|
|
 |
|
 |
Milyen lesz az egységes Németország státusa? (2. rész)
|
Willy Brandt, a szociáldemokraták ,,nagy öregje,, a Der
Spiegelnek nemrégiben adott interjújában egyértelműen elvetette a
kettős tagságot és a semlegességet is, mondván, az NSZK ,,nem
léphetne ki a NATO-ból úgy, mint - mondjuk - egy játékos valamelyik
futballcsapatból,,.
A Bermudákon legutóbb lezajlott Bush-Thatcher találkozón az
amerikai elnök és a brit kormányfő ugyanilyen értelemben foglalt
állást, megerősítve a bonni politikai-katonapolitikai koncepciót.
Márpedig ez rövidebb-hosszabb távon azt jelenti, hogy a Nyugat
nemcsak Kelet-Németországnak a NATO-ba való beépítésével számol,
hanem a Varsói Szerződés lassú ,,elhalásával,, is. Éppen ez az, ami
a leginkább irritálja Moszkvát, s ezzel szoros összefüggésben főleg
abban a vonatkozásban, meddig állomásoztathatja hadseregcsoportját
az NDK területén az amerikaiakkal kötött kölcsönös megállapodás
szerinti 175 ezer fős, alaposan lecsökkentett szinten (a jelenlegi
több mint 360 ezer főnyi kontingenshez képest), amennyiben belátható
időn belül a közép- és kelet-európai politikai helyzet gyökeresen
megváltozik. Hozzátehetnénk ehhez, hogy egyes nyugatnémet körökben a
szovjet katonai jelenlét korlátozásán túlmenően, ennek mielőbbi
felszámolását is követelik, miközben egyáltalán nem ragaszkodnak az
NSZK-ban lévő amerikai, brit és francia csapatok távozásához.
Az a félelem, hogy a földrész biztonsági egyensúlya felborulhat,
a szovjet vezetést lavirozásra, az elkerülhetetlen visszavonulást
valamilyen módon kompenzáló egyezség elérésére ösztönzi. Alighanem
Sevardnadze kísérleti léggömbjének felbocsátását is valami ilyesféle
törekvés motiválhatta. Úgy látszik, ez az a nagy tét, aminek áráról,
ha úgy tetszik, ellentételezéséről a kulisszák mögötti alkudozások
folynak - és várhatóan folytatódnak majd a május végére tervezett
Bush-Gorbacsov csúcstalálkozón. Ám ezt néhány hét múlva megelőzi a
NATO-tanács szokásos tavaszi ülése, amelyen az atlanti szövetség
külügyminiszterei - amint ezt már bejelentették - mélyreható
vizsgálat, elemzés tárgyává teszik az európai átalakulásokat és a
további teendőkre nézve valószínűleg valamilyen cselekvési programot
dolgoznak ki.
Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, az 1990-es év a német
kérdésben még sok váratlanságot, meglepetést tartogathat és ma
senkisem tudná megmondani, mikor és mivel végződik majd a nagy
európai sakkjátszma...
Serfőző László MTI-PRESS
1990. április 24., kedd 11:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|