Rendszerváltás és az MTI

	Új szövetkezetek
A borivók bizonyára emlékeznek arra a nem is olyan régi gyakorlatra, hogy a borosüvegek címkéin rövid határidejű - egy-két hónapos - szavatosságot tüntettek fel a palackozók. Az igazi borivók persze mosolyogtak ezen a természetellenes gyakorlaton, s nagy ívben elkerülték az ilyen borokat. A címke ugyanis árulkodott, tudatta a vevővel, hogy az üveg tartalmát manipulálták, a bor "természetétől" eltérő kémiai eljárásokkal kezelték. alc. Elcsúfított borosüvegek Mostanában eltűntek a boltok polcairól a szavatossági idővel elcsúfított borosüvegek, de a természetellenes gyakorlat mély nyomokat hagyott a vásárlói szokásokban. A magyar a borivó nemzetek közé tartozik, az utóbbi évtizedben mégis csökken e korábban kedvelt ital fogyasztása. A mérséklődés okai szerteágazóak, de az ár és a minőség kapcsolatára szinte mindegyik ok felfűzhető. Egekig emelkedett a palackozott bor ára a boltokban, de a minősége nem követte e zsebbe vágó változást. A nagyüzemi szőlőtermelés és borászat éppen a bor legjellegzetesebb tulajdonságát, a termőhelynek megfelelő zamatot tüntette el. Feldolgozáskor és később a pincészeti munkáknál figyelmen kívül marad a fajtajelleg, a termőhelyi eredet; s a palackban minden évben azonos minőségű, csak a címkén feltüntetett fajtára nem jellemző zamatú bor kerül. A minőségrontó manipulálás és kiegyenlítés nem csak a vásárlóknak kezdvezőtlen, a termelők is panaszkodnak miatta. Ha ugyanis a termőhelyre nem jellemző borok nagy mennyiségben kerülnek forgalomba, az az igényes, a minőséget termelő gazdák értékesítési esélyeit is rontja. Igaz, még kevesen képesek önállóan a palackozásra, eladásra; de mind többen kísérleteznek vele. alc. Maszek export Sokan a "maszek exporttal" próbálkoznak, mint egy badacsonyi gazda mesélte, kényszerűségből. Először ő is tagja volt a szakszövetkezetnek, de az diktálta az árakat, s ha eladni akart, kénytelen volt elfogadni. A kiszolgáltatottságot nem bírta hosszú ideig, fordított sorsán, kilépett a szakszövetkezetből. Eladni persze ezután is kellett, s a közeli állami gazdaságot választotta. Ott megint csak méltatlanul alacsony árat ígértek a boráért, s ráadásul hat hónap múlva fizettek. Ha az áru ellenértékéért járó pénz kamatait is számítjuk, a gazda szinte ingyen izzadt a hegyoldalon. (folyt.) 1990. április 23., hétfő 13:50
Vissza »

	Új szövetkezetek 2.
Ez persze nem kívánható tőle, nem is vállalta; ha úgy tetszik illegálisan, de literenként eladta a borát turistáknak termelői áron. Mindenki jól járt, a gazda földje és munkája után tisztességes jövedelemhez jutott, a turista pedig megfizethető áron kapott pincehideg, zamatos nedűt. Még az állam sem igazán vesztes, bár a borforgalmi adóból származó bevételtől megszabadították, ám a turisták megízlelhették, hogy mégis csak van iható bor Magyarországon. Szót sem érdemelne az eset, ha egyetlen termelő panaszát jelezné. A közelmúltban tartott alsóőrsi tanácskozáson, melyet a Magyar Agrárkamara és az Országos Gazdaszövetség szervezett, a termelők szinte panasznapot tartottak. A leggyakrabban emlegetett szavak a bántóan alacsony felvásárlási ár, a kiszolgáltatottság, a hátrányos megkülönböztetés, a hivatali packázás voltak. Sajátságosan reagáltak e rájuk nézve hátrányos helyzetre. A tanácskozás résztvevőinek többsége valamelyik termelőszövetkezetnek a tagja, s miután ott nem kaptak érdekeiknek megfelelő védelmet, kilépni szándékoznak. Az önálló gazdálkodás feltételeit egyedül is képesek megteremteni, ám a feldolgozással és a kereskedelemmel már nehezebben borkóznak meg a saját erejükből. Ezt tudva, rögtön azt javasolták, hogy a szövetkezetből kilépve, másik szövetkezetet alakítsanak. Az új és önkéntes társulástól azt várják, hogy együtt, következetesebben és hatásosabban tudják valós érdekeiket érvényesíteni. alc. az álláspontok nem közelednek A szőlősgazdák szándékaiból kitűnik, hogy nem a szövetkezeti gondolat, hanem annak magyarországi gyakorlata váltott ki ellenérzéseket a termelőkben. Ezt egyébként a tanácskozásra meghívott szövetkezeti vezetők is megerősítették bennük. Bölcsebbek maradnak, ha nem szólnak; hiszen nem érveltek, hanem korábbi hatalmukat érzékeltetve kezdtek tárgyalni az elszánt termelőkkel. A vita nem csapott ki a kezelhetőség medréből, de nem is közelítette az álláspontokat. A tény, hogy a nagyüzemi szőlőtermelés és borászat sokat eljátszott a vásárlók jóindulatából; mint ahogy az is igaz, hogy az egyéni gazdák inkább csak a pincebeli, demizsonos export módszereit próbálták ki. Így ma nagyon nehéz lenne egyértelműen voksolni egyik vagy másik termelési, szövetkezési forma mellett. A vásárlók számára kedvezőbb, s a termelőknek is igazságosabb, ha a piaci verseny vezérli a folyamatokat. Így lehet verseny az árakban, a minőségben. Nekünk, vásárlóknak az az érdekünk, hogy a tisztességes versenyért drukkoljunk, s a győztest a gazdasági siker igazolja. (MTI-Press) 1990. április 23., hétfő 13:54
Vissza »