|
|
 |
|
 |
Osztrák nagykoalíció: érdekházasság válságokkal (1.)
|
Bécs, 1990. április 16. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az osztrák
kormánykoalíció, a szocialista párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP)
szövetsége a minap ismét veszélyben forgott. Ezúttal a Néppárt
fenyegetőzött azzal, hogy kilép, és kéri az októberben esedékes
parlamenti választások előrehozatalát. Végül azonban elállt e
szándékától, és most megint szent a ,,családi béke,,. A koalició
létrejötte, 1986 óta tucatnyi alkalommal jutott közel a
felbomláshoz. Csak látszólag ellentmondás, hogy közben a kétpárti
kormány lényegében jól működik. A válságoknak és az eredményeknek
ugyanis a társadalmi és politikai erőviszonyokban, a nagykoalíció
természetében gyökerező közös okaik vannak.
Az SPÖ és az ÖVP évtizedek óta Ausztria két legnagyobb,
nagyjából azonos erejű pártja. A második osztrák köztársaság
megalakulásától, 1945-től fogva a parlamenti választásokon
mindegyikük a szavazatok több mint 40 százalékát szerezte meg, ám ez
többnyire nem volt elég az egyedüli kormányzáshoz. Együttes
többségük viszont a mai parlamentben is nyomasztóan fölényes. A 183
tagú képviselőházban a szocialista pártnak 80, a néppártnak 77 (a
nagykoalíciónak tehát összesen 157) mandátuma van. A csekélyke
ellenzék: a szabadságpárt (FPÖ) 18 és a zöldek 8 képviselője foglal
helyet, tükrözve a társadalom rokonszenvének és érdekeinek
megoszlását Az SPÖ mögött a bérből és fizetésből élők (nagyrészt a
munkások) állnak, az ÖVP hívei főként a jobbmodú vállalkozói
rétegekből és a parasztságból kerülnek ki. Az FPÖ jobboldali
liberális jellegű kispolgári párt, a zöldek pedig főként
környezetvédő és a szocialistáknál radikálisabban baloldali
értelmiségieket tömörítenek. (A kommunisták már 1959 óta nem kapnak
a parlamentbe kerüléshez elegendő szavazatot.)
Az elsöprő parlamenti fölény alapján a szocialista-néppárti
koalíció voltaképpen ,,erőpolitikát,, folytathat, kényelmesen
kormányozhat. A parlament jóformán ,,szavazógéppé,, vált: a
kormánypártok egymás közötti tárgyalásokon kialakított
törvényjavaslataikat saját képviselő ik többnyire sim án el tudják
fogadtatni. A parlamenti vita így sokszor formális, s legf eljebb
fórumot, nyilvánosságot ad a kormánypolitika ellenzéki bírálatának.
A két nagypártnak vannak tapasztalatai a koalíciós
kormányzásban. 1947 és 1967 között, akkor az ÖVP vezetésével,
kormányon voltak. Az SPÖ és az FPÖ 1983 és 86 közöttikiskoalícióját
a szocialisták mondták fel, mert a szabadságpárt vezetését a fiatal,
szélsőségekre hajlamos Jörg Haider vette át. (folyt)
1990. április 16., hétfő 12:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|