|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ közleménye a lemásolt kormányprogramról
"A héten több helyen olyan MDF-szórólapok jelentek meg, amelyek a
Magyar Demokrata Fórum kormányprogramjaként lényegében szószerint
ezt a tizenkét pontot tartalmazzák. ,,Ha a Magyar Demokrata Fórum a
nemzeti többséggel alakít kormányt, akkor...,, kezdődik a szöveg, s
azután még a pontok sorrendjét is megtartja. Egyedül a
sajtószabadság helyreállításánál, a negyedik pontban van eltérés: az
MDF-változat kihagyja a tévé-kuratórium megszüntetéséről szóló
ígéretet.
Valószínűleg egy helyi MDF-szervezet ügyetlenségéről van szó.
Esetleg áprilisi tréfáról. Várjuk a magyarázatot.
Budapest, 1990. április 1.
A Szabad Demokraták Szövetsége
ügyvivői
"
SZER, Földközelben:
Mit kíván az RMDSZ? - pogrom-jóslat Romániából
"A
Ceausescu-rezsim korában a második vonalban elhelyezkedő erők úgy
ragadták magukhoz a hatalmat, hogy a nemzeti kisebbségek
gyakorlatilag semmit sem profitáltak ebből, vagyis a kollektív
jogfosztottság továbbra is a gyakorlati életben realizálódik. A
román értelmiség egy kis, de befolyásos csoportja ugyanis rendkívül
eredményesen szítja napról napra a románság és a magyarság közti
gyülölködést, ami olyan feszültség forrásává vált mára, hogy az egy
szikra hatására robbanáshoz vezethet.
"
|
|
|
|
|
|
|
Petru Dumitriu - az erdélyi magyarokról
|
---------------------------------------
München, 1990. március 30. (SZER, Világhíradó) - Petru Dumitriu román írónak a párizsi Le Mondeban megjelent szenvedélyes írását Albert Pál ismerteti:
- Apám román volt, anyám erdélyi magyar. Amikor egymásra találtak, egyik sem beszélte a másiknak anyanyelvét - franciául szerették egymást" - ezzel a személyes vallomással kezdi "Erőt venni a barbárságon" című, szenvedően becsületes és nyíltszívű, nyílt levelét a párizsi Le Monde-ban, a francia földön élő román író, Petru Dumitriu, majd - a személyesből, a múltból a drámai jelenre térve - így folytatja: - Tapasztalatból tudom, hogy a románok és a magyarok között a barátság, a gyengédség, a szerelem létezhet.
Ősi ellenség volna ez a két nemzet? Ha úgy, akkor, mint a franciák és az angolok, a franciák és a németek? De hát a franciák, az angolok, a németek most éppen azt bizonyítják, hogy nincs olyan ősi ellenségeskedés, amit ne lehetne meghaladni. Ha pedig van, annak neve barbárság és ezen erőt kell venni.
A marosvásárhelyi gyilkos utcai jelentek, a Sütő András ellen elkövetett vad erőszak ezért tölti el borzadállyal Petru Dumitriut, aki egyenesen Sütő Andráshoz fordul most: - Több mint 30 évvel ezelőtt az Írószövetségben ismerkedtünk meg - írja és ha ma nem akadna más román író, akkor nekem kell kifejeznem rokonszenvemet és sajnálkozásomat.
Kedves Sütő András Én szégyenkezem azért, amit magukat románnak mondó emberek Önnel szemben elkövettek. Bocsásson meg nekünk, mindazoknak a románoknak, akik egy magyar honfitárssal szemben soha nem akarnának ilyen barbár tettet elkövetni. Jöjjön el a nap, amikor újra találkozhatunk, és legalább mi ketten békecsókot válthatunk. (folyt.)
1990. március 30., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Petru Dumitriu - 1. folyt.
|
Az erdélyi és bánsági történelem felidézése után a XX. századról beszél Dumitriu: - Századokon át az erdélyi románokat a magyar arisztokrácia nyomta el, 1919 óta az erdélyi magyarokat a román bürokrácia. Azután az ötvenes években volt egy pillanat, amikor pedig a román kommunista rendszer két magyar egyetemet nyitott meg Erdélyben, és a magyaroknak bizonyos autonómiát is engedélyezett, de Ceausescu diktatúrája a türelemnek minden formáját felszámolta: a sűrűn lakott magyar vidékekre módszeres megfontolással telepített az ország legtávolabbi sarkaiból olyan tisztviselőket, oktatókat, bírókat, rendőröket, kádereket, akik egy szót sem tudtak magyarul. Bezáratta a magyar nyelvű egyetemeket, gimnáziumokat, elemi iskolákat, elfojtott minden helyi autonómiát.
Igazságtalan, embertelen volt ez, de a jelenlegi átmeneti rendszer sem tesz semmit, hogy a romániai magyaroknak legalább a reménység kis fényét kínálná. Romániában minden 10 állampolgárból egy magyar - a teljes kétségbeesésben él. Túl sokan vannak ahhoz, hogy tömegesen emigráljanak. Meg különben is: hová? És túl messzire vannak Magyarországtól, hogy valaminő határkiigazítás végrehajtható és hasznos lehessen.
Az egyetlen megoldás - így mondja Dumitriu - szellemi, erkölcsi, lelki kulturális. A megoldás az, ami a hagyományosan viszálykodó franciák, angolok, németek között is: megtanulni egymást megismerni, egymást kölcsösnösen felfedezni és megbecsülni, és az ábránd, mely a kétmillió erdélyi és bánsági magyarságé lehetne: egy svájci kanton-tipusú helyi autonómia, mely a maga három nemzetével, három vallásával, három nyelvével és három kultúrájával miért ne működhetne, ha a svájci is békében élhet a maga négy nyelvével és három vallásával?" (folyt.)
1990. március 30., péntek
|
Vissza »
|
|
- Petru Dumitriu - 2. folyt.
|
De Erdély kit fog utánozni? - szakad fel a keserű kérdés a Le Monde levélírójában. - Svájcot, avagy Libanont? A románok, akik alig szabadultak fel a kommunista zsarnokság alól - ha ugyan valóban és teljességgel felszabadultak már -, most magyar honfitársaikat a román sovinizmus zsarnoki igája alá akarják hajtani, és a zsidóság 1940-41-es lemészárlása után 1990-ben a magyarok mészárlására kerülne sor?
Román testvéreim Miként bánjunk magyar polgártársainkkal, Románia lakosságának tizedével? Egy kis csendes népgyilkosságot készítünk elő? Alkalmatlanok (...) vagyunk a testvéri nagylelkűségre?
Tragikusak, felelősek Dumitriu kérdései, felelős ünnepélyes a felhívása is: - Meg kell hogy szűnjék az embertelenség, az üldöztetés, melynek az erdélyi magyarok az áldozatai. A bűnösöket szigorúan meg kell büntetni - azokat, akik az erőszakkal éltek, de azokat is, akik ezt megengedték. És a magyaroknak, románoknak együttesen, késlekedés nélkül neki kell látniok annak a közös ügynek, melyet éppen a napokban Václav Havel vázolt fel: megteremteni a civilizációt a Balti-tenger, a Fekete-tenger és az Adria közötti térségben. Ez a közös feladatunk földrészünk eme régiójában, mely megismerte már a hitleri barbarizmust és a marxista-leninista barbarizmust - erőt kell venni végre a barbárságon és megindulni az eljövendő, nem is távoli Európa felé - fejezi be nyílt levelét a párizsi Le Monde-ban Petru Dumitriu román író. +++
1990. március 30., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|