|
|
 |
|
 |
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetségének felhívása
(1. rész)
(OS)
|
1990. április 13., péntek - A Magyarországi Lengyelek
Nemzetiségi Szövetsége felhívással fordul a Magyar Köztársaság
Országgyűléséhez, kormányához, a tanácsok és a pártok, társadalmi
szervezetek vezetőihez, hogy segítsék a magyarországi lengyel
kisebbséget alkotmányos jogainak visszaszerzésében, a többi
magyarországi nemzetiségi kisebbséggel való azonos bánásmódban való
részesítésben.
A magyarországi lengyelség helyzete igen tragikus képet mutat. A
lengyelek jelenléte Magyarország területén szinte egyidős az
államalapítással. A lengyel Piast- és a magyar Árpád-ház
uralkodásának idején szinte egymást követték a két dinasztia
képviselőinek vegyesházasságai, minek következtében a Magyarországra
érkező Piast-házi vőlegény vagy menyasszony kiséretében több tucat
olyan udvaronc volt, kik itt telepedtek le és házasodtak meg.
Példájukat többen követték. A közös uralkodók, az Anjouk és Jagellók
idején a lengyelek magyarországi és a magyarok lengyelországi
letelepedése - merthogy a folyamat kétirányú volt - igen
meggyorsult, s tovább tartott egészen Lengyelország felosztásáig.
Amikor Kislengyelország és Galícia az Osztrák-Magyar Monarchiához
került, gyorsult fel csak igazán. A lengyel hadkötelesek
legtöbbnyire Magyarország területén teljesítették katonai
szolgálatukat, a magyarok pedig a lengyel Kárpátalján, ami számtalan
esetben vegyesházasságot eredményezett. Tömegével jöttek át
lengyelek Magyarországra munkát keresni. Zömében bányászok, kohászok
és téglagyári munkások. Volt olyan időszak, amikor Dorog, Tata,
Tatabánya, Kőbánya és egy sor más település lakosainak többségét
lengyelek tették ki.
Újabb letelepedési hullámot eredményezett az első, majd a
második világháború. Az utóbbi során mintegy 140 ezer lengyel
menekült talált átmeneti oázist Magyarországon, többségük visszatért
hazájába, de mintegy kétezeren itt maradtak, családot alapítottak.
A lengyelek Magyarországon mindig jól érezték magukat, ennek
következtében gyorsan asszimilálódtak. A folyamatot sok esetben az
is meggyorsította, hogy a kormányzat sajátos módon diszkriminálta a
lengyeleket. Mária Terézia - például - a Lengyelországot felnyársaló
oroszokhoz és poroszokhoz hasonlóan nemlétezőnek tekintette a
lengyel nemzetet, ezért ettől kezdve egészen 1918-ig Magyarországon
a lengyeleket hivatalosan tótoknak tekintették. Ez azt eredményezte,
hogy hosszú ideig a lengyeleket összekeverték a szlovákokkal.
(folyt.köv.)
1990. április 13., péntek 18:07
|
Vissza »
|
|
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetéségnek felhívása
(2. rész)
(OS)
|
Csak Horthy kormányzósága idején juthattak végre a magyarországi
lengyelek nemzetiségi önkormányzáshoz: a Magyarországi Lengyelek
Szövetsége dr. Bartal Ján vezetésével 1948-ig működött, székhelye a
budai Virányos út 23/b. számú, saját tulajdont képező villában
működött, ezen felül a lengyelek saját katolikus templommal
rendelkeztek Kőbányán a Kőér utcában, mellette kultúrotthonnal és
sor más létesítménnyel az egész ország területén. Rákosiék bolsevik
bandája a lengyel nemzetiségi szövetséget szétverte, vagyonát
szétlopta, tisztségviselőit Szibériába vitette. A kádári rezsim
ugyan létrehozott egy lengyel kirakategyesületet, amely azonban nem
működött hagyományos nemzetiségi szövetségként és egy-egy
rendezvényre száznál több tagot összehívni nem tudott.
Gittegyletszerű tevékenysége a lengyelek többségét távol tartotta
magától.
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetsége egy hónapja
alakult 125 alapító tag akaratából, hogy eredményesen képviselje a
mintegy 25 ezer főnyi magyarországi lengyel kisebbség érdekeit.
