|
|
 |
|
 |
Hardi Péter - 2.
|
Így vetődtek fel azok a kérdések, hogy milyen tipusu hatalmi
vákuum keletkezik Kelet-Közép-Európában, mennyire erős ez, és mi
tudja betölteni ezt a vákuumot; van-e a térségnek önszerveződő
ereje,illetve ha ez nincs meg, akkor mi nyomul az üres térbe?
- Mennyire felkészültek ezek az államok - Magyarország,
Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Jugoszlávia, és Csehszlovákia
- a különböző regionális együttműködésekre? Nem csupán arról van
szó, hogy a politikai elszántság túlhaladja a gazdasági-társadalmi
realitásokat?
- A kelet-közép-európai államok szeretnének modernizálódni,
felzárkózni a Nyugathoz, megvalósítani a piac szabályozta gazdaságot
és a többpárti parlamenti demokráciát. A folyamatoknak elvben
hasonlóknak kell lenniük ezekben az országokban, hiszen az
elmaradottságuk okai is hasonlóak voltak. Ezek az azonosságok
látszólag megteremthetnék a lehetőséget az önszerveződésre. Az
elmúlt négy évtized nyomása alól azonban ki-ki saját maga szeretne
kikerülni, előrevalóbbnak itélve a nemzeti kiemelkedést, mint az
összefogást.
A történelmi-, gazdasági-, és biztonságpolitikai elemzések
alapján azonban úgy tünik: ennek a térségnek nincs meg az említett
önszerveződő képessége. Annak ellenére, hogy vannak közös érdekek,
mégis az egymással szembeni önmeghatározás, a rivalizálás a
jellemző, s ezért kerülhetett ennyire előtérbe a nemzetiségi, a
kisebbségi kérdés is.
- Magyarország, ugye, éppen ezért vetette fel: csak akkor vesz
részt a minapi pozsonyi magyar-lengyel-csehszlovák csúcson, ha ezt a
kérdést is megtárgyalják?
- A csehszlovák vezetés nem gondolt arra, hogy ilyen gyorsan
változnak a körülmények a felhívás közzététele óta. Gondolok itt
elsősorban a cseh és szlovák ellentétek váratlan felszinre
kerülésére. De vegyük Jugoszláviát, ahol az egység ma már lassan
csak fiktív dolog és aligha lehet arra számítani, hogy Jogoszlávia,
mint állam tartósan vesz részt bármiféle regionális
együttműködésben. Még az Alpok-Adriát is ad-hoc ötlet nyomán emelték
államközi szintre. Ez a csoportosulás regionális ellenpontként
szerveződhett volna meg, mondjuk egy német dominanciájú csoporttal
szemben, természetesen pozitív értelemben. Az önálló szlovén és
horvát állam azonban azonnal más megvilágításba helyezi ezt a
törekvést. A Nyugat-Európának nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy ez
a térség úgy integrálódjon, hogy az egyben instabilitást és
folyamatos feszültségforrást jelentsen.(folyt.)
1990. április 11., szerda 12:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|