|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
A MEDIÁN Kft. felmérése
"A MEDIÁN Kft. március 10-ike és 14-ike között végezte el a
felmérést egy 1200 fős reprezentatív országos mintán. A vizsgálat
eredményeiről Beck László szociológussal beszélgetek:
A sajtó, különösen a televízió azt sugallta, hogy az emberek nem
tudnak kiigazodni e között a rengeteg párt között, elvesznek ebben a
pártdzsungelben. Tudjuk: az első forduló nem ezt igazolta. A ti
kutatásotok mit jelzett előre ebből?
- Egyrészt igazolták, illetve hát a választás igazolta a mi
eredményeinket: ugyanazokat a pártokat hoztuk ki mi is befutónak,
illetve parlamentbe kerülő pártnak ugyanazt a hat pártot, mint akik
végülis bekerültek, és hát a kihullott pártokra véleményünk szerint
nagyon kevesen szavaztak.
- Tudjuk, hogy a pártokon kívül az emberek fontosnak tartják azt
is, hogy nemzetiségek, egyházi, vallási, kisebbségek, valamint
érdekcsoportok is helyet kapjanak a parlamentben. Tekintettel arra,
hogy egykamarás parlamentünk van, ez nem teljesen magától értetődő.
Itt különösen meg kell említenem a szakszervezeteknek a szerepét.
"
|
|
|
|
|
|
|
Libération - Közép-Európa (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. február 15. csütörtök (MTI-tud) -
Közép-Európában még fel kell találni a demokráciát - erre a
következtetésre jut a közép-európai gazdasági és politikai
átalakulást elemző cikksorozatnak csütörtöki folytatásában Serge
July a Libération francia lapban. A cikk ezúttal főként a magyar, a
lengyel, az NDK-beli és a román politikai helyzet azonosságait és
különbségeit elemzi. Egyik következtetése, hogy bár a kommunista
pártok ,,elvesztették a hatalmat a fővárosokban,,, de a mindennapok
szintjén hatalmuk jórészt megmaradt, mert az államapparátusban
változatlanul jelen vannak képviselőik. Magyarországról azt írja,
hogy a kormány a leginkább kompromittált vezetők számára lehetővé
tette a nyugdíjba vonulást, ,,zajos felháborodást váltva ki,,.
A cikk második megállapítása az, hogy a reformkommunisták, akik sok esetben a változások kezdeményezői voltak, nem voltak képesek stabilizálni a folyamatokat, maguk is nehéz helyzetbe kerültek. Idézi Bihari Mihály és Tabajdi Csaba véleményét, Pozsgay Imre példájára hivatkozva.
,,A magyar példa azt is napvilágra hozta, ami valamennyi kommunista rendszerre jellemző: mivel a pártnak elvi monopóliuma volt a képzés terén, a kommunista párt alakította ki az elit zömét... A többé-kevésbé reformpárti kommunisták továbbra is kulcsszerepet töltenek be az átalakításban. A reformereknek azonban, Budapesten éppúgy, mint Kelet-Berlinben vagy Varsóban, nem sikerült kellő gyorsasággal előre haladniok a demokratizálásban: még a leginkább reformpártiakat is állandóan fékezték a konzervatívok, azok a lobbyk, amelyek az apparátus szociális érdekeit védelmezik. A demokratikus forradalom ugyanis a funkcionáriusok közül soknak szociális tragédiát jelent,, - írja a cikk. (folyt.)
1990. február 15., csütörtök 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|