|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Békés megyei képviselők nyilatkozata
"Magyarország megváltozott, de a Békés Megyei Népújság sajnos még
nem. Megyénk egyetlen napilapja elvben ugyan deklarálta
függetlenségét, ennek azonban nem teremtette meg szervezeti és
személyi feltételeit. A lap élén még az MSZMP által kinevezett
igazgató-főszerkesztő áll, aki munkatársai szakmai önállóságát sem
biztosítja.
"
SZER, Késő esti mai nap:
Kelet-Európai Fejlesztési Bank
"A 42 alapító, kiknek sorában az Egyesült Államokon, Japánon, a
nyugat-európai országokon kívül ott található a Varsói Szerződés hét
állama és Jugoszlávia, de az újonnan jöttekkel, még például Marokko,
Egyiptom, Dél-Korea vagy Mexió is majdnem minden eddig hevesen
vitatott ütköző kérdésben egyezségre jutott. Ha minden jól megy,
május 30-ikáig, a születési bizonyítvány ünnepélyes kiállításáig már
csak két diplomáciai problémát kell megoldani. Az egyik a bank
elnökének kiválasztása, gyakorlatilag a két legambicíózusabb jelölt
közül, aki Atari(?), Francois Mitterrand tanácsadója és házi
gondolkodója, illetve Ruding, volt holland pénzügyminiszter.
A másik protokoll probléma: hol legyen majd az intézmény
székhelye, Londonban, Párizsban, esetleg Bécsben, Amszterdamban vagy
Prágában."
|
|
|
|
|
|
|
Kötőjel, ami elválaszt
|
1990. április 1. vasárnap (MTI-Panoráma) - Amikor a cseh
Tomás Garrigue Masaryk és a szlovák Milán Stefanik 1918. május 30-án
megkötötte az úgynevezett Pittsburgh-i szerződést a csehek és a
szlovákok közös államának a megteremtéséről, akkor ezt a közös
államot még Cseh-Szlovákiának nevezték el, vagyis kötőjellel írták.
Néhány hónappal később, az első világháborút lezáró békeszerződéshez csatolt okmányban azonban a ,,cseh-,, szócska fatális módon a sor végére került. Ezt aztán a diplomaták és az újságírók annak rendje és módja szerint félreértették (vagy félreértelmezték): kötőjelnek tekintették azt, ami voltaképpen elválasztó jel volt, és ettől kezdve Csehszlovákiát egybeírták. A szlovákok ezt mélységesen sértőnek ítélték, mondván: az egybeírással lekicsinylik a szlovákokat, és az elválasztó jellel érzékeltetni kell azt, hogy Szlovákia a föderáció egyenjogú és egyenrangú alkotórésze.
Masaryk nem sejthette, hogy kései utóda, a sérvműtétből éppen lábadozó Václav Havel egyenesen a kórházból lesz majd kénytelen a parlamentbe szállíttatni magát, hogy a kötő-, illetve elválasztó jel ügyében rávegye a törvényhozókat az ország új nevének az elfogadására. A kialkudott kompromisszum a rövid, vízszintes vonalka részleges rehabilitálását eredményezte.
Abban nem volt vita, hogy a ,,szocialista,, szót el kell hagyni az állam nevéből. Azt is sikerült már elfogadtatni, hogy a ,,köztársaságot,, a ,,szövetségi,, jelzővel minősítsék. De annak a bizonyos jelnek az ügyében csak nem tudtak dűlőre jutni. Szerepet játszott ebben az, hogy amennyire a szlovákok önérzetét sérti az egybeírás, annyira bántóan hat az érzékenyebb cseh füleknek a ,,cesko-,, kitétel elválasztó jellel való ,,izolálása,, a ,,slovenská,, szótól. Ez ugyanis arra a korszakra emlékezteti őket, amikor Hitler akarta ,,agyagba döngölni,, , majd tette saját protektorátusává a ,,Tschechei,,-ként aposztrofált Csehországot, miközben Szlovákiát megajándékozta a ,,független államisággal,,.
A csütörtök este nagynehezen meghozott, salamoninak szánt döntés tehát: az állam neve csehül Csehszlovák, szlovákul pedig Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság. Egy föderáció, két névvel. Pénteken aztán szlovákok ezrei tüntettek Pozsonyban, kevesellve a csehek által tett engedményt, és követelve valami sokkal lényegesebbet: a szlovák állami szuverenitást. Kötőjel ide, elválasztó jel oda: arról van szó, hogy Magyarország északi szomszédjában kezdik újragondolni a szövetség fogalmát. +++
Kárpáti János
1990. április 1., vasárnap 11:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|