|
|
 |
|
 |
SZETA-segítség a hajléktalanoknak
|
---------------------------------
München, 1990. augusztus 9. (SZER, Magyar híradó) - Szomorú téma
a szegénység. Aki szegény, az a legszegényebb - és a
legeslegszegényebb: akinek még laknia sincs sehol. A hajléktalanok
gondjairól lesz szó, és arról, hogy az egyelőre csak messzi jövőben
várható országos rendezés itt. Milyen toldozás, foldozás, ideiglenes
megoldás, vagy személyes segítség nyújtható azoknak, akiket
kilakoltatnak, vagy akiket még kilakoltatni sem lehet, mert nincs
honnan és nincs hová menniük?
A SZETA-tól, a Szegényeket Támogató Alaptól Borbély Beátát
kérdeztem: mivel foglalkozik mostanában a legtöbbet a több mint egy
évtizede aktívan működő SZETA?
- Elsősorban a kilakoltatottak helyzetén próbálunk javítani. Ez
egy nagyon furcsa helyzet, mert Budapest tele van üres lakásokkal -
ezek rossz minőségű, kisnégyzetméterű lakások, amik évek óta üresen
állnak. Abban az esetben, hogyha ide beleköltöznek a családok, akkor
őket kirakják az utcára, mert jogtalanul költöztek be: nem volt
kiutalásuk.
Viszont azt gondoljuk, hogy nagycsaládot, illetőleg bármilyen
egyedülállót sem lehet az utcára rakni a mai világban. A családok
szempontjából azért sokkalta fontosabb ez az egész, mert abban az
esetben, hogyha valakit az utcára raknak, akkor a gyereket állami
gondozásba veszik - ami úgy a családnak, mint a gyereknek nem
kifizetődő, egyáltalán nem jó.
És arról ne is beszéljünk, hogy jóval drágább egy gyerek ilyen
zord környezetben való felnevelése, mintha családban nőne fel. Ezért
megpróbálunk mindent megtenni, hogy ezeket a rossz minőségű
lakásokat megkaphassák azok, akik ilyenben laknak. Nagyon kicsi
eredménnyel tudunk működni.
- Hogy lehet egyáltalán elérni azt, hogy a meglévő lakásokból ne
lakoltassák ki az embereket? (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|