|
|
|
|
Lengyelország belpolitikai válság előtt (1.rész)
|
1990. április 18. szerda (MTI-Panoráma) - A tavaly tavaszi
lengyel kerekasztalnál kimunkált politikai modell, az agyon
reklámozott békés lengyel út az idén tavasszal másodszor, és immár
véglegesen is megérett a bukásra. Jaruzelski az előrehozott választáso
k után lemondani készül, Walesa elnök akar lenni a parlamenti erők
széthullanak, a parlamenten kívül rekedtek a hatalomért fenekednek,
a gazdaság példátlan recesszót él át.
Az egykori LEMP reformerei által kiagyalt hatalomátmentési kísérlet a koalíciós pártok ,,árulása,, után a Szolidaritás vezette, de még mindig kompromisszumos hatalmi megosztáshoz, átmeneti kormányhoz, a kerekasztal első bukásához vezetett. (Három a LEMP csúcsvezetéséhez tartozó tábornok: Jaruzelski, mint köztársasági elnök, Kiszczak, mint belügy-, és Siwicki, mint nemzetvédelmi miniszter talpon maradásával).
Közben kiderült: a parasztpártot, a Demokratapártot nem mentette meg az átállás a Szolidaritás oldalára, mintahogy a baloldalon sem segített a LEMP ,,szanáló,, kongresszusa. E három párt szétesett, társadalmi politikai befolyásuk teljesen elolvadt. Az alsóházban általuk képviselt 65 százaléknyi mandátum mögött nincsen társadalmi támogatás, politikai erő. A LEMP-pel és utódpártjaival látványosan szakító Jaruzelski, Kiszczak, Siwicki mögül aztán nemcsak a politikai bázis, de lassan az általuk irányított intézmény is eltűnik, a Szolidaritás kezébe csúszik. A parlamentben a parasztpárt három, a Demokratapárt kettő, az egykori LEMP képviselői három frakcióra szakadtak.
A teljes szakadás szélén áll a ,,kormánypárt,, a Szolidaritás is, amelynek csütörtökön kezdődő kongresszusán döntenie kéne arról, hogy a majd egy év óta 2,2 milliós tagsággal stagnáló szervezet szakszervezetként, politikai pártként, vagy népfrontmozgalomként akar-e tovább létezni. Mindenáron egységes mozgalomként, vagy szakszervezetre és több pártra szakadva marad-e a politikai színpadon. (folyt.)
1990. április 18., szerda 11:24
|
Vissza »
|
|
Lengyelország belpolitikai válság előtt (2.rész)
|
A pártok és szervezetek hirtelen megélénkült helykeresése, a feszült belpolitikai helyzet mögött nem elsősorban az ország gazdasági helyzete, a szuper-liberális balcerowiczi gazdaságpolitika társadalmi hatása áll, hanem az a már egy éve is nyilvánvaló, de szívesen elhallgatott tény, hogy Lengyelországban - éppen a kerekasztal ,,érdemeként,, - nem jött létre a politikai pluralizmus, a tényleges, működőképes többpártrendszer. A LEMP, parasztpárti, demokratapárti álkoalíciós politikai monopóliumot a Szolidaritás, parasztpárti, demokrata, nem kevésbé mesterséges és monopól jellegű konstelláció váltotta fel, amelyben - mint az elődben - a résztvevők sem nem pártok, sem nem koalíciós partnerek. (Az előzőben a LEMP sajátította ki a hatalmat a másik kettő kárára, a mostaniban a Szolidaritás teszi ugyanezt).
A kerekasztal, majd a júniusi választások után egyértelmű volt, hogy ál,,lengyel modell,, átmeneti állapot, a lengyel út kerülő út. Teljesen bizonyos volt, hogy sem a köztársasági elnök, sem a parlament nem fogja kitölteni kadencióját. Áprilisban az állapot tarthatatlansága immár egyértelmű.
Az események mostani felgyorsulásában jelentős szerepet játszottak a többi kelet-európai országban: az NDK-ban, Magyarországon és Csehszlovákiában lezajlott változások, de kétségtelenül erjesztő és polarizáló szerepe volt a kegyetlen, liberális gazdaságpolitikának is. Siettette a lépéskényszer felismerését a lengyel politikai elit körében az is, hogy az utóbbi hónapokban Lengyelország elveszítette a kelet-európai változásokban játszott vezető szerepét, lemarad a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia felé vezető versenyfutásban, ami Varsó számára könnyen vesszőfutássá alakulhat.
Egy bizonyos: akár az ősszel, akár a jövő tavasszal tarják az előrehozott parlamenti választásokat, Lengyelország több hónapos késéssel jut abban a (kezdeti) állapotba, amelybe Magyarország az NDK ma, Csehszlovákia maholnap lesz. A lengyel átmenet nagy kérdőjele: vajon a hatalma teljében lévő, új monopólium, a Szolidaritás nem lesz-e nagyobb akadálya a többpártrendszerbe, az igazi parlamenti demokráciába, a piacgazdaságba vezető folyamatnak, mint amilyen akadályt a hatalmukat, befolyásukat vesztett kommunista pártok jelentették a többi kelet-európai országban. +++
Zsebesi Zsolt (Varsó) MTI-Panoráma
1990. április 18., szerda 11:25
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|