|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF stratégiai tárcának tekinti a Honvédelmi Minisztériumot
"A honvédelem
ügyével, a Honvédséggel és a Honvédelmi Minisztériummal ennek
megfelelően kíván foglalkozni a jövőben is, amit számos
nyilatkozatban és nyilvános beszédben fejtett ki Antall József, az
MDF országos elnöke is. Ezért minden olyan nyilatkozat, amely ettől
eltér, félreértés, tévedésen alapul, vagy személyes véleményt
tükröz."
SZER, Világhíradó:
Az adósságok átütemezése
"... csábítónak látszik a gondolat, hogy az ország hitelezői
meghatározott időre halasszák el esedékes követeléseik
érvényesítését, tehát a törlesztések kifizetésére csak később
kerüljön sor. Vagyis: az ország kormánya kérje az átütemezést a
hitelezőktől.
Akik támogatják a gondolatot, arra hivatkoznak, hogy az ország
időt nyer. Egy megszabott időszakban nem nehezedik rá a törlesztés
terhe."
|
|
|
|
|
|
|
Tulajdonviszonyok Magyarországon
|
(Szép Zoltán) München, 1989. április 29. (SZER, A munka világa) - Békesi pénzügyminiszter az adóbevallások kapcsán gúnyolódva emlegette a szegény vállalkozókat, nem is nagyon takargatva mondanivalóját, amelynek lényege: gyanúba keverni a gazdasági élet azon szereplőit, akik az elmúlt évtizedekben egyedül adtak is valamit az országnak, akik nem herdáltak, pazaroltak, mint a központilag irányított gazdasági szükségállapot parancsnokai. Amíg a tulajdon és a vállalkozás a bűnüldözés kék fényében jelenik meg a gazdaság irányítóinak szemében, semmi remény gazdasági felemelkedésünkre- Erről szól jegyzetében Szép Zoltán. Felolvassuk írását. Tetszik, nem tetszik, őseink meglehetősen lazán kezelték az enyém- tied tulajdonformákat. Igyekeztek az azonnal megfoghatót, a mozdíthatót magukkal vinni, a többivel alig vagy egyáltalán nem törődtek. Amikor államszervezetünk további működésének feltételéi közé olyan új elemek is bekerültek, mint helyhez kötöttség, mások jogainak tisztelete, egyházi előjogok elismerése, hűbérúri és vazallusi kötelmek, a tilos, a korlátozott és a szabad fogalmának - számtalan árnyalat szerinti körülírása, akkor a magyarság eleinte lázadozott, később beletörődött a rákényszerített valóságba, lassan-lassan pedig már meg is barátkozott mindazzal, amit annak előtte tökéletesen idegennek érzett magától. Népünk történetéről szólva a tulajdonviszonyok változásainak történetéről is okkal beszélhetünk. A szemlélet mindenesetre jellemző módon konzervatív maradt, a tulajdon föladása terén a magyarság semmivel sem került közelebb a marxi-lenini utópiához, mint annak megismerése előtt. A magyar tulajdonos mindenáron tulajdonos kívánt maradni, és minden olyan esetben, amikor ebbeli ígéretének kielégítése a legcsekélyebb állami szándékot is megnyilvánulni látta. Állampolgári engedelmessége nőtt, Önmaga és társadalmi gyarapítói ösztönei működésbe léptek.' . Nem véletlen, hogy a tervbe vett szocializmus felépítése során, Magyarországon a tulajdonformáknak olyan drasztikus szétzúzására nem került sor, mint például a Szovjetunióban vagy Csehszlovákiában és az NDK-nak emlegetett szovjet megszállási zónában. A végrehajtók szándéka szerint az egyetlen törvényes tulajdonforma az állami lett volna, ám ennek kivitelezhetetlenségére hamar rá kellett jönniük. Soha addig nem tapasztalt minőségromlás, anyagpazarlás, munkagép-meghibásodás figyelmeztette a diktatúrát a magyar munkásság elégedetlenségére. Hasonló tünetek voltak észlelhetők a mezőgazdaságban is. A hatalom megkísérelte ugyan a fenyítés és a kényszer legtöbb változatát, perek sorozata zajlott szabotőrök, nyugati ügynökök ellen, akik miatt lelassult a termelés, használhatatlanná váltak a munkaeszközök, a kipécézettekkel szembeni ellenpéldaként mintegy fölmutatva a szocializmus nyújtotta többletboldogulás lehetőségeit is. Öles plakátokon, újság címlapjain állíttattak a nép elé az élmunkások, a sztahanovisták, a mitikussá növelt hírű bányászbrigádok, olvasztárcsapatok. Rövid tündöklés a hatalmas. kudarcok árnyékában, és pazarlás, pazarlás mindannyiunk kárára. Tulajdonreformot Magyarországon végrehajtani kell és feltétlenül szükséges is. Nem mehet végbe azonban semmiféle reform a leendő tulajdonosok alapos tárgyi és tudati előkészítése nélkül Az elmúlt 40 egynéhány év alatti torzulások mára elsorvasztották mindazokat a tulajdonosi ösztönöket, mint fogadó bázist, amely korábban évszázadok hagyomány átörökítése folytán természetesnek találta, hogy a javak és jogok, a lehetőségek és jogosítványok egymással mindenkor összhangot kell, hogy képezzenek. A tulajdont tudták és akarták is társadalmi meghatározóként átélni, a körülötte kialakult normák pedig nem sértették közmegítélésüket. Sajnos a népről gondolkodó és a nép kiskorúságban tartását szükséges hatalmi kelléknek tekintő diktatúrát, a tulajdonosi attitűdöt a bűnöző attitűd megvetésre méltó negatív példájával azonosították, a tulajdonszerzési vágyat az ugyancsak egyértelműen elmarasztalt kispolgáriasultság negatív felcímkézésével tették kerülendővé. így érte el a kommunista elnyomás mára azt, hogy a kilátásba helyezett tulajdon-visszaszármaztatás főként a falusi lakosság körében jóval kisebb érdeklődést váltott ki, mint arra számítottak. Előbb talán meg kell változnia a szemléletnek, és utána biztosítani kell az új gyakorlat jogi kereteit, s harmadikként következik a tulajdonosi viszonyrendszer felépítésének feladata a másutt kitűnően bevált és működő kistulajdonosi képletek és önszerveződési lehetőségek előtérbe állításával a többé már vissza nem vonható államhatalmi és népképviseleti garanciák megadása mellett. +++
1989. április 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|