|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás május elseje megünneplésére
"A Szakszervezetek
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakmai szövetségei a munkavállalók
nemzetközi összefogásának, a munkának, a munkásszolidaritásnak a
100. május elsejei megünneplésére hívják, várják a miskolci és
Miskolc-környéki dolgozókat, családokat a Csanyiki parkba, ahol
hagyományos majális megrendezésére kerül sor"
Vatikáni Rádió:
Paskai-cikk húsvétkor
"Az
elmúlt négy évtizedben a vallás elleni erős nyomás ellenére is sokan
hűségesen és áldozatokat vállalva kitartottak hitük mellett.
Lelkiismeretes munkájuk, becsületes helytállásuk tanulságtétel volt
amellett, hogy az autentikus keresztény élet mindig építő jellegű a
társadalomban, még ha ezt sokan nem is akarják elfogadni. Az
egyháznak a történelem folyamán sokszor kellett bizonyítania, hogy a
kereszténység nem visszahúzó, hanem építő erő a közösségben, mert
azokat az erkölcsi értékeket hordozza, amelyeket az egészséges
tórsadalmi élet nélkülözhetetlen alapját alkotják."
|
|
|
|
|
|
|
Búcsú Kádár Jánostól (2. rész)
|
Ugyanez a felfogás alakította ki már akkor kormányzat nemzetközi politikáját; ez munkált a megélénkült magyar diplomácia részéről a helsinki értekezlet előkészítésében, létrejöttében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt - Moszkvától a nyugat-európai és harmadik világbeli fővárosokon át a Vatikánig -, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. ,,Szélárnyékban élünk,, - mondotta volt Illyés Gyula, akivel jó néhányszor vitatkozó-baráti módon találkozott. Ez a ,,szélárnyék,, azt jelentette a magyar tásadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tragédia és az azt kísérő nagy nemzetközi figyelem elültével, az elszigetlési kísérletek megszűntével végre magára találhatott, s nekikezdhetett önmegvalósításának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki feledhetné, hogy amikor Nyikita Hruscsov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a Nyugati pályaudvarra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit akkoriban sokan kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemisége vált tetteinek iránytűjévé. Kádár János éveket töltött ártatlanul börtönben, személyesen megszenvedte a törvénysértéseket. De számára, mint mindig, nem a személyes sérelem, hanem a közösségi gondolat, a dolgozó emberek ügye volt a legfontosabb. Legyen a szocializmus emberarcú. Olyan országra vágyott, amelyben a különböző világnézetű emberek egyformán honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi megújulásra a fejlett Európához közelítő reformokra törekedett, s ezért dolgozott. Magyarország ezekkel a nagyszabású reformgondolatokkal vonta újra magára a külföld figyelmét. Tette mindezt olyan nemzetközi környezetben, amelyben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokonszenv, megbecsülés. A megtorpanásnak, a felemásságnak éppen ez volt egyik meghatározója. Az idő s vele az MSZMP sok tekintetben meghaladta Kádár János politikusi életművét. Az ő igazságot követelő örökségének szellemében ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. A politikusok sorsa ez, mindemellett vitathatatlan, hogy személyisége idehaza ugyanúgy, mint a nagyvilágban hosszú időszakon át a humánus szocilaizmus törekvéseivel kötődött össze. ,,Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki - a mindenkori adott feltételek közt - a legjobb elérésén fáradozott. Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vonatkoztatható, aki az akkori helyzet realitásairól kialakított ismeretei alapján a lehető legjobbat cselekedte. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|