|
|
|
|
A munkástanácsok eszmecseréje
|
-----------------------------
München, 1990. április 21. (SZER, Világhíradó) - Szekeres László:
- Kisebb-nagyobb veszekedésekkel kezdődött a Vasas székházban az az ülés, melyet a Munkástanácsok 1956-90 Bizottság hívott össze, de amelyen más munkástanács szervezetek is képviseltették magukat. Talán természetes is, hiszen még nincs egységes koncepció, nincsenek összehangolt tervek. Az elképzelések, a vélemények ütköztetése szükséges ahhoz, hogy összehangoltan, közösen és egységesen tudjanak majd egyszer fellépni. A vita először azon pattant ki, hogy pártként működjön-e a munkástanácsok szervezete. Erős kisebbségben voltak a párt-pártiak, és így végül majdnem egyhangúlag támogatták a pártok fölötti, pártpolitika mentes tevékenységet. Már csak azért is, mert hiszen a munkások között legtöbb pártnak vannak tagjai, és így frakció-veszély lenne. Mint elfogadták, illetve támogatták, a munkás érdekvédelemnek munkáspártinak kell lennie. Ez most egy csendes forradalom, amiben sokkal nehezebb dolguk van a munkástanácsos vezetőknek, tagjoknak mint a nagypolitikában, hiszen el kell fogadtatniuk magukat - mondta egy hozzászóló -, célozva a vállalatok vezetőinek hozzáállására, arra, hogy lehetőleg igyekeznek nem tárgyalni és főleg nem egyenlő pozícióból tárgyalni a dolgozók képviselőivel.
Többen támadták a vállalati tanácsok létrehozását, melyben többségben vannak a régi vezetők, valamint ugyanezen réteg különböző önátmentési kísérleteit, például amikor kft-ket hoznak létre a vállalatokon belül, ezzel saját cégüknek teremtenek belső konkurrenciát, csak saját zsebeik megtöltésére figyelnek oda. A vezérigazgatói garnitúra egyébként a régi állampárt hatalmát képviselte a munkássággal szemben. Ma már az ő idejük lejárt, és le kell váltani őket. A különböző vállalati átalakulásokról, melyeket többnyire mentőakcióknak neveznek, a munkásokat nem tájékoztatják kellőképen, így azok saját jogaikkal sincsenek tisztában. (folyt.)
1990. április 21., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|