|
|
 |
|
 |
Úton a többszálú magyar diplomácia felé - 1. Interjú Hardi
Péterrel, a Magyar Külügyi Intézet igazgatójóval
|
1990. április 12. csütörtök (MTI-Panoráma) - Eddig kevéssé
közismert fogalmak jelentek meg a magyar diplomácia palettáján:
Alpok-Adria, Dunamenti együttműködés, magyar-lengyel-csehszlovák
integráció stb. Hol tart, milyen irányba halad a magyar külpolitika,
mik az alapvető prioritások? Az MTI-Panoráma munkatársa Hardi
Pétert, a magyar külpolitika egyik hátországának számító Magyar
Külügyi Intézet igazgatóját kérdezte ezekről.
- Mikortól figyelhető meg a magyar diplomáciában a törekvés a
túlzott német orientáció ellensúlyozására?
- A hetvenes évek végén a magyar pártvezetés elhatározta, hogy
feleleveníti a reformkurzust, s ennek a döntésnek megvoltak a maga
külpolitikai vetületei is. Természetesen, nehéz volt az indulás,
mert Afganisztán, majd a lengyel szükségállapot beárnyékolta ezt a
törekvést. A gazdasági útkeresésben akkor automatikusan a német
vonal adódott. És ez megfigyelhető volt a gazdasági mutatókban,
milyen gyorsan emelkedett az NSZK a második legfontosabb gazdasági
partnerünkké a Szovjetunió után, hogyan előzte meg a többi KGST
országot. A háttérben az áll, hogy csak az NSZK-nak volt kidolgozott
keleti politikája az összes nyugati ország közül, beleértve az
Egyesült Államokat is. Természetesen igen nagy szerepet játszott
ebben az összes többi, így a földrajzi, a történelmi tényező is.
Ezt a gazdaságpolitikai folyamatot erősítette fel 1984-től egy
politikai folyamat, amikor a Nyugattal való kapcsolatok nagyon
fontosak voltak a magyar külpolitika számára. Annyira, hogy a
szovjet lehülési vonal ellenére is hajlandó volt az erőteljes
politikai kapcsolatartásra. Bizonyos jelek arra utaltak, hogy más
nyugati országokkal is fejleszteni akarják a kapcsolatokat, de
egyszerűen azokban nem volt meg a kellő politikai felkészültség -
éppen azért, mert csak az NSZK-nak volt meg a maga Ostpolitik-ja.
Nem elhanyagolható azonban, hogy az évtized második harmadától
kezdve csökkent a Szovjetunió politikai meghatározó szerepe, belső
gondjai miatt egyre kevesebbet tudott Kelet-Európával foglalkozni, a
gorbacsovi kurzus nyomán pedig a gazdaság belső lehetetlen állapota
is oly mértékű válságot teremtett, hogy ez a külgazdasági
kapcsolatokban is jelentkezett. A gyorsuló német egyesülés
ismételten felvetette: mi történik akkor, ha a döntő befolyással
bíró Szovjetunió Európa perifériájára szorul és nem Eurápát
meghatározó, csak az európai politikát befolyásoló egyik tényezővé
válik? (folyt.)
1990. április 11., szerda 12:57
|
Vissza »
|
|
Hardi Péter - 2.
|
Így vetődtek fel azok a kérdések, hogy milyen tipusu hatalmi
vákuum keletkezik Kelet-Közép-Európában, mennyire erős ez, és mi
tudja betölteni ezt a vákuumot; van-e a térségnek önszerveződő
ereje,illetve ha ez nincs meg, akkor mi nyomul az üres térbe?
- Mennyire felkészültek ezek az államok - Magyarország,
Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Jugoszlávia, és Csehszlovákia
- a különböző regionális együttműködésekre? Nem csupán arról van
szó, hogy a politikai elszántság túlhaladja a gazdasági-társadalmi
realitásokat?
- A kelet-közép-európai államok szeretnének modernizálódni,
felzárkózni a Nyugathoz, megvalósítani a piac szabályozta gazdaságot
és a többpárti parlamenti demokráciát. A folyamatoknak elvben
hasonlóknak kell lenniük ezekben az országokban, hiszen az
elmaradottságuk okai is hasonlóak voltak. Ezek az azonosságok
látszólag megteremthetnék a lehetőséget az önszerveződésre. Az
elmúlt négy évtized nyomása alól azonban ki-ki saját maga szeretne
kikerülni, előrevalóbbnak itélve a nemzeti kiemelkedést, mint az
összefogást.
