|
|
|
|
Követeléseink a fejlődő országoktól - Sajtótájékoztató (1. rész)
|
1990. április 13., péntek - A fejlődő országokkal folytatott
kereskedelmünk aktívuma az elmúlt tíz év alatt csaknem 4 milliárd
dollárra növekedett. Jelenleg 630 millió dollárra tehető
kintlévőségeink összege a fejlődő világban - mondotta pénteken
tartott sajtótájékoztatóján Major István, a kereskedelmi
minisztérium főosztályvezetője. Ez utóbbi szintén a tíz év alatt
gyűlt össze, amiből jelenleg 135 millió dollár tekinthető lejártnak.
Bár a minisztérium nem ismeri a behajthatatlan kintlevőségek kifejezést, 26 millió dollárnyi követelés behajtását Szudánból, Dél-Jemenből, Mozambikból és Nicaraguából - kétesnek ítéli meg. Összességében nem tartják túl magas összegűnek a kintlévőséget különösen, ha összehasonlítjuk a többi kelet-európai ország kihelyezett hiteleinek összegével: a Szovjetuniónak például 67 milliárd dollárral, Csehszlovákiának és az NDK-nak 8-8 milliárd dollárral, Romániának 2.5, Lengyelországnak 2, Bulgáriának 1.5-3 milliárd dollárral tartoznak a fejlődő országok a kereskedelmi minisztérium információi szerint.
A befagyott követelések mobilizálására több módszer kínálkozik - mondották a tájékoztatón. Kézenfekvő a további hitelbeszállítások leállítása, ám ezt többnyire nem alkalmazzák, különösen, ha az adott országra exportpiacként, hosszútávon is számítunk. Inkább azt az utat választják, hogy továbbra is szállítanak kisebb tételeket, különösen akkor, ha magyar részvétellel közös vállalat is működik az adós országban. Sok esetben célszerű lehet, hogy a magyar kereskedelem elfogadja az áruval való törlesztést is. Erre már volt példa, amikor a közelmúltban Irak 210 ezer tonna kőolajat szállított, s ennek felét hiteltörlesztésként tudtuk be. Lehetőség van arra is, hogy az értékpapírok piacán hajtsuk be követeléseinket - folytatta a főosztályvezető -, ám ez a tapasztalatok szerint igen nagy veszteséggel jár. A kintlevőségek behajtásának útja lehet, ha helyi valutában fogadják el a magyar vállalatok a törlesztést, s ezt azután felhasználják tőkebefektetésre, közös vállalkozások létrehozására, esetleg az idegenforgalomban.
Elhangzott az is, hogy bármilyen módszert alkalmaznak, a lejárt követelések behajtása mindenképpen kisebb-nagyobb veszteséggel jár. Ám a minisztérium úgy ítéli meg, hogy behajthatatlan követelések nincsenek, annál is inkább, mivel a Világbank szerint is a súlyosan eladósodott Magyarország nem fogadhatja el, hogy kintlevőségeit befagyottnak tekintse. (folyt. köv.)
1990. április 13., péntek 12:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Követeléseink a fejlődő országoktól - Sajtótájékoztató 12. rész)
|
Ez rontaná tárgyalási alku-pozíciónkat is, valamennyi adósunkkal szemben - tette hozzá a szakember. A kétes követelések - amelyeknél jelenleg nem lát esélyt a behajtásra a Kereskedelmi Minisztérium - összeségében nem haladják meg a lejárt követelések ötödét.
A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a felhalmozódott hitelkintlevőségeknek a termelő- és a forgalmazó vállalatok a haszonélvezői voltak. Az állam pedig túl nagy kockázatot vállalt, egyebek közt az export-hitelbiztosítási konstrukciókkal, amelyek alapján az állami költségvetést terhelte az adósok helyett a vállalatoknak kifizetett összeg. A Hungária Biztosító egyébként az idén a korábbi kondíciók szerint megköti a vállalatokkal az export-hitelbiztosítást, ám kisebb kockázatot vállalva, mert a mindenkori kárból 50 százalék önrészesedést az exportáló vállalatnak kell fizetnie. A biztosítási díjat is a korábbinak mintegy háromszorosára emelték.(MTI)
1990. április 13., péntek 12:20
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|