|
 |
 |
 |

Hegedűs András a választásokról
|

-------------------------------
London, 1990. április 3. (BBC, Panoráma) - A második választási forduló közeledtével budapesti munkatársunk, Szakonyi Péter felkereste Hegedűs András profeszor, volt miniszterelnököt, és megkérdezte tőle: mit tart a választás eddigi eredményéről, és hogyan látja a politikai kibontakozást a választások után?
Hegedűs András ezt a választ adta:
- Én úgy látom, hogy tulajdonképpen ez a magyar népnek a bölcsességét mutataja: hogy a centrumra szavaztak, mentesen minden szélsőségtől. Egyébként ezt lehetett látni is, hogy amikor a tévében a politikai reklámok elég szélsőséges hangokat ütöttek meg - úgy ahogy az utcán jártam, szinte éreztem, hogy a társadalom erre mennyire pozitívan reagál. Nem fogadja el Nagy-Magyarország követelését, hiába voltak olyan pártok, amelyek felmutatták a térképet, hogy hozzánk kellene kapcsolódjon Szlovákia, Erdély, természetesen Horvátország, Szlovénia.... Ezen az emberek többsége csak nevetett. Nagyon jellegzetes volt, hogy hogyan szavaztak.
Az is a centrumra szavazott, aki az MDF-re szavazott, és az is, aki az SZDSZ-re. Azonban ismert ez a dichotómia a két nagy párt között: n em több győztese van eddig a választásoknak - és azt hiszem, hogy vasárnap ez méginkább megerősödik - hanem két győztese van. A felelősség tehát a két győztesre hárul a kormány megalakításáért, és azért hogy milyen politikát folytatnak a jövőben.
Úgy gondolom, hogy nyugati tapasztalatok is azt mutatják, hogy ilyen országoknak, mint amilyen a mi hazánk is, szüksége van viszonylag stabil, erős kormányzatra. Történelmi szükségszerűség, ha akarom. Nem rossz az, hogy a hatalom nem jutott rögtön egy uralmi helyzetb en lévő párt kezébe. (folyt.)
1990. április 3., kedd
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
 |

- Hegedűs András a választásokról - 1. folyt.
|

Az a vita, amely majd kezdődik és lesz nyilvánvalóan az SZDSZ és az MDF között, tulajdonképpen szükséges úgy érzem ennek a társadalomnak a számára. És sokkal nagyobb megrázkódtatásnak néz ünk elébe, mint a spanyol társadalom. A spanyol társadalom Franco alatt is megőrizte tulajdonképpen a magántulajdonosi jelleget. Itt viszont a nomenklatura osztálya az egyértelműen át kell, hogy adja a hatalmát, privilégiumait egy nagykoalíció alapján: egy ilyen új hatalom, másként nem lehet. Két nagy párt van mint győztes, és ezeknek a koalíciója kell hogy kialakítsa a stabil kormányzatot.
- Munkatársunk ezután megkérdezte Hegedűs Andrástól, hogy mint volt kommunista, miben látja a baloldali pártok - tehát mindenekelőtt az MSZP és az MSZMP szerepét?
- Itt nagyon nehéznek tartom azt a problémát, hogy általában a szocializmust ítélték el az emberek, nemcsak a sztálinizmust. A sztálinizmust, vagy a sztálinizmus mögötti kommunista eszméket, hanem a szocializmus, a modern szocializmus eszméit is (...) Fizikai munkást kérdeztem, hogy kire szavazott, azt mondja: természetesen az SZDSZ-re. Nos, mi van a Szociáldemokrata Párttal? Semmiféle olyan pártnak, amelynek a nevében benne van, hogy szocialista, hogy szociáldemokrata - az nekem már nem kell - mondta.
Ugyanilyen tapasztalatom van az egyetemen is. 15 évig el voltam tiltva az egyetemi oktatástól. 1972-ben oktattam utoljára. Akkor a diákok nagyon erősen bírálták még a revizionizmusomat. Most is emlékeznek rá akkori diákjaim - most már peersze kutatók, meg szakemberek -, hogy milyen erős vitáik voltak velem bizonyos tételeim miatt. Most viszont hogy újra kezdhettem tanítani, azért bírálnak, hogy miért használom a szocialista jelzőt, és nem tudják elfogadni az én szocialista értékrend kötelezettségemet, tehát emiatt bírálnak. (folyt.)
1990. április 3., kedd
|

Vissza »
|
 |

- Hegedűs András a választásokról - 2. folyt.
|

Nemrég ugyanezt erősítette meg két csehszlovák barátom is, Jiri Pelikan barátom is, aki a rádiónak volt hatvannyolcban az elnöke -, aki meglátogatta Csehszlovákiát és ugyanilyen tapasztalatokról számolt be. Ő Rómában van, a Craxi-vezette szocialista párthoz tartozik, és ennek a pártnak volt az Európai Parlamentben hosszú ideig a képviselője. Ugyanerről beszélt, és gondolom, hogy ezt mutatják az NDK-választások is.
A Szociáldemokrata Párt kudarca, az nem egyszerűen valamiféle politikai hiba következménye - Magyarországon sem egyébként - hanem annak a következménye, hogy egy nép nem fogadja el semmiféle fajtáját jelenleg a szocializmusnak. Én azt hiszem, hogy ez egy időleges dolog: amikor majd kialakul ez az új középosztály, amiről beszélek, az új középosztályból kiemelkedik egy politikai elit és egy gazdasági elit - akkor lesz egyfajta reneszánsza az önálló szocialista gondolkodásnak.
Persze ennek mondern értelemben ehhez semmi köze, ennek nem lehet sztálinizmushoz.
- Ön, mint egykori miniszterelnök végül milyen tanácsot adna a most hivatalba lépő miniszterelnöknek, aki nyilvánvalóan egy kis-, vagy egy nagykoalíció élén fogja kormányozni az országot?
- Nyilvánvalóan egy többpártrendszerben, vagy más tipusú rendszerben, analitikus önkormányzás van, mint 1955-1956-ban ez nyilvánvaló. Én azt hiszem, hogy egy dolog nagyon fontos: hogy a miniszterelnök autonóm személyiség legyen. Bizonyos értelemben fölülemelkedjen a pártérdekeken. És amennyiben az ő politikáját nem fogadják el a különböző pártok, akkor még mindig jobb a lemondás, mint a kompromisszum. +++
1990. április 3., kedd
|

Vissza »
|
|
|
 |
|
|