|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Tőkés László üzenete Antall Józsefhez
"Gratulálok a Magyar Demokrata Fórum választási sikeréhez. Bízom
abban, hogy az új magyarországi kormányzat folytatni fogja
Magyarországnak a békés egymás mellett élés, a tárgyalások útján
való politikai kapcsolattartás politikáját és végre sikerülni fog
túllendülni azon a kritikus ponton, melyet a román és a magyar nép
jószomszédi viszonyában eddig nem sikerült meghaladni, és azt is
remélem, hogy a román vezetés - amint azt Celac külügyminiszter úr
mondotta - az új magyar kormányzattal érdemben fog tárgyalni,
sikerre viszik az ismert problémák megoldását."
Amerika Hangja:
Ellentétek Pozsonyban
"Pozsonyban
jöttek össze a csehszlovák, magyar és lengyel vezetők, hogy
tanácskozásokat folytassanak országaik európai integrációjának
koordinálásáról. Ezen a szockatlan gyűlésen a pozsonyi várban
figyelmen kívül hagyták a diplomáciai protokoll hagyományait, mert
az ülésnek nem az volt a célja, hogy azonnali eredményeket
produkáljon. Ellentéteket azonban mégis produkált, főleg
külpolitikai kérdésekben.
"
|
|
|
|
|
|
|
Választás után - jó tanácsok Magyarországnak (1.rész)
|
1990 április 09. (MTI-PRESS) - A magyarországi választások
eredményének tudatában sem tartja a Nyugat kizárólagos feladatának
- az eddigi esélylatolgatások helyett - az értékeléseket és koaliciós
találgatásokat. Ezt bizonyítja, hogy a
nyugatnémet Friedrich Naumann alapítvány az ,,uj korszak első
napján,, folytatja korábbi tanácsadói tevékenységát. Igaz, míg eddig
a kampánymenedzselést választották témának, most egy nem kevésbé
fontos kérdés áll a középpontban: hogyan kell pluralista
demokráciában a sajtószabadságot nemcsak értelmezni, hanem
kivitelezni.
A korszakváltás tudatára utal, hogy amikor a bevezetőjében a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) alapítványának budapesti képviselője Kelet-Nyugati párbeszédet említ, elnézést kér a ,,Kelet,, kifejezésért, hozzáfűzve: negyven év beidegződése sorolja erre az égtájra Magyarországot.
Hogy tanácsra szorulunk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a választásokkkal lezárult kampányidőszak, a sajtóban napvilágot látott éles veszekedések, vagy a sajtót ért durva támadások. Bár negyven év kézivezérlésű sajtógyakorlatának megértése aligha várható el a nyugatnémet előadóktól, a puszta tény, hogy saját gyakorlatukról beszámolnak, ötleteket adhat az ujrakezdéshez.
Különösen hiteles az olyan előadó, aki maga mindkét oldalon - a kormányzatban és a sajtóban egyaránt dolgozott már. Armin Halle, a SAT-1 magán-televiziós társaság főszerkesztője nem csak ujságirói munkakörben dolgozott, volt már a hadügyminisztérium szóvivője (Helmut Schmidt minisztersége idején) és tájékoztatási igazgató a NATO-ban is. A sajtószabadság fogalmát igyekszik körülhatárolni: az ujságirónak joga van, képben, hangban, írásban egyaránt szabadon kinyilvánítania véleményét, s ugyanígy joga van az ehhez szükséges információkat szabadon beszereznie. Ez azonban nem egyirányú utca; a polgárt a sajtószabadság éppúgy védi ,, mindenfajta illetéktelen behatolástól,,, olyannyira, hogy fotóját sem lehet beleegyezése nélkül lehozni. Ha bizonyíthatóan hamis információ jelenik meg róla, olyan ami árt jó hírének, az a lehető legrövidebb időn belül helyreigazítandó, mégpedig igen egyértelműen.
Nem vonatkozik e korlátozás a közélet személyiségeire, a velük kapcs olatos közügyekre. Politikusok, neves személyek fotói megjelenhetnek tudtuk nélkül is, s ha egy nyugatnémet ujságíró vezércikkben fejti ki: Helmut Kohl politikája katasztrófálisan ostoba, káros, a kanncellár e véleményt nem kérheti ki magának. (folyt)
1990. április 9., hétfő 13:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Választás után - jó tanácsok Magyarországnak (2. rész)
|
Megszivelendő nyugatnémet sajtóetikai nézet, hogy az alapossság, a pontosság minden esetben többet ér a frissességnél - bár igaz, a nyugatnémet sajtó ismerői kapásból tudnak sorolni számos esetet, amikor ez az elv nem érvényesült..
Betartják viszont az NSZK-ban azt az elvet, hogy a sajtó munkájához minden információt minden illetékes köteles megadni - a sajtó munkatársai ugyanis szolgálatot teljesítenek, a nyilvánosságot szolgálják. S hogy ne érhesse szó a ház elejét, ők maguk is megteremtik az információszerzés legzökkenőmentesebb módját, egy egészen speciális intézménnyel, a nyugatnémet sajtóértekezlet elnevezésü egyesülettel, amelynek 300 Bonnból tudósító nyugatnémet ujságirótagja van. A heti háromszor megtartott sajtóértekezletekre az elnökség a legmagasabb politikusi szintig bezárólag hívja meg a megkérdezésre kiszemelt személyt, akinek a meghivást enyhén szólva nem illik visszautasítania.
A sajtószabadság alól is vannak kivételek, persze. Vannak államtitk ok, vannak olyan érdekek, amik a tájékoztatás szabadsága fölé helyezhető. Fwlhozható régi, II. világháborus példa, amikor a partaraszállás időpontját az ujságirókkall tudatták ugyan, ám az érthetően nem volt publikus. Mai, s az előadókra való tekintettel német példa: aligha lenne célszerű súlyoss gazdasóági károkat okozni azzal, hogy a terrvezett valutaúnió részleteit, a bevezetés időpontját, az átváltás arányát (nem a találgtaásokat, a fix döntést) nyilvánosságra hoznák.. Emellett vannak olyan íratlan szabályok, amelyek az ujságírót is sok mindenre köteleezik: például semmiképpen nem használhatja ki saját előnyére azt, hogy ő több információhoz férhet hozzá. Igaz, a nyugatnémet sajtóigazolvány puszta felmutatása is fejogosítja ilyesmire, mert a kártyácskán félreértések és magyarázások elkerülésee végett szerepel az ezt tartalmazó mondat.
Hogy mennyire vagyunk ettől messze, vagy mennyire vágyálom ez még nekünk - erről persze lehet vitatkozni. Nyugatnémet tanácsadóink bizakodóak - és mi tagadás, az ő tanácsaikon nem is fog múlni a siker... +++
1990. április 9., hétfő 13:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|