|
|
|
|
- A Beszélő legújabb száma - 2. folyt.
|
Lassan letisztulunk. Már látszanak a két szervezet - az SZDSZ és az MDF - körvonalai. Nem azok, amelyek elválasztanak bennünket, hiszen igazából nem tudunk elválni egymástól. Együtt féltük, izzadtuk ki egymást, ugyanazt a célszalagot feszítették ki elénk. Legfeljebb a cél elérésének módjában, a rászánt idő a nemzet türelmének és teherbírásának megítélésében lehetnek közöttünk vélemény- és ebből adódó sílusbeli különbségek. Lám megjelentünk. Minden nehézség, kétkedés dacára. Újságot írunk, mintha nem lenne más ezer dolgunk is. Mintha nem lenne fontosabb, hogy az eddig szokott módon a munkaidő után - úgy mint eddig - úgy, ahogy a nép többsége teszi, szabadidőben disznót hízlalva, szőlőt vagy kukoricát művelve, fusizva keressük meg a család számára szükséges fizetés kiegészítést. Mégsem tudunk mást csinálni. Egy év alatt a politizálás az életünk szerves része lett. Hisszük, hogy csinálnunk kell, hisszük, hogy jót teszünk vele. Tisztelt hölgyem, uram Kedves Barátunk Meg kellett jelennünk, mert másképp nem tudtunk eljutni Önhöz. Szeretnénk mondani Önnek valamit, szeretnénk, ha elgondolkodna rajta. Szeretnénk a barátja lenni. Kevesen vagyunk, és rengeteg a tennivaló. Gyermekeinknek egy sokkal szebb világot szeretnénk megteremteni. Segítsen, beszéljük meg, hogyan. Szükségünk van Önre, gondolataira, tevékenységére. Tudjuk, ennek az újságnak a színvonala nem emel minket a Parnasszusra. Nincsenek újságíróink, laikusok vagyunk. Otthon éjszakánként izzadjuk ki mondanivalónkat és pironkodva lopjuk ki a családi kasszából a kiadáshoz szükséges pénzt. De bízunk benne, lesz ez jobb is, ha Ön segít nekünk e tevékenységünkben. Kérjük és felajánljuk Önnek, legyen a munkatársunk, írjuk együtt ezt az újságot. Nem tagadjuk, készülünk a választásokra, és szeretnénk megismerteti magunkat, elképzeléseinket. El akarjuk érni a bizalmát, hogy méltóképpen képviselhessük Önt. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|