|
|
 |
|
 |
- Szőcs Géza tapasztalatai - 3. folyt.
|
Oly sokszor hallhattuk és láthattuk, hogy a legjobb elméket, a
morálisan és professzionálisan legkiválóbb személyeket háttérbe
szorították, száműzték, öngyilkosságba, alkoholizmusba
kényszerítették. Akkor honnan mégis ez a tartalék, ez a megújulást
biztosítani képes potenciál, ami most lépten-nyomon megnyilvánul? Ez
egy történelemfilozófiai kérdés, vagy ha úgy tetszik,
társadalomlélektani kérdés. Én nem tudtam még megválaszolni, én
kissé patetikusan azt mondhatnám, hogy lenyűgözve figyelem, és
próbálom megérteni. Talán ez is az ottani munkám egyik értelme, hogy
ezzel kapcsolatban többet megértsek.
- A párt önbizalmának a szétesése, ez tulajdonképpen egy negatív
hajtóerő. Te utaltál a pozitív erőkre, amelyek fellépnek. Most
konkrétabban: az ellenzék részéről valahogy én innen kívülről - most
megint a kölső nézőpontra utalok - úgy érzem, hogy azért az ellenzék
önbizalma még egyáltalán nem elegendő. Mintha valami nagy tettre
lenne szüksége az ellenzéknek. Egy nagy sikerre, és ezt a sikert
gondolom egy választás hozhatja meg, vagy egy választási siker, ami
ezen döntően változtathat. Nem?
- Lehet, hogy így van, ehhez azért hozzáfűznék valamit. Az
ellenzék talán picit zavarba is jött attól, hogy váratlanul
megnyíltak előtte olyan érvényesülési lehetőségek, amelyekkel nem
számolt, amelyekre nem készült fel. Ez a tanácstalanság, vagy belső
elbizonytalanodás azt hiszem kitapintható. De a választási siker, az
egyértelmű. Az elsöprő választási siker sem hiszem, hogy feltétlenül
egy magabiztosságot eredményezne, mert akkor is ott van az a
szorongó kérdésfeltevés a legtöbb ellenzékiben - még ha ez nem is
nyílt, de azt hiszem, hogy a legtöbbjükben ott van -, hogy mikor a
kormányzás felelősségét átveszi, vajon képes lesz-e megfelelni annak
a feladatnak, amelyhez hasonló feladatnak mint ellenzéki, kitűnően
megfelelt. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|