|
|
 |
|
 |
Moszkva és a németkérdés (2. rész)
|
A szovjetek számára kezdettől fogva nem az egyesülés ténye,
hanem annak tempója, alapja, módja volt kérdés. Moszkvában azt is
látják, hogy a megoldás kulcsa az NSZK kezében van, noha világos,
hogy az NDK lakosainak zöme is az egyesülés mellett van.
A szovjet németszakértők két irányzatot látnak jellemzőnek. Az
egyik szerint nem szűnt meg az 1945 előtti Reich, tehát
helyreállítani is a hosszú ,,Csipkerózsika-álmot,, alvó birodalmat
kell. E felfogás értelmében nem két szuverén állam egyesül, hanem
visszállítják a széttördelt birodalmat. A másik, realista irányzat
abból indul ki, hogy két Németország egyesüléséről van szó, amelynek
eredményeként egy új, harmadik Németország jön létre. Új kezdésről
van szó, nem pedig az 1945-ben abbamaradt történet folytatásáról.
(Vannak olyan vélemények is, hogy a mai nyugatnémet alkotmány
szellemében végrehajtott egyesítés egy új Anschluss lenne.)
Külön elemzések tárgya az egyesülés ára, vagyis az, hogy
mennyibe kerül mindez az NSZK-nak. A 160 milliárd DM-re becsült
nyugatnémet nemzeti jövedelemből Bonn évente mintegy 80 milliárdot
tud az egyesülésre, illetve a mai NDK-ra fordítani, s az összes
várható költségeket jó 600 milliárd DM-re becsülik.
Ebből 60 milliárdra taksálják a pénzügyi unió megteremtését; a
közutak, telefon és egyéb infrastrukturális hálózat rendbetétele
250-300 milliárdot vinne el; több tízmilliárd márkára rúgna a
jelenlegi termelékenységi különbségekből fakadó bérkülönbségek
megszüntetése, a termelékenység nyugatnémet szintre való
felfuttatása; s végül ma még csak nagyon hozzávetőlegesen becsülhető
meg a veszteséges keletnémet üzemek leállításának, átalakításának
költsége.
A gazdasági kérdésekben is sok bizonytalansági tényezőt
feltételeznek. Egyfelől akadnak sokan, akik úgy vélik: jó, hogy
ilyen nagyok a költségek, hiszen ezek legalább egy évtizedre
lefoglalnák Bonn figyelmét. Igaz, teszik hozzá mások, ezen évtized
leteltével viszont megjelenik Európa politikai térképén egy mindenki
másnál erősebb gazdasági és politikai hatalom, amely bizonyos
diktátum veszélyét is hordozza. Megint mások attól félnek, hogy
mindez lelassíthatja a közép- és kelet-európai változásokat.
A külső érintettek között az alapvető vita a jövendő NSZK
státusának kérdése. Egyre erőteljesebb - NATO-n kívüli európai
országok, köztük Magyarország részéről is - az az álláspont, amely
szerint kiszámíthatóbb, ellenőrizhetőbbb egy NATO-tag egységes
Németország, mint a semleges egységes Németország. (folyt.)
1990. április 3., kedd 12:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|