|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (4. rész)
|
A kedd délután a kialakult munkarendnek megfelelően az
interpellációkkal telt el. Elsőként Iván Géza (FKgP) kérdezte az
ipari és kereskedelmi minisztert a Diósgyőri Gépgyár sorsáról.
Kezdeményeznek-e csődeljárást, avagy megfelelő technológiai,
vezetési és káderváltoztatással tovább kívánják-e üzemeltetni a
gyárat? A vállalati tanáccsal felvették-e már a kapcsolatot a
szükséges döntések meghozatala érdekében? A minisztérium megkapta-e
azt a vállalat megmentését, talpraállítását szolgáló tervezetet,
amelyet egy szakértői közösség dolgozott ki?
Bod Péter Ákos válaszában leszögezte, hogy a tárca minden
konkrét vállalati ügyben a helyzetnek megfelelő megoldást javasol. A
Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával folytatott konzultációkat
követően intézkedett arról, hogy Kovács Zoltán vezérigazgatót
szeptember 15-i hatállyal felmentsék. Ez az ország egyik legnagyobb
egyedi gép-, berendezésgyártó vállalata, 1988 óta veszteséges, az
idén gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. A jelenlegi vezérigazgató
másfél-két éve foglalta el posztját, és programot is készített a
kilábalásra, ám a tendenciát nem volt képes megfordítani. Miután a
vállalat számára banki vagy költségvetési segítséget nem lehet
előirányozni, megindult a felszámolási eljárás. Ez azonban nem
jelenti tízezer munkahely összeomlását, a vállalat teljes
tevékenységi körének megszűnését. A gépgyár vezetését a közeljövőben
kijelölendő miniszteri biztos veszi át, aki köteles javaslatot
kidolgozni a vállalat jövőjére vonatkozóan, figyelembe véve a DIGÉP
műszaki kollektívájának, szakmai közéletének és minden segítőkész
dolgozójának ötleteit, elgondolásait.
A miniszteri választ mind az interpelláló képviselő, mind az
Országgyűlés elfogadta.
Vargáné Piros Ildikó (független) azért interpellált a
földművelésügyi miniszterhez, mert a kedvezőtlen adottságú
mezőgazdasági üzemek támogatásának megvonása véleménye szerint
katasztrófahelyzetet idéz elő, ellehetetleníti az egyébként
eredményesen gazdálkodó szervezeteket és kistermelőket egyaránt. A
képviselőnőt az érdekelte: mi lesz a legtöbb terhet viselő, mégis
kiszolgáltatott, mostoha körülmények között élő emberekkel?
Modellezték-e, mi lesz a rossz minőségű föld miatt mintegy négyszáz
faluban csődbe menő mezőgazdasági üzemekkel, az ott dolgozókkal,
hiszen ezekben ez az egyetlen gazdasági erő, munkalehetőség?
Történtek-e számítások arra, milyen hatással lesz ez az exportra és
a belföldi ellátásra? Készült-e központi program e hatások
ellentételezésére? Miképpen képzelik el a szociális és családi
gondok, a növekvő bűnözés kezelését ezekben a térségekben?
(folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|