 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Békés megyei képviselők nyilatkozata
"Magyarország megváltozott, de a Békés Megyei Népújság sajnos még
nem. Megyénk egyetlen napilapja elvben ugyan deklarálta
függetlenségét, ennek azonban nem teremtette meg szervezeti és
személyi feltételeit. A lap élén még az MSZMP által kinevezett
igazgató-főszerkesztő áll, aki munkatársai szakmai önállóságát sem
biztosítja.
"
SZER, Késő esti mai nap:
Kelet-Európai Fejlesztési Bank
"A 42 alapító, kiknek sorában az Egyesült Államokon, Japánon, a
nyugat-európai országokon kívül ott található a Varsói Szerződés hét
állama és Jugoszlávia, de az újonnan jöttekkel, még például Marokko,
Egyiptom, Dél-Korea vagy Mexió is majdnem minden eddig hevesen
vitatott ütköző kérdésben egyezségre jutott. Ha minden jól megy,
május 30-ikáig, a születési bizonyítvány ünnepélyes kiállításáig már
csak két diplomáciai problémát kell megoldani. Az egyik a bank
elnökének kiválasztása, gyakorlatilag a két legambicíózusabb jelölt
közül, aki Atari(?), Francois Mitterrand tanácsadója és házi
gondolkodója, illetve Ruding, volt holland pénzügyminiszter.
A másik protokoll probléma: hol legyen majd az intézmény
székhelye, Londonban, Párizsban, esetleg Bécsben, Amszterdamban vagy
Prágában."
|
|
|
|
|
|
 |
felcím. Külön utakon, egy irányba? főcím. Kiskoalíció - nagy
várakozások
|
Budapest, 1990. április 9. kedd (MTI-Press)
Az országgyűlési választások második fordulójában eldőlt a
mandátumokért folyó harc és a szabad választások után talpra állt a
képviseleti demokrácia. A Magyar Demokrata Fórum meggyőző fölénnyel
megnyerte a választást, s a maga 164 mandátumával az ország
legerősebb pártja lett. Ám mégsem eléggé erős ahhoz, hogy egymaga
alakítson kormányt. Így, amit korábban csak feltételeztünk, mára
bizonyossá vált: a Magyar Köztársaság szabad választások utáni első
kormánya koalíciós kormány lesz.
A közvéleménykutatók már hónapokkal ezelőtt prognosztizálták a
kialakult helyzetet s a döntés napjához közeledvén, csak tovább
erősödött a koalíciós várakozás a közvéleményben. Amíg az első
forduló előtt a legvadabb találgatásoknak is tere nyílt, március
25-e után körvonalazódott, hogy a két meghatározó politikai erő a
Magyar Demokrata Fórum, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége lesz.
A lakosság többsége kezdetben kizárólag "nagykoalícióban"
gondolkodott, hisz történelmi emlékezetünkből felidézhette annak
tényét, hogy az ELLENZÉKI KEREKASZTAL ALAPÍTÓ SZERVEZETEI KÖZÖS
ZÁSZLÓ ALATT INDULTAK HARCBA AZ ÁLLAMPÁRT LEBONTÁSÁÉRT. A
radikálisok és a centrumhoz közelállók a jelesebb politikai
évfordulókon, március 15.-én vagy október 23.-án saját zászlók alatt
vonultak fel, de a különböző transzparensek ellenére jól megfért
egymással a két párt népes tábora.
De a jobbközép és a szociálliberális irányzat közötti kezdeti
különbségek egyre kitapinthatóbbá váltak. Már a háromoldalú
tárgyalások finisében jelentkezett ez, az aláírók és az alá nem írók
táborába csalva az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőit. A népszavazás
felé tett lépések is inkább a távolodás, mint a közeledés jelképeivé
váltak. A köztársasági elnök közvetlen választása kérdésében ugyan
végül kialakult a közmegegyezés, de a nemzeti médiák kirekesztő
birtoklása ürügyén kipattant, mindmáig hullámzó vita mélyebb sebeket
ütött a politikai riválisokon. A március 15.-i közvetítések
elmaradása pedig már a közvélemény számára is világosan jelezte a
nagykoalíció mérsékelt esélyeit. Bár a külföldi megfigyelők azt
próbálták sugallni, hogy Magyarország számára a mai helyzetben nincs
üdvözítőbb politikai recept a nagykoalíciónál, ELVÁRÁSUKRA A
VÁLASZTÓPOLGÁROK NEM TETTÉK RÁ A JÓVÁHAGYÓ PECSÉTET. (folyt.)
1990. április 10., kedd 16:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|