|
|
 |
|
 |
A választások után
|
------------------
München, 1990. április 11. (SZER, Választás után) - Kedves
hallgatóink
A Mérleg műsoridejében Vadász János három hónappal
ezelőtt a választási kampány megindulásával egy időben kezdte meg a
választásokkal foglalkozó heti elemző kommentárok sorozatát. Hétről
hétre nyomon követte a kampány eseményeit, a legutóbbi két
alkalommal a két forduló közötti kiélezett küzdelem körülményeit
vizsgálta. Április 8-ika logikusan lezárja ezt a sorozatot, és
egyúttal megadja a zárókommentár témáját is. A mikrofonnál Vadász
János:
Április 8-ikán nem csupán az dőlt el, hogy milyen összetételű
országgyűlés és kormány kap a társadalomtól mandátumot a
törvényhozói, illetve a végrehajtói hatalom gyakorlására, az
országra nehezedő súlyos problémák megoldására. Ezen a napon
lezárult a választási időszak is, amelyet az újjászülető magyar
demokrácia első kritikus próbájának tekinthetünk.
A kérdés így hangzott az év küszöbén: képes-e ez a társadalom
politikai pártjain, szervezetein keresztül, valamint közvetlenül
állampolgári jogai gyakorlásán keresztül európai színvonalon a
választási kampányt lebonyolítani és parlamenti képviselőit
megválasztani. És a válasz ma már nem lehet kétséges: igenis képes
rá, a magyar társadalom ennek az első kritikus próbának sikerrel
eleget tett.
Sikerrel, de természetesen nem fogyatékosságok nélkül. Egy
felszabaduló, sorsát kezébe vevő társadalom nem hasonlítható holmi
kísérleti laboratóriumhoz, ahol minden folyamatnak zavaró jelenségek
nélkül - úgymond - tisztán kell végbemennie, hiszen éppen abban áll
ennek a próbának az átütő sikere, hogy a négy évtizedes diktatúra
örökségét hordozva - attól még meg nem szabadulva, de azt mégis
állandóan leküzdve - ment végbe. Elkerülhetetlen volt, hogy ilyen
körülmények között a szabad választáshoz nem méltó, azzal össze nem
egyeztethető jelenségek is előfordultak a hosszú választási küzdelem
során. Előfordultak, és jobb lett volna elkerülni őket, de a
kampányt nem ilyen jelenségek határozták meg. (folyt.)
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- A választások után - 1. folyt.
|
Az etikai kódex - amelyhez a részt vevő pártok óriási többsége
csatlakozott - nem bizonyult csupán írott malasztnak, éppen az a
figyelemre méltó, hogy milyen nagy mértékben érvényesült ebben a
hosszú és kritikus időszakban.
De ha már a fogyatékosságoknál tartunk: nem csak az
kifogásolható, hogy olykor méltatlan támadások, övön aluli ütések is
belevegyültek a választási küzdelembe, kifogásolható az is, hogy az
újjászülető politikai közélet szereplőinek egy része hajlamos a
túlzott érzékenységre, minden ellene irányuló bírálatot méltatlan
inzultusnak kíván feltüntetni, nem hajlandó különbséget tenni a
kemény és az övön aluli ütések között.
Egy választási hadjárat a legtökéletesebb demokráciában sem
tánciskola, hanem a nyilvánosság előtt vívott nagyon kemény
küzdelem, ami próbára teszi a résztvevők emberi állóképességét,
idegeit és hidegvérét.
Érdekes módon többnyire éppen azok képesek ellenfeleikkel
szemben toleranciát tanúsítani, akik jól kiállják ezt az állandó
próbát.
Ami a választás kimenetelét illeti, a jövő szempontjából talán
nem árt mérlegelni, vajon minek köszönhető a Magyar Demokrata Fórum
győzelme. Vagy inkább így kezdem: minek nem köszönhető. Ugyanis nem
tartom valószínűnek, hogy a Fórum programja, annak a többi párt
programjától való pozitívan értékelt különbözősége ragadta volna meg
a választók figyelmét.
Ezt nem a Fórum rovására írom, ezzel csak azt kívánom mondani,
hogy a demokratikus pártok programjaiban nemigen lehet lényeges
különbségeket felfedezni. Mindegyik gyökeresen szakítani kíván a
múlttal, mindegyik fel kívánja számolni a kommunizmus terhes
örökségét, mindegyik sürgeti a szovjet megszállók mielőbbi
távozását, mindegyik piacgazdaságot akar életrehívni, de egyöntetűen
szorgalmazzák a rászorulók szociális védelmét is. Közös óhajuk a
gyors privatizálás, de az ezzel járó visszaélések megakadályozása
is. (folyt.)