Sokan kétkedéssel fogadják e számokat. Pedig becsléseink szerint
jelenleg hazánkban több lengyel él, mint szlovák vagy román. Elég
csak belelapozni budapesti vagy vidéki telefonkönyvbe és
szembeötlik, hogy minden tizedik-huszadik-harmincadik név
voltaképpen lengyel. Hazánkban ugyanis nagyon sok olyan ember él,
aki lengyel származású, erre nagyon büszke, de lengyelül már nem tud
sokszor nemzedékek óta, s össszeíráskor, népszámláláskor, személyi
igazolvány kiváltásakor lengyel nemzetiségét nem vallja be azért,
mert fél a nemzetiségeket eddig ért diszkriminációtól. Közülük
nagyon sokan szívesen újratanulnák a nyelvet, szokásokat,
gyermekeiket, unokáikat is erre késztetnék, ha erre módjuk, alkalmuk
lenne. Nagyon sok szlováknak hitt magyar állampolgár akkor döbbent
rá, hogy ő valójában lengyel származású, amikor Horthy kormányzósága
idején a felmenők árjaságának bízonyítása érdekében leváltári
kutatásokba kezdtek. Békés megyében élnek sokan, kik lengyel neve a
bizonyíték származásukra. Kárnyáczkiék, Olsavszkiék és Olsevszkiék,
Ribánszkiék, Pelcsinszkiék és Ogonovszkiék, Krzyzsevszkiék,
Opoczkiék és Abramovszkiék - hadd ne soroljuk tovább - mind lengyel
származásuak.
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetsége igényt tart a
többi magyarországi nemzetiségi kisebbségekkel azonos állami
támogatásra, s ezen felül a négy évtizedes elmaradás pótlására, a
bolsevikok által elrabolt javak visszaszolgáltatására.(folyt.köv.)
1990. április 13., péntek 18:13
|
Vissza »
|
|
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetségének felhívása
(3. rész)
(OS)
|
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetsége igényt tart
saját lengyel anyanyelvű óvoda, általános iskola és gimnázium
azonnali beindítására. Ennek a leginkább megfelelne a szovjet
hadseregcsoport távozásával kiürülő Budapest, VI. kerületi Gorkij
fasor 36. szám alatt lévő orosz iskola épülete. A nyolc osztállyal
induló általános iskola és a négy osztállyal induló gimnázium
igényeinek kielégítésére egy saját kollégium üzemeltetése is
nélkülözhetetlen. Néhány vidéki nagyvárosban, így többek között
Győrött, Miskolcon, Debrencenben és Szegeden - igényt tartunk
egy-egy lengyel nyelvű, óvodai csoport létesítésére meglévő állami
óvodában , továbbá egy-egy lengyel nyelvű négy alsótagozatos
általános iskolai osztály beindítására.
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetsége úgy véli, hogy
a helyzet tragikuma ellenére még nincs késő a magyarországi
lengyelség reanimálására, s ezzel az összmagyar kultúrának egy újabb
pompás színnel történő gazdagítására. A magyarságnak és a
lengyelségnek közös érdeke az, hogy a magyar-lengyel kapcsolatok
elmélyültebben bővüljenek, sokszínűbbé váljanak, ez viszont csak a
lengyel nemzetiségi kisebbség teljes rekonstruálásával oldható meg.
Ha a nagyon sürgős intézkedések elmaradnak, az a mintegy 8-10 ezer
főt kitevő lengyelül még beszélő lengyelség is elfelejti
anyanyelvét, kultúráját, s ezzel szegényebbé teszi az egész magyar
nemzetet.
Az egyenjogúság visszanyerésének szerves része a saját
nemzetiségi országgyűlési képviselet megteremtésére való jog
biztosítása is. Mivel az Országgyűlés az 1990. évi XVII. törvény
megalkotása során a lengyel kisebbségről megfeledkezett, a
törvényből a lengyelség országgyűlési képviselete kimaradt, a
törvény ellentétessé vált mind a Magyar Köztársaság Alkotmányával,
mind pedig az alaptörvényként hatályos 1921. évi XXXIII. törvénycikk
VI. címében foglaltakkal, ezért szövetségünk az Alkotmánybírósághoz
fordult az 1990.évi XVII. törvény alkotmányellenes voltának
megállapítása érdekében, azt az új Országgyűlésnek módosítania kell.
A Magyarországi Lengyelek Nemzetiségi Szövetsége
(OS)
1990. április 13., péntek 18:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|