|
|
|
|
Koalíciós keservek Izraelben, avagy mennyi a hatvanegy? 1.
|
1990. április 12. csütörtök (MTI-Press) - Az izraeli
politikai számtan vissza-visszatérő, legizgalmasabb kérdése, hogy
mennyi a hatvanegy. A 120 tagú parlamentben, a Kneszeth-ben ugyanis
ennyi voks szükséges a kormányalakításhoz.
A hét közepén már úgy tűnt, hogy a Munkapártnak és Simon Peresznek skerül összegereblyéznie a szükséges szavazatokat s a nagykoalíció felbomlása után, baloldali illetve ortodox-vallási csoportokkal alakíthat koalíciót. Tervéhez megnyerte az öt mandátummal rendelkező Agudat Jiszrael pártot (a 78 esztendeje Katowicében alapított szervezet főként európai hátterű vallásos tagokat foglal magába), az utolsó engedmény - az izraeli lapok szerint - a lottó főigazgatóság vezetői posztjának odaígérése volt. Erre viszont, hosszabb ingadozás után, a két szavattal bíró Degel Hatóra párt 96 éves, litván származású vezetője, Schach rabbi elállt Peresz támogatásától. A háttérben elsősorban személyi ellentétek és más irányú rivalizálás húzódott meg. Ezzel hatvan:hatvanra alakult a koalíciós mérkőzés, majd valóságos bomba robbant. Avraham Sharir, korábbi Likud-párti turisztikai miniszter, akit Samir megalázó körülmények között leváltott (nem közölte vele elhatározását, a miniszter egy sajtóértekezleten értesült a fejleményekről) először jobbra hagyta el pártját, majd váratlan fordulattal felzárkózott Peresz támogatói közé.
A magabiztos Peresz ekkor már az új kormánylistát is felolvasta, csahkogy az Agudat két képviselője váratlanul lemondott mandátumáról. (Arra hivatakoztak, hogy így tiltakozunk, mert Peresz csak a parlament izraeli állampolgárságú arab képviselőinek támogatásával tud majd kabinetet alakítani. Közrejátszhatott az a felhívás is, amelyben Arafat egyenesen felszólította az arab honatyákat, szavazzanak a Peresz-kabinetre.) A két képviselő kiválásával újból patthelyzet teremtődött, igaz ötvenkilenc:ötvenkilenc arányban.
Peresz azonban nem adja fel, annál inkább, mert Menahem Porus rabbi, az Agudat vezetője megígérte: tartja magát a megállapodáshoz és újakat állít a két lemondott képviselő helyére. Ez viszont némi időbeli huzavonát eredményezhet s mivel közben lejárt az alkotmányos huszonegy napos határidő, a munkapárti vezető már csak hosszabbítást kaphatott, újabb tizenöt napot. A papírforma szerint sikerülnie kell a sokadik nekifutásnak, de az előtörténet óvatosságra inthet. (folyt)
1990. április 12., csütörtök 12:21
|
Vissza »
|
|
Koalíciós keeservek Izraelben, avagy mennyi a hatvanegy? (2.
rész)
|
Közben a tel-avivi Városháza előtti téren, a hagyományos tömegdemonstrációk színhelyén Izrael történetének eddigi legnagyobb politikai megmozdulása zajlott le. Szemtanúk negyedmillió résztvevőt említenek. Összpárti demonstráció volt, általában a képviselőházi praktikák ellen tiltakoztak, a választási törvény megváltoztatását követelték. Izrael rendelkezik ugyanis az egyik legdemokratikusabb és legarányosabb képviseleti rendszerrel, ez viszont a politikai erők szétszóródását vonja maga után s időnként kormányozhatatlannak tűnik az ország. Viszont a módosítás nyilván más irányú tiltakozásokat váltana ki s nem változtatna az alapvető tényen, hogy a parlamenti megoszlás az ország közvéleményének csaknem fele-fele arányú megoszlását tükrözi. Például abban a sarkallatos kérdésben, amely miatt a kormányválság is kirobbant, kivel és hogyan folytatódjanak a közel-keleti béketárgyalások. Tiltakozások hangzottak el azzal kapcsolatosan is, hogy a Közel-Kelet legfejlettebb demokráciájának sorsát két-három viszonylag kis ortodox csoport határozza meg, nehézségeket támasztva a mindennapi életben és a kibonatkozásban.
Izrael koalíciós játszmája továbbra is többesélyes. Peresz végre keresztültörhet, de ha nem, Samir is próbálkozhat. Nincs kizárva új választások kiírása sem (még a régi alapokon), de várhatólag azokkal is csak újratermelődik a kormányozhatatlanság évadja...
Réti Ervin (MTI-PRESS)
1990. április 12., csütörtök 12:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|