Rendszerváltás és az MTI

	Kádár Jánosról a gyász pillanatában
Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. S tudjuk azt is, hogy olyan személyiség volt, aki a kultusz minden változatát határozottan elutasította. Ilyenkor szerénységét szokták emlegetni, bizonyára a munkásemberek erkölcse is kötelezte őt, a valóságos ok azonban más lehetett. Kádár János ugyanis egész tudatos politikai tevékenysége során a népfrontos politika kategóriáiban gondolkozott. Akkor lett kommunista, amikor hatni kezdtek a Komintern hetedik kongresszusának eszméi, amelyek kivezették a különböző országok kommunista pártjait a szektás elszigeteltségből és a nemzet, az antifasizmus, a progresszió általános kötelezettségét vállalták. Hitler fenyegető árnyékában, s hogy ne feledjük, Horhy-ország valóságában. Kádár János, mint fiatal politikus hamar rádöbbent arra, hogy az illegális kommunista párt szükségszerűen korlátozott lehetőségeit akkor sokszorozhatja meg, ha a nemzeti érdekek általános képviseletét ugyancsak vállalja. Ehhez pedig - egyebek között - az is szükségeltetik, hogy az ilyen feladatokra vállalkozó politikus az empátia, a beleérzés képességével rendelkezzen. Képes legyen arra, hogy az egymásnak ellentmondó érdekek, a földrajzi adottságok és a politikai viták bonyolult szövevényében felismerje: mi az az egyetlen, ám legfontosabb probléma, amelynek megoldásától függ minden további lépés. Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. Ismerjük, hogy a felszabadulás után, a hazai kommunista mozgalom egyik vezetőjeként miként kezdett hozzá az új rend szervezéséhez. Ismerjük személyes tragédiáját is: annak a rendszernek a börtönében kellett szenvednie, amelynek egyik legelkötelezettebb híve volt. Mindannyian tudjuk, hogy Kádár János mindenkor és minden körülmények között fegyelmezett pártmunkás volt. Úgy is, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt első tisztségviselője. Az ő szájából nem olcsó szólam volt ha hallhattuk: a nép szolgálatában álló munkásnak tekinti történelmi szerepét. Valóban szolgált, de nem volt rabszolga. Fontos különbségtétel: túlságosan sok udvarnoka gyülekezett össze Sztálinnak, akik feltételek és valóságos hit nélkül bármilyen kérdésben alárendelték akaratukat, szándékaikat a diktatúra kiszolgálásának. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 14:52
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »