|
|
|
|
Osztrák nagykoalíció: érdekházasság válságokkal (1.)
|
Bécs, 1990. április 16. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az osztrák
kormánykoalíció, a szocialista párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP)
szövetsége a minap ismét veszélyben forgott. Ezúttal a Néppárt
fenyegetőzött azzal, hogy kilép, és kéri az októberben esedékes
parlamenti választások előrehozatalát. Végül azonban elállt e
szándékától, és most megint szent a ,,családi béke,,. A koalició
létrejötte, 1986 óta tucatnyi alkalommal jutott közel a
felbomláshoz. Csak látszólag ellentmondás, hogy közben a kétpárti
kormány lényegében jól működik. A válságoknak és az eredményeknek
ugyanis a társadalmi és politikai erőviszonyokban, a nagykoalíció
természetében gyökerező közös okaik vannak.
Az SPÖ és az ÖVP évtizedek óta Ausztria két legnagyobb, nagyjából azonos erejű pártja. A második osztrák köztársaság megalakulásától, 1945-től fogva a parlamenti választásokon mindegyikük a szavazatok több mint 40 százalékát szerezte meg, ám ez többnyire nem volt elég az egyedüli kormányzáshoz. Együttes többségük viszont a mai parlamentben is nyomasztóan fölényes. A 183 tagú képviselőházban a szocialista pártnak 80, a néppártnak 77 (a nagykoalíciónak tehát összesen 157) mandátuma van. A csekélyke ellenzék: a szabadságpárt (FPÖ) 18 és a zöldek 8 képviselője foglal helyet, tükrözve a társadalom rokonszenvének és érdekeinek megoszlását Az SPÖ mögött a bérből és fizetésből élők (nagyrészt a munkások) állnak, az ÖVP hívei főként a jobbmodú vállalkozói rétegekből és a parasztságból kerülnek ki. Az FPÖ jobboldali liberális jellegű kispolgári párt, a zöldek pedig főként környezetvédő és a szocialistáknál radikálisabban baloldali értelmiségieket tömörítenek. (A kommunisták már 1959 óta nem kapnak a parlamentbe kerüléshez elegendő szavazatot.)
Az elsöprő parlamenti fölény alapján a szocialista-néppárti koalíció voltaképpen ,,erőpolitikát,, folytathat, kényelmesen kormányozhat. A parlament jóformán ,,szavazógéppé,, vált: a kormánypártok egymás közötti tárgyalásokon kialakított törvényjavaslataikat saját képviselő ik többnyire sim án el tudják fogadtatni. A parlamenti vita így sokszor formális, s legf eljebb fórumot, nyilvánosságot ad a kormánypolitika ellenzéki bírálatának.
A két nagypártnak vannak tapasztalatai a koalíciós kormányzásban. 1947 és 1967 között, akkor az ÖVP vezetésével, kormányon voltak. Az SPÖ és az FPÖ 1983 és 86 közöttikiskoalícióját a szocialisták mondták fel, mert a szabadságpárt vezetését a fiatal, szélsőségekre hajlamos Jörg Haider vette át. (folyt)
1990. április 16., hétfő 12:10
|
Vissza »
|
|
Osztrák nagykoalíció: érdekházasság válságokkal (3.)
|
Ez a kormányzás mégsem kényelmes az osztrák nagypártok számára, mert eszmei és politikai különállásukat természetesen e szövetségben sem adták fel, megmaradtak külön érdekeik és ellentéteik. Mindkettőnek változatlanul van esélye arra, hogy a következő választásokon első legyen, ezért az együttes kormányzás idején is bizonyos fokig ellenzékben vannak egymással szemben, választási küzdelmet vívnak, hogy az erőviszonyokat a maguk javára módosítsák. Az új törvények hozatalát megelőző kétpárti alkudozások - amelyek a nagykoalíciós korszakban a parlamenti csatározások helyébe léptek - mindig nagy nyilvánosságot kapnak, és gyakran az ezeken mutatkozó ÖVP-SPÖ ellentétek keltenek koalíciós válsághangulatot.
Emellett az osztrák politikai életben egymást követik a sajtó és az ellenzék által mesterségesen is felnagyított botrányok. Ezekb felváltva, szinte gyanús kiszámítottsággal érintik kínosan hol a szocialista, hol pedig a néppárti vezető politikusokat. Ilyen esetekben nem mindig mutatható ki a két koalíciós párt valamelyikének kezdeményezése, de a már kirobbant botrányt mindegyik alaposan ki szokta használni a másik párt tekintélyének megtépázására, gondosan ügyelve arra is, hogy ezt ne vigye el a végső törésig. Legutóbb, április elején már Franz Vranitzky kancellár, az SPÖ elnöke - az ország legnépszerűbb politikusa volt a céltábla.
Az ÖVP ragaszkodott ahhoz, hogy őt is kihallgassa az állami Noricum gyár évekkel ezelőtti törvényellenes fegyverexportjának politikai hátterét vizsgáló parlamenti bizottság, s Vranitzky ,,vallomásától,, tette függővé a Néppárt kormányban maradását. Nyilván ezzel akarta ,,viszonozni,, , hogy nemrég egy hasonló, parlamenti bizottság által tárgyalt ügyben a szocialisták Josef Riegler alkancellárt, az ÖVP vezetőjét hozták kényes helyzetbe. Miután azonban Vranitzky megjelent a bizottság előtt és kellően tisztázta magát, a koalíció nem oszlott fel.
Most újra mindkét párt fenn akarja tartani a kormányzati szövetséget az október 7-i választásokig, sőt legtöbb vezetőjük a következő törvényhozási időszakra is. Ezt valószinűvé teszi, hogy nemcsak a kormánypártok határolódnak el az FPÖ-től, hanem annak vezetője is kijelentette: az SPÖ és az ÖVP egyaránt ,,éretlen,, a pártjával való kiskoalícióra. A szocialista-néppárti nagykoalíció létezését külföldön néha ,,politológiai rejtélynek,, minősítik. A jelek szerint azonban az osztrák társadalom életképesnek tartja, s jól érzi magát a kétpárti kormányzati rendszernek e változatában.+++
Sebestyén Tibor (Bécs) MTI-Panoráma
1990. április 16., hétfő 12:16
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|