|
|
 |
|
 |
- Csernobil négy éve - 2. folyt.
|
- Hát innen már mindenki elment, a rendőrkapitánytól elkezdve az
összes pártember, csak a területi elnök maradt mutatóba, no meg mi.
Felállítottak itt nekünk egy kórházat azzal az ukázzal, hogy csak
ápoljuk, kúráljuk nyugodtan önmagunkat. Szánt szándékkal, tudatosan
hazudtak nekünk a pártfunkcik, érdemrenddel, előléptetéssel a
zsebükben. Gyorsan odébb álltak, minket meg itt hagytak keserű
levünkben. Nem kellünk mi senkinek, ugyan kit érdekel élünk-e vagy
halunk. A vezetésnek mi csak fűszál vagyunk, amit ha letaposnak,
lekaszálnak, sebaj, hisz jövőre megint kinő. Idehoztak fiatal
pedagógusokat, pedagóguscsaládokat is, annak ellenére, hogy pontosan
tudták: aki itt él, az jobban teszi, ha nincs gyereke, mert vagy
fogyatékos lesz, vagy testi rendellenességgel jön a világra, vagy
később kap leukémiát.
- Ismét képváltás: a nyugatnémet kamera már a folyómenti város
panorámáját pásztázza. Vetka körzetben vagyunk, és - talán ez sem
mellékes - 150 kilométerre Csernobiltól, mégis a radioaktivitás
hihetetlenül magas, 150 kilométerre Csernobiltól.
- Vetkában - amelynek 50 községéből idén végre ki fogják
költöztetni a lakosságot - minden hektár föld sugárfertőzött. A
városi tanács lépcsőjéről minden áldott nap lemossák a radioaktív
port, a nyugatnémet tévéstáb geigerszámolója mégis 24 curie erősségű
sugárzást mutat. A lépcső melletti virágágynál még nagyobb a
sugárzás, 55 curie, a kétszerese a hivatalosan megállapított
értéknek.
Az elhagyatott benyomást keltő főúton locsolókocsi robog, az
úttestet mossa, amelyre a rettegett szél állandóan hordja a
földekről a radioaktív port. Magából, Vetka városából is már régen
ki kellett volna költöztetni mindenkit. Erre vonatkozó tervek
azonban nem léteznek. Ehelyett kórház épült itt is, egy évben
egyszer itt vizsgálják a gyerekeket, hogy mekkora a szervezetükbe
jutott sugárdózis. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|