|
|
 |
|
 |
Csernobil négy éve
|
------------------
München, 1990. április 26. (SZER, Kelet-európai szemle) -
Kelet-európai szemlénk következik Bárdy István összeállításában: Az
igazság órája, a kommunizmus csernobili arca.
- Négy évvel ezelőtt, 1986. április 26-ikán baleset
következtében megrepedt Ukrajnában a csernobili atomerőmű kettes
számú reaktorblokkja. A katasztrófáról - amely radioaktivítással
fertőzte meg nem csupán Ukrajnát, Belorussziját, Oroszországot,
hanem Kelet- és Nyugat-Európa számos vidékét is - még mindig nem
ismeretes a teljes igazság. Egy valamire azonban - amiről a
nyugatnémet televízió ezen a héten sugárzott drámai, szívszaggató
dokumentumműsora rántotta le a leplet - vitathatatlanul fény derült,
hogy a szovjet rendszerben nem sokat ér az ember.
- A csernobili atomkatasztrófa negyedik évfordulóján a
nyugatnémet televízió Élet a halálsávban - négy évvel csernobili
katasztrófa után című, a helyszínen forgatott dokumentumfilmjének
első részét ismertetjük:
Az első filmkockákon kies földút jelenik meg, sorompó zárja le
rajta a belépést tiltó felirattal, halálfejes tábla, előtte
magányos, géppisztolyos őrszem. Sehol egy lélek. Az út mentén
lakatlan házak, elhagyatott táj.
A nyugatnémet televízió riporterének hangját halljuk:
- Zártövezet 45 kilométerre Csernobiltól északra. Új házak,
amelyekben lakni tilos. Tavasz egy halott tájon. Hogy meddig tart
még, amíg itt újra emberek élhetnek, senki sem tudja, nincs
hivatalos válasz. Ötven évig, ezer évig? Ez attól függ, hogy a
katasztrófa a sugárfertőzés mellett plutóniummal is megszennyezte-e
a vidéket. Csakhogy a plutónium szennyezést itt még csak nem is
mérik, a normális értéknek körülbelül kétszerese - hangzik a
hivatalos sablonválasz. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csernobil négy éve - 1. folyt.
|
- Vált a kép: okkersárgára vakolt iskolaépület jelenik meg.
Növényekkel telezsúfolt, üvegházra emlékeztető tanterembe vonulnak
be glédában az általános iskolai tanulók.
Öt kilométerrel arrébb, Trilicivóban vagyunk, a sugárzás
erőssége itt 15-40 curie, helyenként még ennél is nagyobb. Veszélyes
hely ez, mégis emberek élnek itt, a kérdés csak az, hogy miféle élet
ez?
Az iskolában cserepes virágokkal, facsemetékkel négyfalközti
erdőt rendezett be egy tanítónő a kisdiákoknak, hogy láthassanak
zöldet. A helyi, súlyosan sugárszennyezett erdőbe, mezőkre kimenniük
ugyanis szigorúan tilos, játszaniuk csak az asztfalton szabad. Ide,
az iskolai póterdőbe viszik sétáltatni a gyerekek még kutyájukat is.
A Csernobiltól 50 kilométerre fekvő helységben az atomrobbanást
követően teljes hat napig senki nem riadóztatta a lakosságot. Hat
nap után a tanácselnök már nem bírta tovább, hivatalos engedély
nélkül, saját felelősségére kiüríttette a falut, de vesztére, mert
ahová átköltöztették az embereket, ott még nagyobb volt a sugárzás.
Vissza kellett tehát térniük ide, s ez a falu számukra a végállomás,
nincs település, ahol helyet szoríthatnának nekik, és pénz sincs,
hogy elszállítsák őket.
A trilicivói általános iskola tanítónői nagyon is jól tudják,
milyen veszélyeknek vannak kitéve diákjaik. Pedagógusi munkájukat
tehetetlen dühvel, rezignáltan végzik, több tanerőnek is előírták,
hogy csakis itt, sehol másutt nem dolgozhatnak.
- Tudja, ha az ember a gyerekekre gondol, az az érzése, hogy
lassan, de biztosan megöli őket. Én például magam is paradicsomot
ültetek, mert itt nálunk sehol sem árusítanak zöldséget, és
valahányszor odateszem ezt a paradicsomot a gyerekek elé, mindig
arra kell gondolnom: na, megint adtál nekik egy kis mérget. Úgy
érzem magam, mintha gyilkos lennék. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csernobil négy éve - 2. folyt.
|
- Hát innen már mindenki elment, a rendőrkapitánytól elkezdve az
összes pártember, csak a területi elnök maradt mutatóba, no meg mi.
