|
|
|
|
Felszabadítás vagy megszállás ? (1.rész)
|
1990. április 3., kedd - Felszabadítás vagy megszállás
címmel, az 1944-45-ös magyarországi események megvitatására
kerekasztal beszélgetést szervezett kedden az Országos Béketanács.
Az összejövetelen felkért szakértők közreműködésével kívánták a
témát tárgyszerűen, egyoldalú megközelítésektől mentesen
áttekinteni, az esetleges ,,fehér foltokat,, feltárni.
Vitaindító előadásában Korom Mihály történész leszögezte: a történészek számára már régen bebizonyosodott, hogy Magyarország számára a háború záróakkordjára nem 1945 április 4-én, hanem április 13-án került sor. A helytelen dátum a Szovjet Tájékoztató Iroda közlése alapján került a történelemkönyvekbe. Április 4-e azonban nem vált azonnal a legnagyobb nemzeti ünnepünkké, hiszen az egészen 1950-ig hivatalosan is március 15-e volt. Az akkori kormány óriási baklövést követett el, amikor 1950-ben április 4-ét - nem kis mértékben a szovjet propaganda nyomására - a felszabadulás ünnepévé, s egyben legnagyobb nemzeti ünnepünkké nyilvánította. Nemzeti ünnep ugyanis csak mély nemzeti tradíciókon alapuló eseményhez kötődhet. A felszabadítást pedig már közvetlenül a háború után is vegyes érzelmekkel fogadta a lakosság.
Korom Mihály ugyanakkor hangsúlyozta: Magyarországot ahhoz, hogy a nyilas-fasiszta uralom alól megmentsék, katonailag meg kellett szállni. Ilyen értelemben tehát a szovjet hadsereg bevonulása valóban felszabadítás volt. Ennek megítélését azonban nagyban befolyásolta, hogy a katonai tevékenységek során negatív élmények is érték a lakosságot. Kollektív büntetésként, jóvátételi munka címén például 160-170 ezer embert hurcoltak el ,,malenkij robotra,,.
A szovjet hadsereg magyarországi tartózkodása - a fegyverszüneti majd békeszerződés értelmében - 1947 szeptember 15-ig ellenőrzési jogánál fogva teljesen törvényes volt. Ezt követően ittmaradásukat az indokolta, hogy az Ausztriában állomásozó szovjet csapatokhoz utánpótlási vonalat biztosíthassanak. 1955 május 15-én azonban megkötötték az osztrák államszrződést és a Szovjetunió kivonta Ausztriában tartózkodó alakulatait. Logikus lett volna, hogy ezzel együtt Magyarországot és Romániát is elhagyják a szovjet katonák.(folyt.köv.)
1990. április 3., kedd 20:30
|
Vissza »
|
|
Felszabadítás vagy megszállás? (2. rész)
|
Hogy ez mégsem történt meg, az a Varsói Szerződés egy félreértelmezhető cikkelyének köszönhető, amely kimondja: az egyesített fegyveres erők elhelyezése a szerződést kötött államok területén az érintett felek kölcsönös megegyezése alapján történhet. Mivel a szovjet csapatok távozását akkor sem a román, sem a magyar fél nem kérelmezte, a szovjetek ezt megegyezésnek tekintették.
Újabb fordulópontra az 1956 október 22-23-i szovjet bevonulás adott alkalmat, ugyanis erre már akkor sor került, mielőtt a Kádár-kormány november 3-án behívta a csapatokat. Ez váltotta ki igazán a lakosságból azt az érzést, hogy ,,megszállóknak,, tekintette a szovjet katonákat. Valószínűsíthető, hogy a szovjet vezetés is tisztában volt ezzel, mert 1958-ban Hruscsov Magyarországnak és Romániának is felajánlotta a csapatkivonást. Románia élt is az alkalommal, a Kádár-kormány azonban a nyugati támadás veszélyére hivatkozva visszautasította e gesztust. Később, a Brezsnyev-korszakban - az állítólagos NATO fenyegetés miatt - a kivonás már szóba sem kerülhetett.
Juhász Gyula történész az elmondottakhoz hozzátette: a magyar lakosság a felszabadítást egy totális háborús vereségként élte meg. A hiteles képet tovább torzította, hogy a szovjet propagandának a felszabadító hadseregről csak jót sugalló tevékenysége, ellentétes volt a lakosság tapasztalataival. Pedig egy háborúban természetes, hogy egyik hadsereg sem szent.
Szabó Miklós történész részben az eddig elhangzottakkal vitázva feltette a kérdést: felszabadításnak nevezhető-e az, ami a korlátozott szuverenitás helyébe teljes függőséget hoz? Véleménye szerint ugyanis 1945 április 4-e után ez történt. A Szovjetunió már 1945-öt jóval megelőzően katonai felszabadító tevékenységét elsősorban saját biztonsági és birodalmi törekvéseinek rendelte alá. A felszabadítással tehát a megszállás vette kezdetét.
A résztvevők végül is azzal zárták a beszélgetést, hogy a történelmi igazsághoz, hűen el kell ismerni a fasizmus alóli szovjet katonai felszabadítás tényét. Abban a történelmi helyzetben a felszabadítás és a megszállás - bármíly furcsa is - nem mondott ellent egymásnak. A sorsforduló dátuma azonban semmiképpen nem április 4-e, hanem sokkal inkább 1944 december 21-e, amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásaval nemzeti egység jött létre. (MTI)
1990. április 3., kedd 20:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|