|
|
 |
|
 |
Szovjet csapatkivonás Magyarországról
|
-------------------------------------
München, 1990. március 12. (SZER, Magyar híradó) - Mint ahogy a
választások, a szovjet csapatkivonások is a magyar rendszerváltás
kezdeti lépéseihez tartoznak. A szovjet csapatok ma elkezdődött
kivonulását immár véglegesnek nevezik, ami reményt ad arra, hogy
idegen haderő soha többé ne használhassa - még csak ideiglenesen sem
- felvonulási területnek, gyakorlótérnek az országot.
Ma Hajmáskérről hazafelé indult a Veszprémben állomásozó szovjet
alakulatok első egysége. Baráth Edina a helyszínen járt. Az ő
beszámolóját hallják:
- Akik megélték 1945-ben és 1956-ban a szovjet csapatok
kedélyesnek legkevésbé sem nevezhető bevonulását, azok méltán
csodálkozhattak ma Hajmáskéren. Innen indult vissza a Szovjetunióba
virágcsokrok, pogácsák és a helybéliek mosolygós integetése
közepette a Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport egyik
zászlóalja. Ebbe az integetésbe vélhetően a hajmáskériek öröme is
vegyül a 40 éves együttélés nosztalgikus búcsúján kívül.
Rengeteg magyar és külföldi fotós, tudósító, újságíró utazott a
helyszínre, hogy már délelőtt 11-től a szovjet rézfúvós együttes
zenei aláfestése mellett megszemlélhesse a távozó vagonokat,
harckocsikat. A zeneszámok között hallhattuk a "Sztálin a mi nagy
hősünk" című dallamot is.
A Fidesz is megjelent "Siessetek, vár a napfényes Azerbajdzsán
"
és "Csak úgy, mintha jönnétek
" feliratú transzparensekkel. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szovjet csapatkivonás Magyarországról - 1. folyt.
|
Délben felvonult az a 300 szovjet katona, akit ünnepség
keretében búcsúztattak el. A szovjet, majd a magyar Himnusz
elhangzása után Zorin őrnagy, a kivonuló zászlóalj parancsnoka
köszönt el a még ittmaradóktól és Magyarországtól. A távozó
harckocsik parancsnoka is beszédet mondott, melyben hangsúlyozta:
- A szovjet ember akármilyen országban van, türelmetlenül várja,
hogy hazatérjen a szülőföldjére.
Nem hiányozhatott a ceremóniáról a Magyar-Szovjet Baráti
Társaság képviselője sem. Ábel László átadta néhány távozó
kiskatonának a Magyar-Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús
kitüntető jelvényét.
Tatjana Sescova, egy most hazavonuló tiszt felesége is kedvesen
búcsúzott az ittmaradóktól, majd pogácsákat, kiflit vitt a
kiskatonákhoz. Viktor Silov, a szojvet Déli Hadseregcsoport
parancsnokának első helyettese, és Maróti Rezső, Veszprém
tanácselnöke is köszöntötte a hazautazókat. Maróti Rezső
jókívánságait csokorba kötötte, majd egy kosár virágot átnyújtott a
hazautazó katonák parancsnokának.
Az ünnepség végén felcsendült a "Fel-fel ti rabjai a földnek,
fel-fel te éhes proletár" szövegű dallam, majd háromnegyed egykor a
kivonuló 300 katona beszállt a vagonokba. Néhány perccel később
pedig elindult Hajmáskérről a szombaton aláírt szerződés értelmében
1991. június végéig távozó kétezer szerelvényből - az első. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szovjet csapatkivonás Magyarországról - 2. folyt.
|
- Hát, a tempóra vonatkozó transzparensünk az inkább az, amelyik
úgy szól, hogy "Csak úgy, mintha jönnétek
" Valóban nem vagyunk
megelégedve. Az, hogy most elindulnak, az szép és rendben van, de -
mint az köztudott - úgy érezzük, hogy a magyar kormány nem tett meg
mindent azért, hogy a csapatok a megfelelő tempóban elhagyhassák az
országot. Úgy érezzük, hogy fontosabb szempont volt számukra az,
hogy minél hamarabb, lehetőleg a választások előtt aláírják velük a
szerződést -, mint az, hogy megfelelő és számunkra elfogadhatóbb
körülményeket teremtsenek a csapatok távozására. Értem ezalatt, hogy
gyorsabban elmenjenek Magyarországról.
Innen, ebből a faluból ezek a csapatok most még indulnak, de
hétezren még itt vannak. Mi azt mondjuk, hogy június 16-ikára
menjenek ki a csapatok az országból.
- Miért pont június 16-ikára?
- Mert ez szintén jelképes értelmű az ország számára. Az a nap
olyan szimbólummá vált, amely azt mutatja be, hogy a szovjet
csapatok bevonulása hazánkra milyen szörnyűségeket hozott, és azt
gondoljuk, hogy ez feloldása lehetne valamennyi keserű emléknek, ami
bennünk rejlik ma. +++
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|