Rendszerváltás és az MTI

	A nagy elgondolkodtató - Weizsa:cker hetvenéves (1.rész)
1990. április 17. kedd (MTI-PRESS) - Egy galambősz német arisztokrata Lengyelországba készül: Richard von Weizsa:cker, az NSZK szövetségi elnöke májusban Varsóba utazik. Ez az út is, mint minden külföldi utazása, világeseményszámba megy. Megbékélésre nyújtja kezét, ám emlékezni és emlékeztetni is akar. Azon kevesek közül való, akiktől ezt ott fenntartás nélkül el is fogadják - erkölcsisége, méltósága, tekintélye okán. Pedig a második világháború legeslegelején már járt ott sokadmagával, a potsdami kilencedik gyalogezred katonajaként. Fivére támadásuk másnapján mellette esett el...a fiatal tiszt ezredével aztán még egészen Leningrád előteréig nyomult előre, a 2500 főnyi legénységéből 300 maradt...visszavonulás, véres harcok, egy kelet-poroszországi hidfőállás kiürítésekor súlyosan megsebesül. Sok év után, 1972-ben azonban ő az, aki két parlamenti beszédével - akkori pártja, a CDU és a CSU képviselőinek ellenállásával szemben - eléri a nagy politikai ellenlábas, a szocdem Willy Brandt kancellár által kieszközölt keleti szerződések, így a Lengyelországgal kötött szerződés törvényhozási ratifikálását, hogy aztán tavaly karácsonyi beszédének is középpontjába állítsa a lengyel határok megingathatatlanságát. A CDU-ban ez sem tetszett mindenkinek, miként az sem, hogy hivatalos rezidenciáján, a Hammerschmidt-villában nemzetközi méltóságok részvételével díszebédet adott Willy Brandt volt SPD-kancellár és pártelnök születésnapja alkalmából. A konzervatív morgást, zsörtölődést és ellenvetések sorát rég megszokta már. Otthon nem volt osztatlan az öröm a Bundestag fórumán 1985. május 8-ikán elhangzott nagy beszéde hallatán sem, hiszen nyugatnémet államférfiként a fasizmus elleni szövetség győzelmének, Németorszég leveretésének évfordulóján először ő mondta ki: noha a németeknek e napon semmi okuk ünneplésre, 1945. május 8-ika számukra is a nemzeti szocializmus rémuralmától való felszabadulás napja volt. Személyében német államfő ez alkalommal szólott először arról is, hogy a zsidóság ellen elkövetett népgyilkosság példátlanul áll a történelemben. ,,Ki állhatott ott gyanútlanul a zsinagógák lángjai, a fosztogatások, a zsidócsillaggal való megbélyegzés, a jogfosztás, az emberi méltóság állandó meggyalázása láttán? Akinek volt füle, hogy halljon és szeme, hogy lásson, és akart is tájékozódni, annak nem kerülhette el a figyelmet, hogy deportáltakkal robognak vonatok.,, (folyt.) 1990. április 17., kedd 12:02
Vissza »

	A nagy elgondolkodtató - Weizsa:cker hetvenéves (2.rész)
És Weizsa:cker ugyanígy szólt a szovjetek és a lengyelek mérhetetlen szenvedéseiről, kimondhatatlan áldozatairól. Így szerzett magának erkölcsi jogot arra is, hogy amikor a napokban egy tévényilatkozatában a végleges Odera-Neisse határ lengyeleket és németeket összekötő hídszerepéről beszélt, szintén megemlíthesse a német polgári lakosság millióinak iszonyatos kálváriáját az egykori keleti területeken, a hazájából elűzött sok-sok millió ártatlan ember szenvedéseit, és igényelje a meg Lengyelországban élő németség nemzeti jogait. Ekkor mondta: ,,A jövő záloga csakis az lehet, ha mindenben feltárjuk a múlt igazságát,,. Weizsa:ckernek nincsen alkotmányban szavatolt politikai hatalma. Ám mégis sok politikusnál több hatalma van az emberekre. Sőt az NSZK-beli hazai és az országhatárokon túlmutató nemzetközi politikára is: a szó, a meggyőzés, a rábeszélés, a józan, higgadt érvelés erejénél fogva. Így válhattak lassan Weizsa:cker külföldi utazásai ténylegesen világeseménnyé, mivel az általa meglátogatott, néhány évtizede még a németek kezétől oly sokat szenvedett népek körében ráébresztette az embereket a nyugati német demokrácia szilárd megalapozottságára, a szellemiségében, szemléletében megújult, megtisztult németség őszinte európai elhivatottságára, nem utolsósorban pedig segítőkészségére: Hollandiában, Norvégiában, Csehszlovákiában éppúgy, mint Izraelben, a Szovjetunióban és Magyarországon. Befolyása így jelentős, még ha ennek formája elsősorban az elgondolkodtatás, a gondolati elmélyedés, a magunkba szállásra való ösztönzés. Weizsa:ckert az NSZK nagy szerencséjének tekintik, s most már nemcsak onnan, hanem az NDK-ból is mérvadó tényezők azt várják, hogy az időben egyre közelebbi egységes Németország elnöke is a mostani bonni államfő legyen. Berlini székhellyel akkor is, ha Bonn maradna még a főváros. Weizsa:cker nyilvánvalóan Európának is nem egyszerűen csak nagy szerencséje, hanem egyenesen főnyereménye lenne. (folyt.) 1990. április 17., kedd 12:03
Vissza »

	A nagy elgondolkodtató - Weizsa:cker hetvenéves (3.rész)
Aki - mint Weizsa:cker - istenfélő, hívő emberként járta meg a háborús szenvedések útját, és később világi személyiségként is az evangélikus egyházi zsinat elnökeként működött, az a politikára nézve is kötelezőnek tartja az erkölcsiség parancsának érvényesítését. Hatalom és bűnös hatalom, ellenállás és vele való összefonódás - ez a kérdés már fiatalon foglalkoztatta, amikor apja, Ernst von Weizsa:cker volt külügyi államtitkár háborús bűnösségi perében Nürnbergben jogászként segédkezett Hellmuth Becker védőügyvédnek. Churchill súlyos tévedésnek minősítette később, hogy az 1938 és 1943 közötti államtitkárt hét évre ítélték, mivel előre figyelmeztette a briteket Hitler agresszív szándékaira. A bonni államfő politikusi útját a CDU-ban Helmut Kohl egyengette. Weizsa:cker az akkor még tartományi politikussal a rajna-pfalzi Ingelheimben került meghitt kapcsolatba. Akkor még a gazdasági életben tevékenykedett, a Boehringer cég üzletvezetőjeként. Előtte a Waldthausen bankházban, még korábban Mannsesmannál gazdaságpolitikai osztályvezetőként. Innen van érdeklődése a gazdaság iránt. Ám itt is megmutatkozik erkölcsi szemlélete: tanulmányok sorában fejtette ki a gazdasági hatalom szociális korlátozásának szükséglétét. Weizsa:cker a hetvenes években a CDU-nak azt a bizottságát vezette, amely az alapelvek kimunkálásában illetékes. A párt etikai elveinek rögzítéséért, az elméleti alapvetés munkájáért volt felelős: ő volt a párt fő gondolkodója. Majd a nyolcvanas évek elején, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestereként és az evangélikus egyház tanácsának tagjaként 1983 szeptemberében az első ilyen méltóságú nyugati vendégként az NDK-beli Wittembergben beszédet mondhatott Luther Márton híres templomában... Aztán 1984-ben - kemény belső vitákban - barátjánál, Kohl pártelnöknél és kancellárnál elérte, hogy őt jelöljék szövetségi elnöknek. A pályaindító barát húzódozott a gondolattól, Weizsa:cker oly kiváló volt kormányzó polgármesternek is. Végül mégis beletörődött...ez és egyéb viták nem múltak el nyomtalanul. A barátság megmaradt, bár szálai talán kissé meglazultak. És bár Kohl hatvanadik születésnapjának ünnepségén az elnököt eredetileg nem vették fel a szónokok névsorába, Weizsa:cker végül mégiscsak szólásra emelkedett. Őszinte szívvel, barátsággal gratulált a kancellárnak, kiváltképp a német egység kiteljesítésének nagy munkájához kívánt sok sikert. A németek remélik, hogy ama vágyva-vágyott Németországnak is Weizsa:cker lesz a fő elgondolkodtatója.+++ Flesch István (Bonn) MTI-PRESS 1990. április 17., kedd 12:04
Vissza »