|
|
|
|
Lengyelország belpolitikai válság előtt (1.rész)
|
1990. április 18. szerda (MTI-Panoráma) - A tavaly tavaszi
lengyel kerekasztalnál kimunkált politikai modell, az agyon
reklámozott békés lengyel út az idén tavasszal másodszor, és immár
véglegesen is megérett a bukásra. Jaruzelski az előrehozott választáso
k után lemondani készül, Walesa elnök akar lenni a parlamenti erők
széthullanak, a parlamenten kívül rekedtek a hatalomért fenekednek,
a gazdaság példátlan recesszót él át.
Az egykori LEMP reformerei által kiagyalt hatalomátmentési kísérlet a koalíciós pártok ,,árulása,, után a Szolidaritás vezette, de még mindig kompromisszumos hatalmi megosztáshoz, átmeneti kormányhoz, a kerekasztal első bukásához vezetett. (Három a LEMP csúcsvezetéséhez tartozó tábornok: Jaruzelski, mint köztársasági elnök, Kiszczak, mint belügy-, és Siwicki, mint nemzetvédelmi miniszter talpon maradásával).
Közben kiderült: a parasztpártot, a Demokratapártot nem mentette meg az átállás a Szolidaritás oldalára, mintahogy a baloldalon sem segített a LEMP ,,szanáló,, kongresszusa. E három párt szétesett, társadalmi politikai befolyásuk teljesen elolvadt. Az alsóházban általuk képviselt 65 százaléknyi mandátum mögött nincsen társadalmi támogatás, politikai erő. A LEMP-pel és utódpártjaival látványosan szakító Jaruzelski, Kiszczak, Siwicki mögül aztán nemcsak a politikai bázis, de lassan az általuk irányított intézmény is eltűnik, a Szolidaritás kezébe csúszik. A parlamentben a parasztpárt három, a Demokratapárt kettő, az egykori LEMP képviselői három frakcióra szakadtak.
A teljes szakadás szélén áll a ,,kormánypárt,, a Szolidaritás is, amelynek csütörtökön kezdődő kongresszusán döntenie kéne arról, hogy a majd egy év óta 2,2 milliós tagsággal stagnáló szervezet szakszervezetként, politikai pártként, vagy népfrontmozgalomként akar-e tovább létezni. Mindenáron egységes mozgalomként, vagy szakszervezetre és több pártra szakadva marad-e a politikai színpadon. (folyt.)
1990. április 18., szerda 11:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|