|
|
 |
|
 |
Litvánia álláspontja a sorozásokról
|
-----------------------------------
München, 1990. április 4. (SZER, A mai nap) - A litvániai
fejleményeket Hegedűs Zoltán részletezi:
- Gorbacsov mára szabott határidőt Litvániának, hogy vonja
vissza a március 11-ikén kimondott függetlenséget. A Moszkvába
utazott háromtagú litván küldöttség egyik tagja azonban már tegnap
hangsúlyozta, hogy a szovjet elnök e tekintetben hiába vár
engedelmességet a litván törvényhozástól. Kifejtette: mindenről
hajlandók tárgyalni, kivéve a függetlenségi nyilatkozat
visszavonását.
A litván delegátus - ettől eltekintve - pozitívan értékelte a
moszkvai megbeszéléseket. Elsősorban azt, hogy - mint mondotta -
valaki meghallgatta őket.
Tárgyalófelük Jakovlev, politikai bizottsági tag volt. A
küldöttek szerettek volna találkozni Jazov védelmi miniszterrel is,
de ő - nem kevés iróniával - arra hivatkozva nem fogadta a
delegációt, hogy Litvánia kikiáltotta függetlenségét, és nincs
megbízatása tárgyalásokra egy idegen állam képviselőivel.
A visszautasítás rátapintott a szovjet-litván kapcsolatok
legérzékenyebb pontjára. A hagyományoknak megfelelően ugyanis a
következő napokban lenne esedékes az érintett évjáratok besorozása a
szovjet hadseregbe.
Landsbergis litván elnök viszont a múlt hónapban hivatalosan
arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Független Litvánia fiatal
állampolgárait a Szovjetunió nem kötelezheti katonai szolgálatra.
Nem egy litván kiskatona meg is szökött állomáshelyéről, amire a
szovjet hatóságok azzal válaszoltak, hogy megpróbálták felkutatni
hol bujkálnak, és akit megtaláltak, azt erőszakkal elvitték. A
hivatalos közlemény szerint nem megtorló szándékkal, csupán azért,
hogy visszaszállítsák őket eredeti egységükhöz. (folyt.)
1990. április 4., szerda
|
Vissza »
|
|
- A litvániok a sorozásról - 1. folyt.
|
Az ügyet az adott körülmények között aligha lehet lezártnak
tekinteni. Mint ahogy a szovjet törvényhozás tegnapi döntése a
tagállamok kiválásának szabályozásáról is több kérdést hagy nyitva,
mint amennyit megválaszol. A jóváhagyott törvény értelmében a
tagállamoknak jogukban áll ugyan kiválni a szovjet köztársaságok
szövetségéből, de ehhez először arra van szükség, hogy az érintett
lakosság kétharmada ilyen értelmű szavazatot adjon le, ha pedig ez
megtörtént, még 5 évet kell várni.
A várakozási időszak alatt tárgyalások útján kell rendezni a
kiválás feltételeit. Erre utalva a Moszkvában tartózkodó litván
delegáció imént idézett tagja hangsúlyozta: mindannyian tisztában
vannak azzal, hogy a Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai
érdekeltsége nem szűnhet meg egyik napról a másikra Litvániában. És
a litván függetlenség kikiáltásának nem is ez volt a célja, hanem
az, hogy megkezdődjenek a tárgyalások.
Hasonlóképpen nyilatkozott egy státusára nézve különösen érdekes
személy: nevezetesen Litvánia washingtoni külképviseletének
ügyvivője. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok soha sem
ismerte el a három balti állam bekebelezését a Szovjetunióba,
mindháromnak megmaradt a régi külképviselete az amerikai fővárosban.
És immár fél évszázada nem a de facto, hanem a de jure helyzetnek
megfelelően működnek.
Természetesen e téren is fordulatot jelentett a litván
függetlenség kikiáltása. De nem teljes fordulatot. Mert az Egyesült
Államok kormánya - arra a diplomáciai gyakorlatra hivatakozva, hogy
egy állam csak akkor tekinthető szuverénnek, ha vezetősége valóban
ellenőrzés alatt tartja az ország területét - mindeddig tartózkodott
attól, hogy újból és külön rendezze diplomáciai viszonyát
Litvániával. (folyt.)
1990. április 4., szerda
|
Vissza »
|
|
- Litvániok a sorozásról - 2. folyt.
|
Litvániának ez a csak Ansil-ügyvivőként elismert washingtoni
képviselője legutóbbi állásfoglalásában kifejtette: hazája nem
ármánykodik a Szovjetunió ellen, hanem békében akar élni a nagy
szomszéd mellett, ápolni akarja kereskedelmi és kulturális
kapcsolatait vele. De a viszonyt más alapokra akarja helyezni.
A litván ügyvivő szerint ez a szándék teljesen összhangban van
az egész térségben tapasztalható történelmi áramlattal. A
demokratikus törekvésekkel Kelet-Közép-Európában és magában a
Szovjetunióban is. Véleménye szerint Gorbacsov korábban világosan
elfogadta e történelmi szükségszerűséget, most azonban megtorpant.
És a XXI. század hajnalán XIX. századbeli módszereket próbál
alkalmazni.
A litván ügyvivő hangsúlyozta: a szovjet katonai erőfitogtatás
Litvániában gyakorlatilag a moszkvai vezetőség szószegésének
tekinthető. Mert nem csak az erőszak, ha lőnek, hanem az is, ha
fenyegetnek a fegyverek használatával. Az ügyvivő ugyanakkor
rámutatott arra is, hogy a Nyugatnak fontos adu van a kezében:
nevezetesen az, hogy a Szovjetunió - szorult gazdasági helyzete
miatt - rá van utalva a Nyugatra.
Közben a vilniusi rádió közölte, hogy litván megbízottak
tárgyalni kívánnak a két másik balti köztársaság: Észtország és
Lettország képviselőivel a helyzet rendezésének lehetőségéről. A
lengyel PAP hírügynökség jelentése szerint szovjet tisztségviselők
hivatalosan tájékoztatták Varsót arról, hogy ideiglenesen lezárták a
határátkelőhelyet Litvánia és Lengyelország között. Litvániának ez
az egyetlen része, amely nem a Szovjetunióval határos. +++
1990. április 4., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|