Rendszerváltás és az MTI

	,,Kell, hogy legyen kiút - mondja Torma Ágnes (1. rész)
1990.április 23. hétfő (MTI) - Tovább tart a magyar női röplabda válogatott vesszőfutása. Igaz, ez a kijelentés a sportág híveit nem lepi meg, semmiféle újdonsággal nem szolgál, hiszen - sajnos - minden nemzetközi erőpróba újabb kudarc. Idén például az év elején nem sikerült kiharcolni a B-világbajnoki döntőben való szereplés jogát, majd jöttek a hagyományos tavaszi tornák, a montreux-i és a szombathelyi. Mindkettőn csak az utolsó hely jutott a magyaroknak. Különösen az utóbbi, a Savaria Kupa kudarca fájó, hiszen hazai közönség előtt egyetlen mérkőzést sem, sőt, csak két játszmát tudott nyerni az együttes. Pedig nem is olyan régen, 1986-ban még kupagyőztes lett a válogatott, vagy 1983-ban Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Az egykori aranycsapatnak, amely olimpiákon és világbajnokságokon is előkelő helyen végzett, s Eb-érmeket gyűjtött, egy tagja még ma is aktív játékos. Pontosabban játékos-edző. Torma Ágnesről van szó, aki 407 ( ) alkalommal szerepelt címeres mezben, s ma a bajnoki bronzéremért versengő Eger SE csapatát erősíti mindkét vonatkozásban. Őt, minden idők egyik legjobb magyar röplabdását kérdezte az MTI munkatársa: mi a véleménye a jelenlegi válogatottak szerepléséről, hogyan lehetne újból felemelkedni? - Úgy látom, ma teljesen más a helyzet, mint az én időmben volt - válaszolta. - Ahhoz, hogy újból elérjük a régi sikereket, alapvető válotzások szükségesek. A válogatottaknak újból biztosítani kellene a folyamatos, összehangolt gyakorlást, nem pedig csak alkalmanként, egy-egy torna előtt összehívni a játékosokat. Régen mi mindennap edzettünk. Ma fontosabb a klubérdek, mint a válogatotté. Pedig az edzőknek közösen, egy célért kellene tevékenykedniük. Persze, ez csak egy részkérdés. A további teendők? - Sokan képzetlenek, szinte a sportág alapjaival sincsenek tisztában. A lemaradást pedig csak kitartó gyakorlással lehet behozni. De ma már nem szokás edzés után ,,pótórákat,, venni, holott a mi időnkben ez megszokott volt. Ha nem ment valami jól, ottmaradtunk a teremben, túlóráztunk. A mi gyakorlásaink nem voltak gépiesek, úgy álltak össze az elemek, hogy élveztük a játékot. Varázsa volt annak az időszaknak, mert szerettük, amit csinálunk. Többen panaszkodnak, hogy Magyarországon nincs elég játékos, ezért az edző gyakorlatilag nem is válogat, hanem azt állítja be a csapatba, aki éppen rendelkezésre áll. Úgy érzem, nem szabad megalkudni, következetesnek kell lenni. Hiszen nem kötelező ezt a sportágat választani, de aki elkötelezte magát, az tegyen is meg mindent a sikerért. (folyt.köv.) 1990. április 23., hétfő 14:51
Vissza »

	,,Kell, hogy legyen kiút,, - mondja Torma Ágnes (2. rész)
Január óta nemcsak az Eger játékosa, hanem edzője is. Szakemberként mik az elvei? - Ugyanazok, mint játékosként, azaz mindig a maximumra törekszem. De nem akarok azok hibájába esni, akik a gyors sikerért feláldozzák a megalapozott jövőt. A fokozatosság elvét be kell tartani, nem lehet úgy építkezni, hogy az alapok még hiányoznak. Amikor átvettem az irányítást, társaimmal megbeszéltük, mit kérek tőlük. Könyörtelen vagyok, nem szeretem a ,,langyos víz,, szemléletet, ezért az edzéseken is elvárom a teljes erőbedobást. Aki hibázik, addig gyakorol egy-egy elemet, amíg nem sikerül neki. Januárban elkezdtünk valamit, amit be is kell fejeznünk. Szeretnék ezdőként is olyan sikeres lenni, mint játékosként voltam. Befejezésül: van kiút? - Kell, hogy legyen - mondta minden idők egyik leghíresebb röplabdázója.+++ 1990. április 23., hétfő 14:56
Vissza »