|
|
 |
|
 |
- Magyarországi szlovákok - 1. folyt.
|
A másik az, hogy a települések árván maradtak ott, a nemzetiségi
embereinknek nem volt meg a megfelelő értelmiségük, hisz azok is
elmentek a községből, maguk az emberek maradtak csak ott, és
szerencse ott, ahol lelkész volt, ahol istentiszteleteket még
szlovák nyelven tarthatták.
És ez a kérdés, ami most felvetődik ugye úgy, hogy: mi miért
most foglalkozunk ezzel a kérdéssel is? - hogy tisztázzuk a
gondokat, problémákat, az ellentmondásokat. Úgy látjuk, hogy az
illegalitás utáni változások, vagy fuvallatok bennünket sem hagynak
érintetlenül, éppen ezért most érkezett el az idő, hogy rendbe
tegyük a dolgainkat, és habár mi soha nem hittünk egyik pártnak sem,
amelyik párt programjába tette a nemzetiségi kérdéssel való
foglalkozást, gyakran csak taktikai elemként használták fel ezeket.
Itt jegyzem meg mindjárt, hogy nem szeretnénk mi eszközként lenni
sem a pártoknak, de a két ország közötti legutóbbi időben előforduló
konfliktusoknak sem. Szomorúan konstatáljuk azt, hogy itt a
környékünkön ez a kérdés ennyire kiéleződött, és mi nagyon jól
tudjuk, hogyha az anyaország között ez a konfliktus kiéleződik,
akkor ennek a rövidebbik részét húzzák az ott élő nemzetiségiek.
Most volt egy ülésünk, ahol ezek a panaszok, gondok, problémák
elhangzottak, és éppen ezért fogalmaztunk meg egy olyan levelet,
ahol sérelmeztük a legutóbbi időszaknak ezt a diszkriminációs
nemzetiségi politikát. A pozitív diszkrimináció került itt előtérbe,
hogy errefelé kellene menni, vagy inkább egy kicsit túlozva a nagy
nemzet, a nagy közösség a kisebbséggel való viszony vagy támogatás.
+++
1990. április 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|