|
|
 |
|
 |
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) -
Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet
külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn
Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott
ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a
körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék
egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon
keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes
ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel
foglalkozik:
- Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy
Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik
legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi
történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló
lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a
Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek
különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak
mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem
számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek
tömegével fognak megindulni.
A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az:
vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a
kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári
dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi
az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok,
határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek
professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus
feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy
valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne
találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik.
(folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|