Felállítottak itt nekünk egy kórházat azzal az ukázzal, hogy csak
ápoljuk, kúráljuk nyugodtan önmagunkat. Szánt szándékkal, tudatosan
hazudtak nekünk a pártfunkcik, érdemrenddel, előléptetéssel a
zsebükben. Gyorsan odébb álltak, minket meg itt hagytak keserű
levünkben. Nem kellünk mi senkinek, ugyan kit érdekel élünk-e vagy
halunk. A vezetésnek mi csak fűszál vagyunk, amit ha letaposnak,
lekaszálnak, sebaj, hisz jövőre megint kinő. Idehoztak fiatal
pedagógusokat, pedagóguscsaládokat is, annak ellenére, hogy pontosan
tudták: aki itt él, az jobban teszi, ha nincs gyereke, mert vagy
fogyatékos lesz, vagy testi rendellenességgel jön a világra, vagy
később kap leukémiát.
- Ismét képváltás: a nyugatnémet kamera már a folyómenti város
panorámáját pásztázza. Vetka körzetben vagyunk, és - talán ez sem
mellékes - 150 kilométerre Csernobiltól, mégis a radioaktivitás
hihetetlenül magas, 150 kilométerre Csernobiltól.
- Vetkában - amelynek 50 községéből idén végre ki fogják
költöztetni a lakosságot - minden hektár föld sugárfertőzött. A
városi tanács lépcsőjéről minden áldott nap lemossák a radioaktív
port, a nyugatnémet tévéstáb geigerszámolója mégis 24 curie erősségű
sugárzást mutat. A lépcső melletti virágágynál még nagyobb a
sugárzás, 55 curie, a kétszerese a hivatalosan megállapított
értéknek.
Az elhagyatott benyomást keltő főúton locsolókocsi robog, az
úttestet mossa, amelyre a rettegett szél állandóan hordja a
földekről a radioaktív port. Magából, Vetka városából is már régen
ki kellett volna költöztetni mindenkit. Erre vonatkozó tervek
azonban nem léteznek. Ehelyett kórház épült itt is, egy évben
egyszer itt vizsgálják a gyerekeket, hogy mekkora a szervezetükbe
jutott sugárdózis. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csernobil négy éve - 3. folyt.
|
A nyugatnémet riporter kérdésére, hogy vajon felajánlott-e
szüleiknek más lakhelyet a lakáskiutaló központ, a tizenévesek csak
legyintenek: ugyan, ki akarna nekünk új lakást adni? És tudjátok,
hogy mit lehet tenni a sugárzás ellen? - tudakolja a nyugatnémet
tévés. Mire az egyik kisfiú ezt feleli: nem szabad kimenni az
erdőbe.
- Ismét a zártövezet mentén, de alig 50 kilométerre Csernobiltól
a nyugatnémet tévéstáb bepillant egy kolhozba, ahol az erős sugárzás
ellenére még négy évvel a katasztrófa után is mintha mi sem történt
volna tovább folyik a termelés.
- Vastag csövű geigerszámolót tart a hízósertés fejéhez egy
fehérköpenyes agronómus - mert itt természetesen a radioaktív
moslékkal etetett disznók is sugárfertőzöttek. Ha az értékek
túlságosan magasak, a mészárszék visszaküldi a kolhozba az
állatokat, két hét után azonban ugyanazokat a hízókat mégis
levágják. A radioaktív disznóhúst - így a hivatalos magyarázat -
belekeverik a nem radioaktív húsok közé, íly módon felhigítják a
sugárszennyezést, ami az egészségre - állítólag - már nem veszélyes.
- Belép a nyugatnémet forgatócsoport a helyi tejüzembe. Itt is
tovább dolgoznak a gépek, viszi a futószalag a zacskós tejet,
amelyről hiányzik a felirat, hogy hol is termelték, hol is
csomagolták. Innen kerül a tej a Szovjetunió más vidékeire, a
moszkvai, leningrádi üzletekbe.
- A zártövezet-menti tejgazdasági dolgozóknak külön utasításuk
van: ebből a tejből ők egy kortyot sem ihatnak. A művezetőnő azt
állítja, hogy a tej nem ártalmas az egészségre, mindig gondosan
ügyelnek arra, hogy ne lépjék túl a megengedett sugárszintet. Egy
munkásnő azonban váratlanul ellentmond: (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Csernobil négy éve - 4. folyt.
|
- No, no, nekünk soha nem mondták meg konkrétan, hogy mi a valós
helyzet, csak véletlenül tudtam meg, hogy az úgynevezett tisztasági
fok a katasztrófa előtt kilences volt, ezt emelték meg aztán a
katasztrófa után gyorsan tizenkettesre, ami egy nagyon rossz
fokmérő. Egyáltalán, a hivatalos, úgymond megengedett
sugárszintnormák egyáltalán nem garantálják, hogy az élelmiszer nem
sugárszennyezett, mert csak a céziumot mérik, sem a plutóniumot, sem
a stronciumot, sem a többi radioaktív elemeket nem veszik tekintetbe
- és mi mindezt megesszük.
- Az igazság órája, a kommunizmus csernobili arca. A nyugatnémet
televízió dokumentumműsorának második, befejező részét a következő
alkalommal sugározzuk. +++
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|