|
|
 |
|
 |
Beszélgetés a volt Nagybudapesti Munkástanács elnökével
|
London, 1990. április 21. (BBC, Panoráma) - Szakonyi Péter:
Rácz Sándor 1956-ban a Nagybudapesti Munkástanács elnöke volt,
munkatársunk most jelenlegi politikai ambícióiról kérdezi.
- Rácz Sándor előadói beszédében nem volt túl optimista, nem
volt túl elégedett a jelenlegi magyarországi állapotokat illetően.
Az ön véleménye szerint milyen szerep vár most a munkástanácsokra,
ellenzékiségbe kell-e vonulni a következő néhány évben?
- Remélem, hogy nem, mert bármilyen hatalmi szerkezet alakul is
ki az új magyar társadalomban, minden társadalomnak a legnagyobb
szüksége a munkásrétegekre van, és hát feltétlenül fontosnak tartom,
hogy az átalakulás folyamatában nagy figyelmet szenteljenek a
munkásrétegekből fakadó igényekre és arra, hogy megfelelő és a
munkások által elfogadható választ is adjanak. Garanciákkal
biztosítsák, hogy a munkásság becsületes munkával tudja erősíteni az
új magyar társadalmat.
- Ön azt is említette, illetve kérdésként feltette, hogy a
munkástanács nevet ezentúl ne használják majd, hiszen ez az 1956-os
forradalomhoz kötődik. Mit javasol ehelyett, és gondolkodott e azon,
hogy esetleg a munkástanácsok valamiféle pártként szerveződve
dolgozzanak a továbbiakban?
- Én a pártoktól magától idegenkedek, mert a gondolkodásomtól
idegen a pártban való gondolkodás. Úgy érzem, hogy aki pártban
gondolkodik, az mindig a társadalom csak egy bizonyos részének a
szolgálatát teljesíti. Én az egész társadalmat szeretném szolgálni,
ezért én nem pártokban gondolkodom. Na most, mint munkásember,
természetes, hogy elsőrendű kötelességemnek tartom, hogy mindenütt,
ahol politizálok, ott a munkások érdekeit képviseljem. Na most, az a
véleményem, hogy nem feltétlenül szükséges ezt pártba alakulva
kifejteni. Más szervezeti formákat is találhatunk, ahol ezek az
igények megjeleníthetők a társadalomban. És ha megjeleníthetők,
akkor a társadalom tudomásul tudja venni, reagálni tud rá. (folyt.)
1990. április 21., szombat
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés a volt Nagybudapesti Munkástanács elnökével - 1.
folyt.
|
Tehát én nem szaporítanám a pártokat, hanem azt szeretném, ha
inkább nagyobb figyelemmel kísérnék a munkások életét, és a pártok
figyelnének oda, hogy nekik mit kell tenni a munkásemberekért, hogy
ha nem is párttagok, de a választásokkor ők kapják meg a
munkásemberek szavazatát. Mert most mint látjuk, nem ment el
szavazni a munkásember, és ez egy tragédia. Azért tragédia, mert az
átalakuláshoz igenis szükségünk van az ő véleményére is, és a
passzív polgár nem alkalmas jövőépítésre. Hát ezért van szükségünk
aktív munkásvéleményre.
- Ha már a jövőről esett szó, hadd kérdezzem meg: kívánja
jelöltetni magát köztársasági elnökként?
- Én nem jelöltetem magam, én jelölve vagyok, és a mai nap is
fenntartom ezt a jelöltségemet. Senkinek nincs joga ezt elvonni
tölem, csak abban az esetben, ha az új parlament egy új struktúrát
alakít ki, egy új szerkezeti formát hoz létre, melybe a köztársasági
elnököt meg kívánják választani, és abba a keretbe én nem férek
bele, mivel sem pártnak, sem parlamentnek tagja nem vagyok. Én a
társadalom egyetlen egy legszegényebb jelöltje vagyok és nem biztos,
hogy ez sikeres lesz, de ha a magyar munkások ezt a jelöltségemet
megerősítik, akkor én ezt továbbra is fentartom, és mindent
megteszek, hogy a köztársasági elnökséget is megszerezzem. +++
1990. április 21., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|