|
|
|
|
Mi a célja a pozsonyi csúcsnak?
|
-------------------------------
München, 1990. április 9. (SZER, A mai nap) - Mi a pozsonyi találkozónak a célja? - Szalay Tamás válaszol erre a kérdésre:
Václav Havel csehszlovák államfő, mint vendéglátó házigazda köszöntötte Pozsonyban a magyar és lengyel elnököt és miniszterelnököt, valamint az egynapos találkozón megfigyelőként úgyszintén részt vevő olasz, osztrák és jugoszláv külügyminisztert.
Miként arra többen már korábban rámutattak, és Pozsonyba való elutazása előtt Mazowiecki lengyel miniszterelnök is: az érintett országok közös érdekeiről, és az Európa jövőjére vonatkozó kérdésekről folytatott kötetlen eszmecserének nincs előre kidolgozott napirendje, és nem is kerül sor konkrét döntésekre.
Nem egészen a véletlen műve, hogy a mai találkozót Pozsonyban tartják, mert a közép- és kelet-európai országok régi ellentéteinek áthidalásában és fokozatos együttműködésük kialakításában az alig több mint negyedévvel ezelőtt hazája élére került Havel csehszlovák elnök vitte talán a legnagyobb, de mindenképpen a legaktívabb szerepet.
Jaruzelksi lengyel elnök is nagy jelentőséget tulajdonít a regionális összefogás elmélyítésének, és - mint mondta - annak is, hogy milyen gyorsan térhetnek vissza a kelet-európai országok közösen Európába.
Hogy ez a visszatérés Nyugat-Európára vonatkozik, a magyar főnek abbeli kinyilvánított törekvésén is lemérhető, hogy megvitatásra ajánlja az Európai Közösséghez való csatlakozás lehetőségeit, valamint a kisebbségi kérdéseket is.
Jóllehet a közép- és kelet-európai térség igazi kooperációjának megvalósítását a tavalyi politikai földrengés tette lehetővé, és a nyomában egymásután megalakuló demokratikus kormányok létrejötte, a közös út keresése évekkel megelőzte az 1989-es, csodálatos történelmi eseményekben bővelkedő esztendőt. (folyt.)
1990. április 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mi a célja a pozsonyi csúcsnak - 1. folyt.
|
Konkrét formát öltött a közös törekvések egybehangolásában az az Adria-Duna térségi tanácskozássorozat is, amelynek egyik igen fontos, vízválasztónak tekintett találkozója tavaly novemberben éppen a magyar fővárosban zajlott le. A tanácskozássorozatban részt vevő országok - Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország - nemcsak korábbi laza kapcsolatuk megszilárdítását és kiszélesítését határozták el Budapesten, hanem felosztották egymás között azokat az akcióterületeket is, amelyekért külön-külön vállaltak felelősséget. Az osztrákokra hárult a környezetvédelmi, Olaszországra a vasúti és közúti, Jugoszláviára a tömegtájékoztatási, Magyarországra a közös kulturális ügyek irányítása, a tennivalók kidolgozása, megvalósításuk egybehangolása. Az úgyszintén Budapesten januárban megtartott alacsonyabb szintű tárgyalásokon már a részletekről volt szó.
És itt említést érdemel az is, hogy az Európa Tanács Velencében felállított különbizottságát azzal a feladattal hívták életre, hogy segítse Kelet-Európát a demokratikus átalakulás felé vezető úton, elsősorban az új jogrendszerek kialakításában. A közép- és kelet-európai államok demokratizálódása nemcsak az egész kontinens számára bír történelmi jelentőséggel, hanem különösen fontos annak a két dél-európai államnak - Olaszországnak és Jugoszláviának is -, ahol a politikai előrelátás lázasan keres valamiféle ellensúlyt a potenciálisan fenyegető német gazdasági erő várhatóan nyomasztó fölényére.
Míg ennek a gazdasági veszélynek a felismerése Olaszországban, főként a velencei születésű és nemrégiben Budapesten is megfordult szocialista Gianni de Michelis külügyminiszter nevéhez fűződik, Jugoszláviában elsősorban a két fejlett tagköztársaság, Szlovénia és Horvátország a jugoszláv alkotmányban biztosított jogaira hivatkozva keresi a gazdasági együttműködés új lehetőségeit külföldön, azaz közvetlen szomszédaival karöltve. (folyt.)
1990. április 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi a célja a pozsonyi csúcsnak - 2. folyt.
|
Hogy mindezek a törekvések nem kizárólag hosszú távra szólnak, és nem szorítkoznak csak az Adria és a Duna, valamint Közép- és Kelet-Európa térségére, egyebek közt azt is bizonyítja, hogy egyre inkább a múlt örökségévé válik az európai népek közeledését akadályozó, megnehezítő vízumkényszer megszüntetése, mint például május elsejétől Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között.
A mai pozsonyi eszmecserén előreláthatólag olyan egyetértés alakul ki csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok és a megfigyelőként jelenlévő osztrákok, olaszok és jugoszlávok között, amely valóban elősegíti Kelet-Európának a lengyel elnök, Jaruzelski által remélt gyors visszatérését Európába, mert a szovjet uralom megszűnésének ez az eszményi és egyben gyakorlatilag is egyedüli logikus következménye. +++
1990. április 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|