|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF stratégiai tárcának tekinti a Honvédelmi Minisztériumot
"A honvédelem
ügyével, a Honvédséggel és a Honvédelmi Minisztériummal ennek
megfelelően kíván foglalkozni a jövőben is, amit számos
nyilatkozatban és nyilvános beszédben fejtett ki Antall József, az
MDF országos elnöke is. Ezért minden olyan nyilatkozat, amely ettől
eltér, félreértés, tévedésen alapul, vagy személyes véleményt
tükröz."
SZER, Világhíradó:
Az adósságok átütemezése
"... csábítónak látszik a gondolat, hogy az ország hitelezői
meghatározott időre halasszák el esedékes követeléseik
érvényesítését, tehát a törlesztések kifizetésére csak később
kerüljön sor. Vagyis: az ország kormánya kérje az átütemezést a
hitelezőktől.
Akik támogatják a gondolatot, arra hivatkoznak, hogy az ország
időt nyer. Egy megszabott időszakban nem nehezedik rá a törlesztés
terhe."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben nem adható ki. Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában. - A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek, majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták. Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy Imrerendeletre vezessék vissza? - Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a kegyeletről fél éve beszélünk. Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni. Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám: 32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést, azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?" Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|