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- A választások után - 2. folyt.
|
Azt hiszem, nem kell folytatnom, hogy mi mindenben értenek még
egyet. És nyomban hozzá kell tenni: nagyon örvendetes, hogy a
demokratikus pártok mindebben közös nevezőn állnak, mert ez egyik
fontos feltétele annak, hogy az ország felemelkedjék.
A pártok közös hibája, hogy a kampány során viszonylag kevés
konkrétumot mondtak arról, ezeket az üdvös célokat hogyan, milyen
eszközökkel és módszerekkel szeretnék megvalósítani. Ezen a téren
akadtak kivételek - például a Kisgazdapárt földtulajdonprogramja, és
ezt most minősítés nélkül említem -, de korántsem voltak jellemzőek.
És ez a hiányosság óhatatlanul a pártoknak a társadalomba kivetített
képét, a róluk alkotott benyomásokat helyezte a kampány
középpontjába.
Itt térek vissza az eredeti kérdéshez: miért a Fórum győzött?
Valószínűleg azért, mert elsősorban a Demokrata Fórumnak sikerült
elfoglalnia a politikai mezőny közepét, leginkább a Fórumnak
sikerült megjelenítenie a társadalom számára a demokráciát, valamint
a keresztény értékeket és nemzeti hagyományokat egyaránt képviselő
népi tömegpárt képét. Ebből persze adódtak hátrányok is. A Fórum
meglehetősen heterogén párt, ami szervezettségének
fogyatékosságaiban és a kampány során tanúsított ellentmondásaiban
is megnyilvánult - de mindez viszonylag kevésbé volt fontos.
A Szabad Demokraták Szövetsége kétségtelenül a leghatékonyabb
kampányt vívta végig, sikerült szinte valamennyi társadalmi rétegben
tömegbázist szereznie, és érzésem szerint arról is meggyőzte a
választók többségét, hogy összességében a legfelkészültebb vezető
gárdával rendelkezik, de talán mégsem vált annyira népi tömegpárttá
a társadalom szemében, mint a Fórum, s a választásnál ez bizonyult a
döntő szempontnak. (folyt.)
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- A választások után - 3. folyt.
|
A kisgazdák viszonylag szerényebb választási eredménye is főleg
annak tudható be, hogy elsősorban parasztpártként jelentek meg a
társadalom előtt, ami egyszerűen nem volt elég, mint ahogy az első
fordulóban gyenge budapesti szereplésük is bizonyította.
A Fidesz eleve generációs párt képében lépett fel, amihez képest
komoly sikert könyvelhetett el, de ez határolta be választási
eredményét is.
Az MSZP választási vereségét pedig azt hiszem, nem kell
megindokolni.
Az okokat mérlegelve talán érdemes még rámutatni valamire: a
kampány kezdetétől fogva úgyszólván biztosnak látszott, hogy
egyetlen párt sem szerezhet abszolút többséget, tehát koalíciós
kormányzásra lesz szükség. A választóközönség azonban a világon
mindenütt hajlik arra, hogy az urnáknál meghatározza a győztest,
tehát hogy döntése a politikai pártok számára egyértelmű legyen.
Ha egy párt az erőviszonyok megoszlása miatt eleve nem számíthat
abszolút többségre, a választóközönség legalább azt szeretné
eldönteni, hogy ez vagy az a konkrét koalíciós csoportosulás
abszolút többséget kapjon, vagyis ilyen téren a társadalom nem
szívesen vásárol zsákbamacskát, tehát már a kampány során tudni
szeretné, hogy milyen konkrét koalíciós változatok közül választhat.
És ilyen téren a Demokrata Fórum kétségkívül következetesebbnek
bizonyult, mint a Szabad Demokraták Szövetsége vagy mint a
Kisgazdapárt. (folyt.)
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- A választások után - 1/4. folyt.
|
Antall József kezdettől fogva hangoztatta, hogy a Fórum a
Kisgazdapártot és a Kereszténydemokrata Néppártot tekinti
természetes szövetségesének. Oly gyakran visszatért erre, hogy a
társadalom fokozatosan reális lehetőségnek tekintette egy ilyen
konkrét hármas koalíció létrejöttét, amely a parlamentben abszolút
többséget szerezhet - természetesen a Fórum vezetésével, hiszen a
Fórum vezető politikusa volt az, aki ezt a lehetőséget felvetette,
és időről időre a társadalom emlékezetébe idézte.
Most azonban - legalábbis a következő választásig - már nem ez a
fontos, hanem a kibontakozás megvalósítása, amely minden párt,
minden képviselő és minden állampolgár közreműködését igényli. Talán
legfontosabbak a gazdasági teendők, ezért időszerű, hogy jövő héttől
a Mérleg műsorában én is ehhez a témakörhöz térek vissza. +++
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|