|
|
 |
|
 |
- A sajtószabadság hiányáról - 3. folyt.
|
- Ha szabad egy kicsit bővebben válaszolnom, akkor hadd kezdjem
a saját példámmal. 36 éves vagyok. Az életemnek a nagy részét úgy
éltem le, hogy az én életemben már semmi nem fog történni, minden
lapot előre kiosztottak, s mindenkinél előre eldöntetett, hogy hova
fog kerülni, s tulajdonképpen unalom, jellegtelenség - gyakran
használjuk ezt a kifejezést, hogy pangás - korszakában fogom az
életemet leélni.
Körülbelül két évvel ezelőtt bontakozott ki valami változásnak a
kezdete, és akkor úgy éreztem, hogy most valami gyönyörű korszak
kezdődik a mi életünkben. Minden magyar értelmiségi - meg merem
kockáztatni: minden magyar értelmiséginek a fejében évtizedek óta
forgott az, hogy elhagyja az országot. Az én fejemben is. Két évvel
ezelőtt történt meg az - éppen Ausztriában síeltem a feleségemmel -
amikor azt mondtam, hogy most nem vagyok hajlandó semmilyen
csábításnak engedni. Nem hagyom el az országot, mert most valami
nagyszerű fog történni. Tényleg csodálatos korszakot élünk, tényleg
nagyszerű ez, ami nálunk végbemegy - azonban az utóbbi idők
eseményei rendkívül összezavartak mindnyájunkat. Zavarba ejtettek.
Felkészületlenek vagyunk ezekre. A sajtóban olyan fejetlenség,
kapkodás, egzisztenciális félelem uralkodik, amilyet még ez a sajtó
az utóbbi 40 évben nem ért meg. Ez nem hasonlítható az ötvenhatos
forradalomhoz, nem hasonlítható semmi más korszakhoz. Nem tudják az
újságírók mik a jogaik. Nem tudják milyen egy demokratikus sajtó.
Nem tudják, hogy egy ilyen helyzetben hogyan lehet viselkedni - csak
azt tudják, hogy mindenhonnan nyomás éri őket, mindenhonnan vádolják
az újságírókat, egzisztenciális problémáik vannak, munkanélküliség
folyamatosan fenyeget. És ezt érzik azután, hogy két éven keresztül
meggyőződésem szerint a magyar újságírók voltak a meghatározói annak
a folyamatnak, hadd nevezzem forradalomnak, ami itt lezajlott.
Igenis mi voltunk azok, akik a legnagyobb részt ebből vállaltuk, s
ezek után mint egy rossz gyerek, kapunk ki a megszaporodott
hatalomtól nap-nap után. (folyt.)
1990. április 3., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|