 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Tőkés László üzenete Antall Józsefhez
"Gratulálok a Magyar Demokrata Fórum választási sikeréhez. Bízom
abban, hogy az új magyarországi kormányzat folytatni fogja
Magyarországnak a békés egymás mellett élés, a tárgyalások útján
való politikai kapcsolattartás politikáját és végre sikerülni fog
túllendülni azon a kritikus ponton, melyet a román és a magyar nép
jószomszédi viszonyában eddig nem sikerült meghaladni, és azt is
remélem, hogy a román vezetés - amint azt Celac külügyminiszter úr
mondotta - az új magyar kormányzattal érdemben fog tárgyalni,
sikerre viszik az ismert problémák megoldását."
Amerika Hangja:
Ellentétek Pozsonyban
"Pozsonyban
jöttek össze a csehszlovák, magyar és lengyel vezetők, hogy
tanácskozásokat folytassanak országaik európai integrációjának
koordinálásáról. Ezen a szockatlan gyűlésen a pozsonyi várban
figyelmen kívül hagyták a diplomáciai protokoll hagyományait, mert
az ülésnek nem az volt a célja, hogy azonnali eredményeket
produkáljon. Ellentéteket azonban mégis produkált, főleg
külpolitikai kérdésekben.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar gyorssegély Romániának - 1. folyt.
|
Így indult el Tóth István is, akinek emlékét nemcsak két árvája
őrzi, és azok is, akiknek kocsijában a stopposoknak álcázott secusok
bombája robbant. De áldozatot hoztak azok, akik éjjel-nappal
dolgoztak a gyűjtőhelyeken, és az a nyugdíjas néni is, aki az
ünnepekre félrerakott utolsó fillérjein vett egy kiló cukrot,
eltotyogott vele a Ó utcába és megvárta, hogy felrakják ajándékát a
teherautóra, és megvárta, amíg az elindul - nem bizalmatlanságból,
hanem mert lehetőségeihez mérten teljességében akarta érezni az
adakozás, a szeretet örömét.
És mennyivel gazdagabb lett az a kisgyerek, aki nagy szatyrot
cipelő szüleivel együtt jött, kezében a szenteste karácsonyfájáról
begyűjtött maréknyi szaloncukorral, és csak állt, szó nélkül nyújtva
azt a rakodó önkénteseknek, akik először nem tudtak mit kezdeni
vele, majd látva a gyerek várakozását kis dobozva téve tették a
többi csomag közé. Ez a gyerek talán nem is értette miről van szó,
de megtanulta az adás örömét.
Ilyen példát nagyon sokat lehetne felhozni. Egy kis faluban
láttam, amikor az utcán megállt a helyi szervezetek autója, szinte
minden házból tettek rá valamit. Ki egy kötény krumplit, ki ötven
forintot, s amikor az egyik tyúkját nem vették el - mert élő állat -
beszaladt és kihozott 10 tojást. És voltak olyanok is, akik
tehetségükhöz mérten ezreket adtak. Senki nem azt méricskélte,
ajándéka kihez jut el - magyarhoz, románhoz, vagy szászhoz -, a
lényeg az volt, hogy odajusson, ahol szükség van rá.
Az elmúlt évben Európa előtt kétszer vizsgázott emberségből az
ország. Először, amikor minden tiltakozás - és akkor még kiátkozás
ellenére - megnyitottuk a keletnémet menekülők előtt a határt, az
utat a szabadsághoz, és ez a tény sokkban hozzájárult az NDK
rendszerének megdőléséhez. Másodszor pedig most decemberben - és még
jelenleg is -, de igazán szükség akkor volt rá és azonnal, hiszen
kétszer ad, ki gyorsan ad. És a szegény mindig többet ad, mint a
gazdag, hiszen nem a fölöslegéből, hanem saját szükségletéből adja
azt. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|