|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Békés megyei képviselők nyilatkozata
"Magyarország megváltozott, de a Békés Megyei Népújság sajnos még
nem. Megyénk egyetlen napilapja elvben ugyan deklarálta
függetlenségét, ennek azonban nem teremtette meg szervezeti és
személyi feltételeit. A lap élén még az MSZMP által kinevezett
igazgató-főszerkesztő áll, aki munkatársai szakmai önállóságát sem
biztosítja.
"
SZER, Késő esti mai nap:
Kelet-Európai Fejlesztési Bank
"A 42 alapító, kiknek sorában az Egyesült Államokon, Japánon, a
nyugat-európai országokon kívül ott található a Varsói Szerződés hét
állama és Jugoszlávia, de az újonnan jöttekkel, még például Marokko,
Egyiptom, Dél-Korea vagy Mexió is majdnem minden eddig hevesen
vitatott ütköző kérdésben egyezségre jutott. Ha minden jól megy,
május 30-ikáig, a születési bizonyítvány ünnepélyes kiállításáig már
csak két diplomáciai problémát kell megoldani. Az egyik a bank
elnökének kiválasztása, gyakorlatilag a két legambicíózusabb jelölt
közül, aki Atari(?), Francois Mitterrand tanácsadója és házi
gondolkodója, illetve Ruding, volt holland pénzügyminiszter.
A másik protokoll probléma: hol legyen majd az intézmény
székhelye, Londonban, Párizsban, esetleg Bécsben, Amszterdamban vagy
Prágában."
|
|
|
|
|
|
|
A vastagabb tortaszelet (1. rész)
|
1990 április 10. (MTI-PRESS) -Latin-Amerika és Kelet-Európa
felfedezi egy mást? Nos, ami azt illeti, elég sokára történt meg a
nagy egymásra találás. Épp Budapestre esett a választás a két
országcsoport közötti első külügyminiszteri találkozó megtartására.
E két térség földrajzilag ugyan meglehetősen távol esik egymástól,
gazdasági és politikai vonatkozásban azonban jócskán felfedezhetők
párhuzamok. Mindkét régió egy-egy nagyhatalom vonzáskörzetében
fekszik, s fejlődését ez a szomszédság döntő módon meghatározta.
Igaz, korábban talán létre sem jöhetett volna hasonló találkozó. A latin-amerikai katonai rezsimek egymással sem voltak igazán beszélő viszonyban, a kommunista rendszerekkel való együttműködéstől pedig kifejezetten elzárkóztak, bár szórványosan és nem nagy volumenben, akkor is fenntartottak kereskedelmi kapcsolatokat.
Latin-Amerikában lassan egy évtizede tart a diktatúrák lassú visszavonulása. Leköszöntek - többnyire dicstelenül, csődöt jelentve - a katonai diktatúrák és átadták a kormányzás jogát a civileknek. A polgári demokratikus átalakulások sora nemrégiben fejeződött be, amikor immár Chile és Brazília élére is demokratikusan választott államfő került.
A dél-amerikai demokratizálás ellentmondásos tapasztalatai az átalakuló Kelet-Európa számára ugyancsak megfontolandóak. Szakemberek sora keresi a választ a paradox helyzetre, hogy a polgári demokratikus rendszerekhez való visszatérést miért követte szinte törvényszerűen a legtöbb országban a gazdasági válság súlyosbodása. Hogyan lehetséges az, hogy a gazdasági helyzet jelenleg éppen Chilében a legbiztatóbb, ahol a Pinochet-diktatúra a leghosszabb ideig ellenállt a tömegnyomásnak? A potenciálisan óriási természeti kincsekkel, hatalmas erőforrásokkal rendelkező térség miért nem tudott felelni a kihívásra? Miközben Délkelet-Ázsia ,,kistigrisei,, impopzáns ütemű növekedést produkáltak, Latin-Amerikai az ,,elvesztegetett évtizedben,, leszakadó válságövezetté lett, amely csupán a külföldi adósság mértékét tekintve büszkélkedhet világelsőséggel. Az okokat többnyire a túlbürokratizálódott társadalmakban látják, meg a hibás gazdasági irányválasztásban, abban, hogy a külföldi segélyeket és kölcsönöket nem a húzóiparágakba, hanem pazarló luxusfogyasztásba pumpálták. A feszültségek mostanra olyannyira kiéleződtek, hogy több országban robanástól, a demokrácia megingásától tartanak.
A politikai demokratizálódással párhuzamosan a latin-amerikai országok a nyolcvanas évek közepétől kezdték markánsabban megfogalmazni sajátos érdekeiket. (folyt.)
1990. április 10., kedd 13:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|