Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-Európai Fejlesztési Bank
------------------------------ München, 1990. április 10. (SZER, Késő esti mai nap) - Több síkon és több kontinensen folyik a diktatúra alól felszabadult és még lassan felszabaduló kelet-európai országok támogatásának megszervezése. Azonban amiről most Albert Pál számol be, nemcsak a kelet-európai térséget érinti, hanem a Szovjetuniót is, ahol a demokratikus kibontakozás még ugyancsak kezdetleges, és ezért érthető óvatosságra készteti a külföldet. Harmadik előzetes tárgyalásán hétfőn Párizsban jelentősen közelebb került hivatalos megalakulásához az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, vagy ahogy csak egyszerűbben mondják, jövendő tevékenysége fő területére, a Kelet-Európai Bank. A 42 alapító, kiknek sorában az Egyesült Államokon, Japánon, a nyugat-európai országokon kívül ott található a Varsói Szerződés hét állama és Jugoszlávia, de az újonnan jöttekkel, még például Marokko, Egyiptom, Dél-Korea vagy Mexió is majdnem minden eddig hevesen vitatott ütköző kérdésben egyezségre jutott. Ha minden jól megy, május 30-ikáig, a születési bizonyítvány ünnepélyes kiállításáig már csak két diplomáciai problémát kell megoldani. Az egyik a bank elnökének kiválasztása, gyakorlatilag a két legambicíózusabb jelölt közül, aki Atari(?), Francois Mitterrand tanácsadója és házi gondolkodója, illetve Ruding, volt holland pénzügyminiszter. A másik protokoll probléma: hol legyen majd az intézmény székhelye, Londonban, Párizsban, esetleg Bécsben, Amszterdamban vagy Prágában. A kettőt kapcsolva képzelhető el a sok egyensúlyozó társítás, holland elnökkel a Szajna, avagy franciával a Temze partján - például. (folyt.) 1990. április 10., kedd
Vissza »

	- Kelet-Európai Fejlesztési Bank - 1. folyt.
A komolyabb vita az eddigi megbeszéléseken persze két más politikai kimenetelű téma körül folyt. Az egyik vitapont az volt, milyen arányban megosztani a Kelet-Európának juttatható kölcsönöket az állami, illetve a magánszektor között. A másik pedig: mennyi joga, szerepe és részesedése lehet a Szovjetuniónak, amely még nem bizonyította eléggé, hogy a demokrácia útját választja, de amelynek esetleges mohósága megkaparinthatja a kölcsönöket a kisebb kelet-európai országok rovására. Nos, az első kérdésben hamar megszületett a döntés: 60 százalék juthat a magánszektornak, a privatizálások és társulások végrehajtására is, 40 százalék pedig az államinak, elsősorban a mindenütt gyászos helyzetben lévő és a magánkezdeményezéseket is gátló infrastruktúra följavítására. A másik kérdésben jobbára Washington akarata érvényesült, és jól mutatja a szovjet érdekeltséget az egész vállalkozásban, hogy Moszkva beleegyezésével. A Szovjetunió ugyanis érdeme bizonyítására az első három esztendőre elfogadta a számára kijelölt mintegy karanténhelyzetet. A banknak csak erősen megszorított szolgálatait élvezheti addig, és a teljes jogú részvételét majd akkor is a tagok 85 százalékos többségű szavazata biztosíthatja csupán. Végezetül Washington és Tokió kívánalma érvényesült egy technikaibb kérdésben is; a betétek neme a mai paritás megtartásával egyaránt lehet a dollár, a yen, illetve az európai ECU. A bank alaptőkéje 12 milliárd dollár lesz, 51 százalékos EGK-részvétellel, 10 százalékos amerikaival. Japánnak, Franciaországnak, Nyugat-Németországnak 8,5 százalék jut fejenként, a kelet-európai részesedés 13,25 százalék, ebből 6 százalék a Szovjetunióé. (folyt.) 1990. április 10., kedd
Vissza »

	- Kelet-Európai Fejlesztési Bank - 2. folyt.
Mit jelentenek pontosan a számok, és hogyan fog a valóságban, milyen eredménnyel működni a bank? Szakértőnek is nyilván jósolnia kellene; de az egyszerű politikum felől nézve igaza van annak, aki szerint kevés nemzetközi intézmény jött létre ilyen gyorsan, és kevés, mely kelet-európai irányultsággal is több földrész érdeklődését keltette föl. Igaz, az utoljára jelentkező Mexikónak is az volt az érve: nemcsak a keleti szocializmusból kivergődni akarókat, de őket is bizony nagyon érdekli a reprivatizálás. +++ 1990. április 10., kedd
Vissza »