|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás május elseje megünneplésére
"A Szakszervezetek
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakmai szövetségei a munkavállalók
nemzetközi összefogásának, a munkának, a munkásszolidaritásnak a
100. május elsejei megünneplésére hívják, várják a miskolci és
Miskolc-környéki dolgozókat, családokat a Csanyiki parkba, ahol
hagyományos majális megrendezésére kerül sor"
Vatikáni Rádió:
Paskai-cikk húsvétkor
"Az
elmúlt négy évtizedben a vallás elleni erős nyomás ellenére is sokan
hűségesen és áldozatokat vállalva kitartottak hitük mellett.
Lelkiismeretes munkájuk, becsületes helytállásuk tanulságtétel volt
amellett, hogy az autentikus keresztény élet mindig építő jellegű a
társadalomban, még ha ezt sokan nem is akarják elfogadni. Az
egyháznak a történelem folyamán sokszor kellett bizonyítania, hogy a
kereszténység nem visszahúzó, hanem építő erő a közösségben, mert
azokat az erkölcsi értékeket hordozza, amelyeket az egészséges
tórsadalmi élet nélkülözhetetlen alapját alkotják."
|
|
|
|
|
|
|
Útkeresés és csillaghullás ... (2.rész)
|
Tulajdonképpen e lemondás-sorozathoz tartozik Fred Sinowatz volt pártelnök-kancellárnak a politikai életből való teljes visszavonulása is. Ő még 1986-ban leköszönt három évig viselt kormányfői tisztségéről, tavaly májusban átengedte az SPÖ-elnöki székét kancellár-utódjának, Franz Vranitzkynak, majd ősszel visszaadta parlamenti mandátumát is. Mindez nagymértékben annak következménye volt, hogy korábban, az osztrák elnökválasztási kampány idején SPÖ-aktivisták szűkebb körében heves támadást intézett Kurt Waldheim jelenlegi államfő ellen, annak ,,barnainges múltja,, miatt. Később azonban kijelentéseinek tényét egy általa indított sajtóperben letagadta, s emiatt - hamis tanúvallomásért - azóta is büntetőbírósági eljárás fenyegeti. A minden más tekintetben fedhetetlen életű politikus, aki a néppárti elnökjelölt, Waldheim elleni kirohanással pártjának akart hasznára lenni, végülis azzal tehetett az SPÖ-nek még egy szolgálatot, hogy önként letűnt a politikai élet színpadáról. A felsorolt kényszerű lelépések, drámai bukások - közvetlen motívumaik és körülményeik különbözősége ellenére - végső soron összefüggnek az SPÖ-ben zajló korszak- és nemzedékváltással, amely mögött a párt útkereső, reform-célú törekvései húzódnak meg. Az Osztrák Szocialista Párt, a százéves osztrák szociáldemokrata mozgalom mai szervezete a második világháború után nagy érdemeket szerzett az ország demokratikus rendjének kialakításában, folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődésében. Öt év megszakítással mindvégig részt vett a kormányzásban, 1971-től pedig 13 éven át egymaga volt kormányon, s akkor különösen sokat tett a szociális vívmányok gyarapításáért. Ám a Bruno Kreisky pártvezető és kancellár nevéhez fűződő időszakban a gazdasági növekedés nem tartott kellően lépést az állam jóléti kiadásainak emelkedésével, az SPÖ által ,,dédelgetett,, állami ipari szektor mindinkább veszteségessé vált, sok drága ,,presztizs,,-beruházást hajtottak végre, szaporodott a költségvetési deficit és az államadósság. Időközben sokat változott a párt társadalmi környezete is: csökkent az SPÖ hagyományos tömegbázisának számító gyári, fizikai munkásság részaránya, nőtt a szolgáltatásban dolgozók és az alkalmazotti rétegek hányada, s az egykori munkásosztály jelentős részének életvitele, gondolkodásmódja az anyagi viszonyok javulása folytán polgári jellegűvé vált. Mindezekre a párt befolyását, szavazótáborát apasztó problémákra az SPÖ régi vezetőgárdája nem reagált kellő időben vagy mértékben. (folyt.)
1989. február 10., péntek 14:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|