Rendszerváltás és az MTI

	Milyen lesz az egységes Németország státusa? (1. rész) Katonapolitikai kérdőjelek
1990. április 24.(MTI-Press) - Várható volt, hogy az egységes Németország jövendőbeli státusa körüli hatalmi viták, politikai-katonai spekulációk eltérő, némely vonatkozásban eléggé éles nézetkülönbségeket hoznak felészínre. Az ilyen előrejelzésekhez legutóbb a Sevardnadze-féle váratlan ,,időzített diplomáciai bomba,, szolgáltatott újabb bizonyítékot. A szovjet külügyminiszter, aki nemrégiben amerikai vezetőkkel tárgyalt, olyan gondolatot pendített meg, amely állítólag a washingtoni megbeszéléseken szóba sem került. Az egyik brüsszeli NATO-folyóiratnak adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy az egyesült Németországnak az átmenet időszakában - minimális öt évig - egyidejűleg kellene benne maradnia a NATO-ban, illetve a Varsói Szerződés szervezetében. Ami úgy értendő, hogy az NSZK változatlanul az atlanti szövetséghez kötődne, az ország keleti fele pedig a ,,szocialista,, koalícióhoz, legalábbis addig, amíg Közép-Európából ki nem vonják a szovjet és az amerikai csapatokat. Az ideiglenes állapot - erre lehet következtetni - nagyjából egy új kontinentális biztonsági rendszer kereteinek kialakulásáig maradna fenn. Lényegében ezt tartalmazza az egyesek szerint nemhivatalosnak minősíthető Sevardnadze-javaslat. Bár nem is olyan biztos, hogy a közbeeső megoldást célzó kezdeményezés független a gorbacsovi vezetés elgondolásaitól. Sőt, az efféle feltételezést az előzmények ismeretében ki kell zárnunk. Emlékeztetnünk kell arra, hogy korábban - méghozzá hivatalos formában - már megfogalmazódott egy másik variációt tükröző szovjet álláspont. Eszerint - a nyugati felfogással szöges ellentétben - az egyesített Németország nem maradhatna a NATO-ban, s a legcélravezetőbb az lenne, ha a jövendő német államot demilitarizálnák, majd semlegességi státust kapna. Miután ezt az utat az Egyesült Államok és európai partnerei, sőt, egyes VSZ-országok sem tartották járhatónak, szép csendesen levették a napirendről. A nyugati fővárosok kormányzati köreiben különben úgy vélik, ez az ötlet éppenlyan ,,kísérleti léggömb,, volt, mint most Sevardnadzénak a NATO reagálását kipuhatolni igyekvő megnyilatkozása. A jelek azonban arra vallanak, sem az NSZK, sem a mögötte felsorakozó atlanti szövetségesek nem kívánják feladni az előnyszerzésre törekvő ,,kemény,, tárgyalási pozícióikat és elfogadhatatlannak tartják Németország kettős tömbbeli tagságát. És ebben a kérdésben - bármilyen furcsának is tűnhet - a bonni kormánykoalíció ellenzéke ugyanezt a nézetet vallja. (folyt) 1990. április 24., kedd 11:35
Vissza »

	Milyen lesz az egységes Németország státusa? (2. rész)
Willy Brandt, a szociáldemokraták ,,nagy öregje,, a Der Spiegelnek nemrégiben adott interjújában egyértelműen elvetette a kettős tagságot és a semlegességet is, mondván, az NSZK ,,nem léphetne ki a NATO-ból úgy, mint - mondjuk - egy játékos valamelyik futballcsapatból,,. A Bermudákon legutóbb lezajlott Bush-Thatcher találkozón az amerikai elnök és a brit kormányfő ugyanilyen értelemben foglalt állást, megerősítve a bonni politikai-katonapolitikai koncepciót. Márpedig ez rövidebb-hosszabb távon azt jelenti, hogy a Nyugat nemcsak Kelet-Németországnak a NATO-ba való beépítésével számol, hanem a Varsói Szerződés lassú ,,elhalásával,, is. Éppen ez az, ami a leginkább irritálja Moszkvát, s ezzel szoros összefüggésben főleg abban a vonatkozásban, meddig állomásoztathatja hadseregcsoportját az NDK területén az amerikaiakkal kötött kölcsönös megállapodás szerinti 175 ezer fős, alaposan lecsökkentett szinten (a jelenlegi több mint 360 ezer főnyi kontingenshez képest), amennyiben belátható időn belül a közép- és kelet-európai politikai helyzet gyökeresen megváltozik. Hozzátehetnénk ehhez, hogy egyes nyugatnémet körökben a szovjet katonai jelenlét korlátozásán túlmenően, ennek mielőbbi felszámolását is követelik, miközben egyáltalán nem ragaszkodnak az NSZK-ban lévő amerikai, brit és francia csapatok távozásához. Az a félelem, hogy a földrész biztonsági egyensúlya felborulhat, a szovjet vezetést lavirozásra, az elkerülhetetlen visszavonulást valamilyen módon kompenzáló egyezség elérésére ösztönzi. Alighanem Sevardnadze kísérleti léggömbjének felbocsátását is valami ilyesféle törekvés motiválhatta. Úgy látszik, ez az a nagy tét, aminek áráról, ha úgy tetszik, ellentételezéséről a kulisszák mögötti alkudozások folynak - és várhatóan folytatódnak majd a május végére tervezett Bush-Gorbacsov csúcstalálkozón. Ám ezt néhány hét múlva megelőzi a NATO-tanács szokásos tavaszi ülése, amelyen az atlanti szövetség külügyminiszterei - amint ezt már bejelentették - mélyreható vizsgálat, elemzés tárgyává teszik az európai átalakulásokat és a további teendőkre nézve valószínűleg valamilyen cselekvési programot dolgoznak ki. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, az 1990-es év a német kérdésben még sok váratlanságot, meglepetést tartogathat és ma senkisem tudná megmondani, mikor és mivel végződik majd a nagy európai sakkjátszma... Serfőző László MTI-PRESS 1990. április 24., kedd 11:36
Vissza »