A történelmi-, gazdasági-, és biztonságpolitikai elemzések
alapján azonban úgy tünik: ennek a térségnek nincs meg az említett
önszerveződő képessége. Annak ellenére, hogy vannak közös érdekek,
mégis az egymással szembeni önmeghatározás, a rivalizálás a
jellemző, s ezért kerülhetett ennyire előtérbe a nemzetiségi, a
kisebbségi kérdés is.
- Magyarország, ugye, éppen ezért vetette fel: csak akkor vesz
részt a minapi pozsonyi magyar-lengyel-csehszlovák csúcson, ha ezt a
kérdést is megtárgyalják?
- A csehszlovák vezetés nem gondolt arra, hogy ilyen gyorsan
változnak a körülmények a felhívás közzététele óta. Gondolok itt
elsősorban a cseh és szlovák ellentétek váratlan felszinre
kerülésére. De vegyük Jugoszláviát, ahol az egység ma már lassan
csak fiktív dolog és aligha lehet arra számítani, hogy Jogoszlávia,
mint állam tartósan vesz részt bármiféle regionális
együttműködésben. Még az Alpok-Adriát is ad-hoc ötlet nyomán emelték
államközi szintre. Ez a csoportosulás regionális ellenpontként
szerveződhett volna meg, mondjuk egy német dominanciájú csoporttal
szemben, természetesen pozitív értelemben. Az önálló szlovén és
horvát állam azonban azonnal más megvilágításba helyezi ezt a
törekvést. A Nyugat-Európának nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy ez
a térség úgy integrálódjon, hogy az egyben instabilitást és
folyamatos feszültségforrást jelentsen.(folyt.)
1990. április 11., szerda 12:58
|
Vissza »
|
|
Hardi Péter - 3.
|
- Jó, hogy említette a Nyugatot. Eddig a kelet-közép-európai
országok szempontjait vizsgáltuk elsősorban, kivált a magyar
diplomácia szemszögéből. Menjük most a túloldalra. A napokban
nyilatkozott Gianni de Michelis olasz külügyminiszter és ismertette
az európai átalakulás ,,olasz,, menetrendjét. Általában is
megfigyelhető az olasz diplomácia előretörése és a magyar
,,fogadókészség,, is jelentősen erősödött Itáliával kapcsolatban.
- Én nem hiszem, hogy baj lenne, ha az eddigi erőteljes német
gazdasági befolyás továbbra is érvényesülne Magyarországon, bár
tudom, hogy sokan ellenzik ezt, főleg történelmi tapasztalataik
alapján. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem jó soha egyetlen
szálon függni, ezt mutatta az elmúlt száz év is. Éppen ezért több
szálat kell keresnie a magyar külpolitikának. Olaszország ideje
korán felismerte a várható német szívóhatást, még a német egyesülés
felgyorsulása előtt. Az olasz gazdaság expanzionizmusa és az ügyes
külpolitikai koncepció vezetett ide. Nekünk ki kell használni ezt és
lényegesen jobban kell erre támaszkodni, mint korábban.
Magyarországon most már megvannak erre a megfelelő törvényes
gazdasági szabályozók és feltételek.
- A több szál egyike azért mégiscsak legnagyobb szomszédunk, a
Szovjetunió. Pontenciálisan minden jelentős magyar politikai
tényezőnek számolni kell ezzel.
- Ez kétségtelen. Ahol vita lehet az nemis a gazdaság, hanem a
biztonságpolitika. Lehetséges-e olyan biztosnságpolitikát folytatni,
amely nem sérti a Szovjetunió érdekeit, de ugyanakkor elvágja azokat
a közvetlen függőségi szálakat, amelyek eddig meghatározták a
magyar-szovjet viszonyt. A gazdaságpolitikát függetleníteni kell
ettől. Erre utal, hogy az elmúlt évben szélesedett az egyes
tagköztársaságokkal való együttműködés lehetősége. A legfrisebb
példa erre az Orosz Föderáció vagy Ukrajna, amely a magyar kisebbség
szempontjából sem elhanyagolható partner. Ezek önálló jelentkezése
lényegesen növelheti a játékterünket.
A sok szálon való függőséghez hozzátartozik a távol-keleti
térség is. Semmiféle kultúridegen elemtől nem kell félni, amikor
hangsúlyozzuk, hogy fel kell használni ezeknek az országoknak a
gazdasági potenciálját. Erősíteni kell a japán, a dél-koreai és a
többi délkelet-ázsiai állam szerepvállalását, pontosan a több
tényezőtől való függés érdekében.+++
Mester Nándor, MTI-Panoráma
1990. április 11., szerda 12:59
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|