|
|
 |
|
 |
- Az UNESCO párizsi értekezlete - 1. folyt.
|
És ha nem is íly kiélesedő hivatkozással, de közelítő jelleggel
hasonló panaszlistából állt a kétnapos ülésszak java része. Mert
minden keleti delegációnak volt országonként eltérő, de összesítve
inkább egybevágó keserve a független sajtó anyagi, pszichológiai és
politikai gondjairól, nehézségeiről. Elévült, ócska felszerelés, a
szerkesztőségekben néha az irógép, a telefon, a magnetofon is
hiánycikk. Múlt századi állapotok uralkodnak a nyomdákban. Nincsen
papír - mert kevés az országban is - és mert a változatlan hatalom
az elosztásnak a bírája.
A terjesztést a szintén kézben tartott Posta besegítésével a
régi rend emberei gátolják. Az önfinanszírozásnak korlátoltak a
határai, krajcár a lakosság zsebében és nincsen elegendő reklám,
hirdetés, amíg nincsen szabadpiac. Kitől? Mire is?
Nehéz független újságíró szövetséget alakítani. Még nehezebb
szerepelni olyan fórumon, főként a tévében, rádióban, ahol a
kormányellenőrzés és a kézi vezérlés a történelmi változásokkal sem
módosult kellőképpen. Jómagunk is jó két napig sorolhatnánk, de
maradjon itt mutatóba csak egy-egy panasz még:
Gyárfás Tamás-é például: függetlenek volnánk bár, de még mindig
a kormány ellenőriz minket. A nyomdai tervezés és a terjesztés még
mindig a régi kormányzat monopóliuma - így Bába Iván. Avagy Zétényi
Lili önérzékenységbe is vágó panaszával: 40 év kötelező hazudozása
után nekünk is meg kell tanulnunk az igazmondás, a kölcsönös türelem
és a civil kurázsi új nyelvezetét. (folyt.)
1990. március 1., csütörtök
|
Vissza »
|
|
UNESCO-értekezlet - magyar sajtógondok
|
--------------------------------------
München, 1990. március 1. (SZER, Világhíradó) - Az, hogy a
sajtószabadság meghirdetése és megvalósítása két különböző dolog,
többször elhangzott az UNESCO most befejeződött kétnapos párizsi
értekezletén is. Erről és több más, e fórumon vázolt, megvitatott
problémáról szól Albert Pál némi egyéni, személyes meglátással és
kommentárral fűszerezett helyszíni tudósítása:
- A Nyugat hogyan támogathatná a Közép- és Kelet-Európával
életre kelő új sajtót, ha elvégre a szabad, független és változatos
médiák szolgáltatják azt a érhálózatot, melyen át terjed szét a
demokrácia.
Ezzel a szép kérdéssel és felhívással invitálta a párizsi UNESCO
elnöke, Frederico Mayor kétnapos - keddi-szerdai - konferenciára a
nyugat-európai, amerikai és kanadai, illetve a kelet-európai és
szovjet sajtóorgánumok és egyéb médiák képviselőit, munkatársait.
Köztük változatos összetételű magyar delegációt is, hivatalosabb,
ellenzékibb, vagy nehezen definiálható személyekkel. Például a
mosolygó filoszból lett harcos demokrata Bába Ivánnal a Dátumtól, a
csipősen jó tollú Zétényi Lilivel a Világtól, a független
tévéadótól, a Nap Tv-től Gyárfás Tamással, avagy a felismerhetetlen
feladatú Reformtól Tőke Lászlóval.
Hatan jöttek magyarok, hasonló létszámmal egyéb közép- és
kelet-európaiak. A találkozó egyetlen szépséghibájaként - kiutazó
vízum hiányában - viszont nem érkezett meg a moszkvai ellenzéki
kiadvány, a beszédes című Glasztnyoszty szerkesztője, Szergej
Grigorijan, akinek példája - de a konferenciához intézett levele is
- igazolta, hogy a keleti térségben a független újságírásnak máig
sem oly rózsás a helyzete, mint a hivatalos brossúrákban. (folyt.)
1990. március 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|