, folyna be, hogy a
kőrforgásban ismét hasznosulhasson.
- Kétségtelen, hogy a jelentős késéssel, netán soha nem fizetett
közüzemi díjak összege csinos kis summa. De messze nem akkora érték,
amire hivatkozva kibújhatnának az illetékesek a felelősség alól:
"azért nincs elegendő pénz a karbantartásra, mert..." Inkább azt
kellene végre alaposan szemügyre venni és visszamenőleg utánanézni,
hogy évtizedeken át mire fordította az IKV milliárdos bevételeit?
(folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Milyen házmester kell - 9. folyt.
|
Ám, ami azt illeti, nemcsak a lakóházak pusztulnak rohamosan:
kórházak, múzeumok, templomok, középületek viaskodnak az
enyészettel, mert a kormány és vélük karöltve a helyi tanácsok
ideológiai döntések alapján határoztak arról, hogy mire futja és
mire nem futja a keretből.
Dívott a protekció és hazánk fővárosában milliókat pocsékoltak
idegenforgalmi érdekekre hivatkozva a főútvonalakon lévő házak
külsejének kozmetikázgatására. De bévül, a kapuk alatt gerendákkal
dúcolták a lépcsőket és a lakók hiába kértek, hiába könyörögtek. A
packázás nevű nagy nemzeti játék biztos vesztesei a tanácsi, vagyis
az állami bérlakásokban élők. Hiszen a házkezelőségek hatalma idáig
korlátlan volt. És ki tudja, mit hoz a holnap? És mostanában a
hivatalok vezetői bajban vannak, mert tájékozatlanok. Hovatovább
nincs kikkel úgymond "hangulatjelentéseket" készíttetni.
- És nem szól ránk a házmester - énekelték óhajként a hatvanas
évek fiataljai. A miértekre kerestem közel sem a teljesség igényével
a választ. +++
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|